Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

146 Az országgyűlés képviselőházának $• mondani, hogy az szolid kereskedés. Sőt t. Ház, ha erről akarnak meggyőződni és ha egyéni sérelmeket vagy egyéni tapasztalatokat akarnak megtudni, ám legyenek olyan kedvesek és menjenek végig a Rákóczi-úton akár az Omke. vezetői, akár egyéb ikereskedelmi társulatok vezetői és meggyőződhetnek arról, hogy ilyen értelemben nem tartható a legteljesebb mértékben szolidnak a magyar kereskedelem. (Bródy Ernő: Az alku a kereskedelemhez tartozik! Az szolid dolog! — Szilágyi Lajos: A politikában is van alku!) En ilyen szempontból értettem az én megállapításomat, (Gál Jenő: A tisztesség szempontjából tessék megbírálni, nem pedig az alku szempontjából!) ilyen szempontból értettem az «unszolíd» kifejezést és szükségesnek tartom, hogy ebben a tekintetben felfogásomat kifejezésre juttassam, már csak azért ^is^ hogy különböző és talán súlyosabb kombinációknak, amelyeket az én beszédemmel kapcsolatban felhoztak, elejét vegyem. A magam részéről igazán sajnálom, hogy éppen a váciuccai, illetőleg a belvárosi kereskedelem vette ezt magára egy példámmal kapcsolatban, mert ha valakire nem áll ez a kijelentés, akkor elsősorban a váciutcai, illetőleg a belvárosi kereskedelemre nem áll ez, {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet az «unszolíd» kifejezéssel legkevésbbé lehet illetni." (Usetty Béla előadó: Egyáltalában nem lehet!) Méltóztassék tehát a kereskedőtársadalomnak tudomásul venni, hogy ez részemről nem egy rosszindulatú támadás akart lenni, hanem, amint Pakots József t. képviselőtársam is megjegyezte, egy jóindulatú figyelmeztetés, amelyet ha azok, akiknek inge ez, — inert akinek nem inge, ne vegye magára — megszívlelnek, akkor ez a megszívlelés az idegenforgalmat mindenesetre elő fogja mozdítani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gál JenŐ! Gál Jenő: T. Képviselőház! A főpolgármesteri állás és annak a jelen törvénytervezetben való kodifikálása tulajdonképpen sarkpontját képezi annak a felfogásnak, miképpen kell az önkormányzatot a maga lényegéből kivetkőztetni. Amikor a törvényhatóság élére állított főpolgármester kijelölés alapján választatik, akkor már maga ez a kijelölési mód megfosztja az Önkormányzatot attól, hogy olyan valakit állítson a törvényhatóság élére, akit ő kíván a maga szabad és független szándéka szerint a törvényhatóság élére állítani. Ha a • törvényjavaslatban meghatározott azt az intézkedést bírálom, amely a főpolgármesternek az állásától való megválására vonatkozik, hogy tudniillik az államfő a főpolgármestert a belügyminiszter előterjesztésére bármikor felmentheti az állásától, ez magyarul annyit tesz: sem a megválasztás, sem az állástól való felmentés semmilyen tekintetben nem függ az önkormányzattól. Hogyan lehet akkor azt magyarázni és hogyan lehet akkor elfogadni egy olyan álláspontot, hogy a jelen törvényjavaslat, — amely a főpolgármesteri állás ilyen kreálásával mintegy a koronáját teszi rá annak a szellemnek, amelyet ez a törvényjavaslat szolgálni kíván — az önkormányzatot a maga sértetlenségében fenntartja*? A főpolgármester jogköre — nemcsak az ezzel az állással járó díszt, hanem a virtuális jogi tartalmat illetőleg is — több, mint a Képviselőház elnökének a jogállása. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az természetes!) Vegye észre a mélyen t. Képviselőház, — mindjárt rámutatok — hogy a főpolgármester, mint a törvényhatóság önkormányzatának feje és veze55. ülése 1930 február 18-án, kedden. tője, nemcsak a szólás jog megadását gyakorolja, mint itt a Képviselőházban az elnök, nemcsak a szómegvonás hatalma az övé, mint itt a Képviselőházban az elnöké, hanem olyan jogot is adunk a főpolgármesternek az itt tervezett kodifikálás szerint, hogy Önhatalmúlag szétküldheti a törvényhatósági közgyűlést. Sehol ezt kodifikálva nem méltóztatik találni, hogy a törvényhatóság élére állított állami megbízott, — mert egyébnek nem nevezhetem, (Kabók Lajos: Politikai megbízott!) — aki az ellenőrzést és a felügyeletet gyakorolja, aki összekötő kapocs kíván lenni a kormány és az Önkormányzat között, azt a jogot is megkapja, hogy a törvényhatósági közgyűlést akkor amikor neki tetszik, nyolc napra elnapolhatja. Felfüggesztheti a tanácskozásokat és önhatalmúlag elnapolhatja. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez. Ha a mélyen t. kormány így kívánja fenntartani a főpolgármesteri állást és ehhez a jellegéhez ragaszkodik, akkor, ha semmi egyébért, már ezért az egyért megérdemli ez a javaslat, hogy a Ház részéről a szuverenitás jogi felfogása szempontjából elvettessék és visszautasíttassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogyan lehet elképzelni például azt, hogy felvonul az ellenzék a városházára, tanácskozásaiban a kormánynak kellemetlenkedik és erre a mélyen t. mindenkori főpolgármester megpróbálja először azoknak a rendszabályoknak alkalmazását, amelyek a klotűr bevezetése folytán rendelkezésére állanak, és ha ez nem használ, akkor egyszerűen feláll és azt mondja: nyolc napig pedig itt nincs közgyűlés; elmegy és feloszlatja?! (Kabók Laios: önkényuralom!) Nagyon szeretném, ha a mélyen t. belügyminiszter úr megmagyarázná ezt. S mivel ez a jog kimeríthetetlen, a főpolgármester ezt megcsinálhatja annyiszor, ahányszor akarja, ennélfogva ezzel tulajdonképpen a törvényhatósági tanácskozások permanenciáját akadályozza meg. Mert, ha nyolc nap múlva újra összehívja a közgyűlést és megint azt tapasztalja, hogy az ellenzék kitart a maga álláspontja mellett, akkor nem az a helyzet, mint a jelenlegi törvény szerint, hogy tanácskozóképtelenség esetén a miniszter úrnak megvan az a joga, hogy feloszlathatja a törvényhatósági bizottságot, hanem a főpolgármester ilyen álfeloszlatást végezhet és megakadályozhatja a tanácskozást, ama elv szerint: sic volo, sic jubeo. Ö ezt akképpen vezetheti, ahogyan neki tetszik. Éppen ezért alapjában véve ellene vagyok annak, hogy a főpolgármesteri állás közjogi tartalmának meghatározása és minősítése így történjék. Azt gondolnám, hogy helyesebb volna, ha a kormány őszintén bevallaná: nekem nem kell az autonómia és &

r törvényhatósági közgvülés sem mai formájában, sem olyan formában a jövendőben, amely bármi függetlenséget biztosíthat a törvényhatóság tagjainak. Mert ha így választják meg a törvényhatóság fejét és így mozdíthatják el a törvényhatóság fejét, az egy teljesen elhibázott dolog és egy — semmiféle jogrendszerben fel nem található — olyan kivételes helyzetnek a megteremtése, amely olyan unikum, amilyen unikumokhoz hozzászoktunk itt hosszú idő óta a jogi felfogás tekintetében egyéb intézményeinknél is. Európában nem mutat nekem a mélyen t. miniszter úr olyan törvényhatóságot sem Párizsban, sem Berlinben, sem Londonban, sehol, ahol a lordmayor egyszerűen kimehet a teremből és azt mondhatja, hogy: nyolc napig itt nincs tanács-