Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 35 vezők,^ mint építtetők vagy .mint annak a részvénytársaságnak igazgatósági vagy egyéb tagjai, érdekeltséggel bírnak. A másik kérdés, amely engem arra késztet, hogy e szakasz törléséhez hozzájáruljak, az, hogy itt újból az a rendelkezés van felvéve, amelyet máshol is látunk, hogy tudniillik a törvényhatóság közgyűlése, a törvényhatósági bizottság az államfő jelölése alapján választhatja meg a főpolgármestert. En a jelölések rendszerét általában helytelenítem, hibáztatom. A ki jelölő választmánynak nem lehet más kötelessége, mint az összes pályázók kérelmét felülvizsgálni abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a pályázók a törvényes rendelkezéseknek, bírnak-e azzal az előképzettséggel, amelyet a törvény előír, nem esik-e választásuk olyan kifogás alá, hogy amennyiben megválasztatnának, nem volnának alkalmasak az állás betöltésére, nincs-e ellenük valamelyes büntető vagy egyéb eljárás folyamatban, vagy nem voltak-e büntetve stb. Amennyiben ezt megállauítja a ki jelölő választmány, úgy a választás csak úgy képzelhető el, — legalább az én felfogásom, az én demokratikus gondolkozásom szerint —• hogy mindazokat, akik valamely állásra pályáznak, kivétel nélkül választásra kell bocsátani. A hármas kijelölés megköti minden testület kezét, a hármas kijelölés alapján a választást már el is lehet dönteni. En a hármas kijelölés gyakorlati példáit láttam nem egy községben, amidőn bíróválasztásra került a sor és csak azt lehetett megválasztani, akit a főszolgabíró jelölt, szintes hármas jelölés alapján. Erre a főszolgabíró jelölt egyet, akit ő akart megválasztatni, de akit a község nem akart, a másik kettőnek pedig jelölt olyanokat, akik vagy a község lakosai túlnyomó nagy részének felfogása szerint nem méltók és nem alkalmasak arra,hogy ezt a tisztséget betöltsék, vagy egyáltalában súlyos kifogások merültek fel az illetők ellen. így a község lakosainak nem maradt más választásuk, minthogy arra szavazzanak, akit a főszolgabíró ajánlott, úgyhogy a választás e tekintetben csak formalitás volt. Ugyanez a helyzet itt is. Megtörténhetik az az eset, hogy amennyiben ez a javaslat „törvénnyé válik, a jövőben a főváros közgyűlése és a kormány között sok kérdésben nézeteltérés támad. Erre a kormány olyan főpolgármestert kíván a főváros élére ültetni, akivel szemben a közgyűlés többsége bizalmatlansággal viseltetik, tehát előreláthatólag nem fogják megválasztani. Erre mit tesznek ilyenkor? Keresnek kettőt még hozzá, aki ellen még súlyosabb kifogások emelhetők, akik még sokkal inkább kifogásolhatók és azokat jelölik a másik jelölttel egyetemben. Meglehet ugyan tenni azt, hogy ilyenkor a főváros közgyűlése tüntetően távolmarad a választásnál és egy törpe minoritás az, amely ezt a választást végrehajtja, megejti, de ez csak tüntetés, ez csak demonstráció, de nem jelenti azt, hogy a főpolgármester nincs megválasztva és gyakorolja azután mindazokat a jogokat, amelyeket neki a törvény biztosít. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérek öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozájárult. Peyer Károly: Ez a kijelölési rendszer még a régi Habsburg-monarchiából származik. Abban az időben a kormány és a dinasztia ilyen módon kívánta a maga befolyását gyakorolni a közigazgatásra. A Habsburgoktól és a Habs'. ülése 1930 február 18-án, kedden. 143 burg-monarehiától megszab dúltunk. A helyzet az, hogy egy önálló «félköztársaság» vagyunk, — hogy úgy mondjam. Most már nincs szükség arra, hogy fentartsuk azt a rendszert, amelyet egy dinasztia szempontjából iktattak törvénybe. Vagy csak nem kívánja a kormány átvenni az akkori dinasztia szerepét, hogy most viszont ő akarja gyakorolni ezeket a jogokat, amelyeket annakidején a dinasztia tartott fenn magának?! Most a kormány igyekszik a maga befolyását érvényesíteni mindenütt a közigazgatásra és csak azokat lehet megválasztani, akiket a

r kormány kijelöl. Az államfői jelölés a kormány felelősségbe mellett történik és mindenkor a kormány által javaslatba hozott egyének kerülnek az államfő által javaslatra. Ugyanez a helyzet a megyéknél meg a többi testületnél, ahol egy a kormánytól kinevezett, vagy függő helyzetben lévő főtisztviselő ejti meg lefelé ezeket a jelöléseket ugyanilyen hármas alapon. A jelölési rendszert tehát elvben kifogásolom. Kifogásolom magát a főpolgármesteri állást, amelyie véleményem szerint szükség nincs. Ha takarékosságról Deszélünk, akkor kezdjük meg a takarékosság gvakorlását itt és ne azzal, hogy normálstátust állítunk fel, az Állam vasútnál, a postánál és azokat a tisztviselőket, akik éveken keresztül várnak arra, hog^ végre egyszer előlépési lehetőség nyílik meg számukra és végre ők is odajutnak a protekciósok mellett, hogy rangsorban előlépésre kerülnek, azzal utasítják vissza, hogy nem lehet, mert normálstátus van. ; Ne itt. a kisembereknél kezdjük a takarékosságot, hanem a gyakorlatban az efféle magas állásoknál. Bizonyára azt fogom erre válaszul kapni, hogy ez nem jelent sokat, nem olyan nagy összegről van szó. Ma azonban, amidőn az ország lakosai a legsúlyosabb viszonyok közepette élnek,-amikor mindenki reszket a mindennapi kenyérért és dolgozik, akkor minden fillért meg kell takarítani, össze kell adni. Ezek a tételek, amelyek itt törölhetők és amelyekre a költségvetés tárgyalásánál bátrak leszünk rámutatni hogy hol törölhetők, nem öt százalékát teszilk ki a magyar költségvetésnek, hanem sokkal többet. A magyar költségvetésből 20%-ot könnyen lehet törölni a nélkül, hogy az ország lakossága ezt megérezné. Legfeljebb azok a kiváltságos egyének érzik meg ennek a rendelkezésnek súlyát, akik — állítom — jogtalanul élvezik ennek a törvénynek alapján ezeket az illetményeket, mert máshonnan is kapnak illetményeket, máshonnan is van jövedelmük. Ha takarékosságot hirdetünk, kezdjük a takarékosságot mindjárt itt. Itt tessék redukciót végrehajtani és tessék megszüntetni ezeket az állásokat, amelyek nemcsak egy embernek az állását jelentik, hanem egy irodának fenntartását. Egy főpolgármesterhez kell nem is egv. hanem több titkár, gépírónő, autó, soffőr, ajtónálló, irodaszolga, fűtés és sok minden. Ez százezrekre megy fel. Mondom, mindezeket a költségeket összefoglalva nem éljük azt a kényelmes és jó módot, amikor telik ezekre a luxuskiadásokra. Mivel nekem elvi álláspontomnál fogva is s az ország gazdasági helyzete szempontjából is s a lakosság teherbíróképessége szemoontjából is, de főképuena főpolgármesteri jelölés szempontjából kifogásom van ez ellen a szakasz ellen, éppen azért annak törlését indítványozom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Farkas István t. képviselőtársamna.k és társainak 7. §-hoz beadott törlési indítványát magam is helyeslem. Helyeslem többféle szempontból. Nemcsak takarékossági szempontok játszanak nálam itt szere21*