Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

1.22 Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1930 február 14-én, pénteken. rályi privilégiumot képez. Mindenki előtt ismeretes, hogy a szent koronában gyökerezőleg két különös privilégium van, az egyik a törvényszentesítés, amelyet csak megkoronázott király gyakorolhat, a másik pedig a formákhoz kötött adományozás és ezek közé tartozik a nemesi elonév, a címer, a szabad királyi városi cím és a városok címereinek adományozása is. A megkoronázott királyt illető törvényszentesítési privilégiumot tiszteletbentartja a mai törvényhozás. A királyi hatalom szünetelése alatt ugyanis a törvényeket nem szentesítjük, hanem a kormányzó úr ő főméitósága azokat szintén alkotmányos módon kihirdeti. Áttérek mármost a másik jogra, a koronás királyt illető nemességi és eímeradományozási jogra. A nemességre nézve az 1920:1. alaptörvény akként intézkedik, hogy a kormányzó úr nemességet és ezzel kapcsolatosan címert és nemesi előnevet sem adományozhat. A nemességadományozásban természetesen, mint említettem, benne foglaltatik a nemesi címernek és a nemesi előnévnek adományozási joga is, tehát ez is kivétel. Bár az 1920 :

1. te. a címerre nézve külön nem szól, magától értetődik, hogy a kormányzó semmiféle címert, tehát sem városi címert, sem szab. kir. városi címert nem adományozhat. A törvényhozás keretébe pedig azért nem tartom beileszthetőnek a városi címerek feletti rendelkezést, mert ha a koronás főt illető törvényszentesítési privilégiumot tiszteletben tartjuk, akkor tartsuk tiszteletben ezt a másik privilégiumot is, amely szintén csak a megkoronázott királyt illeti meg. Most áttérek a székesfőváros címerének történetére. A főváros közgyűlése 1873-ban egy közgyűlési határozatot hozott, amely határozatban Buda címerét és Pest szab. kir. városok címerét egyesítette, de nem helyesen. Ebben a címer festmény ben, amely éppen az igen t. belügyminiszter előtt fekszik, a címerpajzs színe vörösnek van jelezve. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezt a vörösetki kell belőle törölni!) A vörös szín megörökítésére már előre gondoltak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Buda és Pest sz. kir. városok 1703-ban I. Lipót királytól külön-külön kaptak címeres levelet. Mindkét címeradománylevél a város levéltárában van elhelyezve és meg is van. Buda város címerpajzsának színe ebben violaszínű, tehát nem vörös. A pajzsban négyszögletű kövekből épült háromtornyú vár áll. Ez a háromtornyú vár ott természetes színű, tehát fehér. Az 1873. évi címerben pedig a pajzsot már aranyszínűnek festette a főváros. Pest város címerpajzsában .szintén nincs meg a vörös szín, hanem a pajzs színe kék. A vörös szín tehát egyik címerben sem fordul elő és csak az 1873. évi címerfestmény vette fel magába. Természetes, hogy fénytelenek vagyunk az 1873-ban ő felsége által saignait címert teljes értékű adománynak venni és ehhez kell igazodnunk. A belügyminiszter úr nagyon jól ismeri azokat a szabályokat, amelyek nemcsak a régi nemesség igazolására, nemcsak a régi címereknek és előneveknek elismerésére vonatkoznak, hanem ^vonatkoznak a városok címerének megállapítására is. Ha valamely város vagy vármegyei törvényhatóság címerére nézve kétség merült^ fel, mindenkor a belügyminiszteré volt a döntő szó,^ aki a régi diplomák vagy régi használat alapján állapította meg a címert. Ugyanőzt teheti a belügyminiszter úr Budapest székesfőváros címerére nézve is-. Ha most törvénybe iktatjuk ezt a címert, akkor ez lemondás volna a belügyminiszter úr részéről arról a jogról, amelynek alapján ezeket a megállapítási jogosítványokat a belügyminiszter mint legfőbb nemesi hatóság gyakorolta. Ez a jog a régi helytartótanács és a régi kancellária jogosítványa volt ilyen vitás nemesi ügyekben és onnan szállt át 1848 után a mindenkori belügyminiszterre. Ezért azt ajánlom a belügyminiszter úrnak, hogy ezt a rendelkezést, amely a székesfőváros címerére vonatkozik, vonja vissza, mert hisz akkor az összes vármegyék és városok is joggal kérhetik címerüknek törvény útján való rendezését. De rámutatok arra is, hogy a címer leírásába is hiba csúszott be. A cknerleírás nevezetesen azt mondja, hogy a pajzsot jobbról aranyszínű griff, baloldalról aranyszínű oroszlán tartja, holott éppen megfordítva van. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha ezt kodifikáljuk, akkor az 1873. évi címert változtathatjuk meg, amelyet ő felsége akkor megállapított és szignált. Nézetem szerint semmi szükség sincs arra, hogy egy megállapított címer leírását a törvény keretébe bevegyük. Más a zászló kérdése. (Jánossy Gábor: Oláh színeket nem lehet meghagyni!) Kérem, oláh színek? Ezek nem éppen oláh színek, mert az oláh színek keresztben mennek, a főváros színei pedig merőlegesen mennek a zászló rúdjára. Nem lehet tehát azt mondani, hogy pont oláh színek. Ha a miniszter úr ennek a 4. §-nak a második bekezdését fenn akarja tartani, vagyis azt akarja, bogy a főváros ne változtassa léptennyomon színeit, ezt hajlandó vagyok 'megszavazni. Ismételten kérem a miniszter urat, az előbbire vonatkozólag, — hogy miután azt hiszem, hogy ez tényleg közjogi aggályokra adhat okot, ezt a kérdést méltóztassék a törvényjavaslatból kihagyni és visszavonni. Ezt voltam bátor indítványozni. (Éljenzés jobb felől.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A 4. § 1. bekezdésének utolsó mondata helyett a következő módosítást javaslom (olvassa): «A pajzsot jobboldalról aranyszínű oroszlán, baloldalról aranyszínű griff tartja.» (Mozgás a szélsőjobboldalon. — Györki Imre: Átcsúszik az egyik oldalról a másikra!) T. Képviselőház! Ez tényleg tévedésből került be a szövegbe megfordítva. Azért vagyok bátor a módosítást indítványozni, mert ebben a régi állapotot fenn akarjuk tartani. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés jóbbfelől. — Györki Imre: Óriási!) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Kérem, méltóztassanak az előadó úr indítványát elfogadni, egyébként pedig méltóztassanak a 4. §-t eredeti szövegezésében elfogadni. Nem mindenben értek egyet az előttem felszólalt Mihálffy Vilmos t. képviselőtársammal. Igaz, hogy a történelmi fejlődés során a címeradományozás az uralkodók privilegizált joga volt, de ma, amikor a székesfőváros egész közigazgatását rendezzük, nem mellőzhetjük sem a címer kérdésének véglegesítését és megoldását, sem pedig a színek kérdésének megoldását. Azzal, hogy mi a törvényben lefixírozzuk, ihogy mi a székesfőváros címere, csak azt erősítjük meg, ami úgyis birtokában és tulajdonában van; osak megerősítjük abban a tudatában, hogy ezt a címerét jogosan viseli. Színeinek megállapítását pedig — ami semmiféle korláthoz kötve nincs — csak azért kívántam törvényben szabályozni,