Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

148 Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden,. gából r a törvényhatóságból származzék. Az egészséges és tiszta választójogon félépült államrendszerben az önkormányzat azért külön erő, mert az önkormányzati hatalom koordinált jelleggel bír egyéb végrehajtási hatalmi körök mellett. A törvényhatóságot a kijelölési jog mellőzésével, a polgári kötelességeket viselő, de a polgári jogokat nem egyformán gyakorló, városi polgárságnak egyöntetűen és olyan választási rendszer mellett érvényesülő akaratával kell megválasztani, amely választási rendszernél nincs az a szűrő, amely korlátként odaállítja, hogy: «nem választhatod meg azt, akit akarsz, hanem csak azt, akit a kijelölő választmány jelöl», mert hiszen a kijelölő választmányban a kormány a maga többségét az örököstagok révén és azon a réven, hogy a főpolgármesternek delegálási joga van, mindig biztosítja abból a célból, hogy a saját képére formálja át a törvényhatóságot. Egy egészséges önkormányzatban az az első, hogy a közgyűlés vezetője az legyen, akit a törvényhatóság a maga szabad akaratából erre a díszes állásra felemel, nem pedig, hogy hivatalból való köztisztviselő-főpolgármester álljon az önkormányzat éjén. Hiszen méltóztassék csak nézni, a törvény érzi is ennek a fonákságát, mert amikor azt mondja, hogy akadályoztatása esetén mások a közgyűlés vezetői, itt megengedi azt, hogy szabályrendelet állaDÍtsa meg, kik legyenek esetleg a törvényhatóság saját kebeléből választott elnökök és csak azt mondja, hogy a tisztifőügyészt nem lehet megválasztani a törvényhatósági bizottság elnökévé. Ebben benne van az a fogalom, hogy elvégre mégis elsősorban a törvényhatóság joga az, hogy kit emel abba az elnöklő és tanácskozást-vezető méltóságba. A hivatali jelleg nem adia mep* a képességet arra, hogy valaki egy ilyen önkormányzati testületnek megfelelő tanácskozási vezetője legyen. Lehet jó adminisztrátor, lehet jó hivatalnok, ahhoz azonban, hogy valaki a tanácskozást vezetni tudja, kettő kell: először a képesség hozzá, másodszor a törvényhatóság bizalma. Az önkormányzatról szóló tanok bizonyos mértékig a szuverenitás kiegészítő részének tartják azt a testületet, amely a maga önálló elhatározásait a községi igazgatásban fejezi ki. Méltóztatnak-e elkéuzelni, hogy a Képviselőháznak elnöke lehetne az^ akit a Képviselőház nem akar elnökéül megválasztani? Vezethetné-e a tanácskozásokat az, aki bizonyos dignitárius állás elfoglalása folytán egyúttal a tanácskozás vezetésére is hivatott volnál Ez kiforgatása a bizalmi rendszernek, annak a bizalomnak, amelyen fel kell épülnie a törvényhatóság önkormánvzatának. Mivel ^edig a főpolgármesteri állás úgy, ahogyan tervezve van, teljesen autonómiaellenes irányzatot szolgál, sőt olyan jogosítványokkal ruháztatik fel, amelyek a törvényhatóság önkormányzati erejével szembenálló erőt mutatnak, azért a szakaszt alkalmatlannak tartom minden felfogásában, minden formájában, minden lehetőségében arra, hogy az önkormányzat fennmaradjon ezen önkormányzatot megsemmisítő institúció mellett, tehát nem járulhatok hozzá és nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok három törvényjavaslatot benyújtani és pedig a bűntettesek kiadása és a bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában 1928. évi február hó 22-én Belgrádban kelt magyar-jugoszláv egyezmény és a hozzátartozó aláírási jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, továbbá a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag 1929. évi november hó 11-én Belgrádban kelt magyar-jugoszláv egyezmény és a hozzátartozó aláírási jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, — végül a kiadatási és a bűnügyi jogsegély tárgyában 1929. évi május hó 4-én Rigában kelt magyar-lett egyezményt és a hozzátartozó aláírási jegyzőkönyv becikkelvezéséről szóló törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék mind a három törvényjavaslatot előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és a külügyi bizottságoknak kiadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: Azt hittem, hogy legalább a rehabilitációról szóló törvényjavaslathoz érkeztünk végre! — Jánossy Gábor: Jönni fog, mert jönnie kell!) Elnök: Az igazságügyminiszter úr által beterjesztett három törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja s azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja az igazságügyi és a külügyi bizottságoknak. Most pedig folytatjuk a napirenden. lévő törvényjavaslat részletes tárgyalását. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy én a 7. §-nak szűk körébe szorítkozzam csak, s hogy felszólaló t. képviselőtársaimnak azokra a kérdéseire, amelyeknek kapcsán e szűk körön túlmenően használták fel az időt. arra, hogy a szakaszt kritizálnák, (Petrovácz Gyula: Ügy van!) ki ne térjek. Előttem szóló t. képviselőtársam — igaz, hogy rövid tíz perc alatt — felölelte az egész törvényjavaslatot. Nem kímélt meg lehetőleg egy szakaszt sem, de legkevésbbé méltóztatott magával a 7. ^-szal foglalkoznia, csak éppen befejezésképpen méltóztatott annyira megtisztelni ezt a 7. %-i, hogy erre vonatkozólag is méltóztatott egy-két szót mondani. Ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, hogy rigorózusan betartom a házszabályokat és kizárólag ezzel a szakasszal kívánok foglalkozni. Előre is kijelentem, hogy Farkas István és társainak stiláris módosításához hozzájárulok, bár az 1. bekezdést illetőleg a jelenlegi szöveget is megfelelőnek tartom, amely bekezdés tudniillik a főpolgármester választását a törvényhatósági bizottságra ruházza. T. képviselőtársaim, azt, hogy precízebben és világosabban legyen kifejezve, akkép kívánják módosítani, hogy: «a törvényhatósági bizottság közgyűlése.» Amennyiben ez megnyugtatóbb, készséggel hozzájárulok ehhez a módosításhoz. Egyébként a többi beadott módosítást nincs módomban elfogadni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez aztán siker!) En nem arra pályázom, — és azt hiszem, képviselőtársaim sem pályáznak erre — hogy sikereket érjek el, hanem hogy minden olyan módosítást, amely praktikusnak, célszerűnek és helyesnek látszik, hacsak stiláris is, honoráljak. Ha ugyanis arra az álláspontra méltóztatnak helyezkedni, hogy siker vagy nem siker, én szívesen lemondok arról a sikerről, hogy honoráljak valamit, de azt hiszem, ezt inkább t. képviselőtársaim bánnák meg, mint én. Ennél a szakasznál a lényeges kérdés az, hogy a főpolgármesteri állás mikép töltessék be, miképpen alkalmaztassék az autonómiában,