Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-354
Az országgyűlés képviselőházának 35U- ülése 1930 február lU-én, pénteken. 119 juttatni azokat a kerületeket, illetve azok lakosságát, amelyekben ma a többségi pártok, a kormányt belülről vagy kívülről támogatói pártok választói vannak nagyobb számmal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez annál kirívóbb és annál súlyosabban érint bennünket ez az osztályszempontokat magában foglaló igazságtalan kerületi beosztás, mert éppen most hallottuk a Képviselőház mai ülésén Kozma Jenő, a többségipárt képviselőié részéről, hogy akkor, amikor a főváros vagyonának megvédéséről volt szó, a főváros egyik üzemében a vagyon megvédéséről volt szó, akkor egyedül a szociáldemokratapárthoz tartozó és a szociáldcmokratapárt által delegált igazgatósági tag volt az,... (Petrovácz Gyula: Az egyik!) ... Az egyik, mert méltóztassék azt megtanulni, t. képviselőtársaim, ha eddig még neon tanulta meg, hogy ha a szociáldemokraták közül valaki felszólal, az nem egyéni véleményt mond el és hangoztat, hanem az -annyit jelent, hogy mindenkinek véleményét mondja el és véleményét hangoztatja, aki szociáldemokrata tagja annak a testületnek. (Meskó Zoltán: Azt mondja, hogy nincs egyéni vélemény.) Amikor Biró Dezső a Beszkárt ülésén felszólalt... (Krisztián Imre: Csak Marx-féle vélemény van! — Farkas István ^Magának fogalma sincs arról, hogy mi a vélemény. — Krisztián Imre: Nem is szándékozom megtanulni a Marx-féle véleményt! — Farkas István: Jó, jó, kisbíró úr, csak dobolja a dobot. Jó volna, ha tudná, mi a marxizmus. Okosabb lenne eyv kicsivel!) Amikor tehát Biró Dezső a Beszkárt igazgatósági ülésén felszólalt, és tiltakozott a többségi pártok által megállapított mammut-fizetés ellen, akkor nemcsak a maga képviseletében és a maga nevében foglalt állást, hanem az ott helyetfoglaló Sávolt igazgatósági tag nevében is kifejtette véleményét. Amikor tehát ez a helyzet és amikor nekünk, amióta csak a székesfőváros különféle^ üzemeiben, igazgatóságaiban és törvényhatóságában, a székesfőváros törvényhatósági életében helyet foglalunk, legfőbb törekvésünk mindig az yolt, hogy hogyan tudjuk a székesfőváros polgárságának és munkásságának érdekét a legjobban szolgálni és megvédeni, s akik előtt mindig az a szempont lebegett, hogy a legkisebb áldozattal, az adózó polgárok és a munkások legkisebb megterhelése mellett minél több jót és igazságosabb beosztást tudjunk biztosítani, akkor jön az igen t. beiügyminiszter úr és éppen ezt a pártot és ennek delegátusait igyekszik mindenféle korrektívumokkal kiszorítani és igyekszik gátat vetni annak, hogy a szociáldemokratapárt képviselői bekerüljenek a főyáros életébe és továbbra is végezzék ezt a tisztító munkát, amely nagyon fontos és nagyon közérdekű lenne. (Gáspárdy Elemér: Védelmezték a fizetéseket!— Zaj.) Súlyosan téved t. képviselőtársam, mert közülünk senki nem volt, aki a fizetéseket védelmezte volna. Nagyon jól tudja, hogy itt is, a bizottságokban is, a törvényhatósági közgyűlésen is állandóan tiltakoztunk ez ellen. Kiderült a mostani felszólalások alkalmával is, hogy egyedül csak a szociáldemokratapárt választott és kiküldött tagja... (Usetty Béla előadó: Mindegyik párt védte a főváros vagyonát, nemcsak önök!) Látszik, hogy védte, úgyhogy 137.000 pengő fizetést zokszó nélkül elismert és kiutaltatott. (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak rendelkezésre álló idő lejárt. Györki Imre: T. Képviselőház! Minthogy, mondom, a törvényjavaslatnak ebben a rendelkezésében a legsúlyosabb osztályszempontot kívánja a miniszter úr megvalósítani és olyan igazságtalan beosztást igyekszik keresztülvinni a javaslatban, mellyel a munkásszavazók számát igyekszik megszorítani, kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz a módosításhoz, melyet a szociáldemokratapárti képviselők beterjesztettek és .méltóztassanak elfogadni az általunk nroponált kerületi beosztást ezen igazságtalan kerületi beosztással szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ' Elnök: Szólásra következik^ Gubicza Ferenc jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Azon elvi álláspontomnál fogva, hogy a székesfővárosnál a közigazgatási reformra igenis szükség volt és van, természetes, hogy egy új közigazgatási kerületi beosztást is szükségesnek vélek. Amikor a közigazgatási reformra gondolok, azt is gondolom, hogy a közigazgatási területeken változtatni kell és így beleesett a kombinációkba ez is. Hogy szükség van a kerületeik szaporítására, ez a kérdés vitán felül áll. Megkönnyítette volna azonban az igen tisztelt kormány helyzetét az a tapasztalat, amely a fővárosnál ebben a tekintetben a kormány rendelkezésére állhatott volna. így például pénzügyi szempontból máris kialakult az, hogy körülbelül 22 kerületre volna szükség. Iskolaszéki szempontból is kialakult, hogy körülbelül 20-on felül • kellene a közigazgatási kerületeknek lenni és más szempontokból is, közoktatásügyi és pénzügyi szempontból is tapasztalatok állnak rendelkezésre abban a tekintetben, hogy a közigazgatási kerületeket szaporítani kell. Egy olyan kormányjavaslatot tehát, amely a közigazgatási kerületeket szaporítja, természetesen nem elleneztem volna. Ellenzem, azonban az olyan kormányszándékot, mely a közigazgatási kerületeket nem a tényleges szükség mérvéhez képest^ szaporítja, hanem, valljuk be egész őszintén, választási érdekből, pártszempontokból alakítja ki a kerületeket. Tudjuk, hogy a mindenkori kormányok mindenkor operáltak a kerületi beosztással mint választási korrektívummal. Nem a Bethlen-kormány volna az első, amely ehhez a korrektívumhoz hozzányúl. Itt azonban a kormánynak dupla a felelőssége azért, mert amikor a kerületi beosztással operál, mint választási korrektívummal, ugyanakkor közigazgatási kerületi változtatásokat csinál, tehát a közigazgatás szempontjait a közigazgatási érdekeket aláveti a jelenlegi^ pártérdekek szempontjának. A'jelenlegi kormánynak tehát dupla felelőssége van abban a tekintetben, amit elinal. Az én álláspontom ebben a kérdésben az volna,, ami Wolff Károly t. képviselőtársam eredeti álláspontja volt, hogy a kerületi beosztást szabályrendeleti jogkörbe kell utalni és szabály rendeleti jogkörben kell meghagyni. Nem kellett volna a törvényhozásnak belenyúlni a székesfővárosnak azon autonóm jogkörébe, hogy a maga kerületi beosztását a székesfőváros önmaga csinálja meg. Sajnos, a belügyminiszter úrnak azok között az engedményei között, amely éket tegnap itt bejelenteni szíves volt, nem látjuk ebben' a tekintetben a szándékot arra, hogy itt valamilyen engedményekre hajlandó, úgyhogy ezt sajnálattal nélkülözzük. Ugyanakkor objektíve elismerem, hogy a belügyminiszter ur a törvényhatósági tanács összetételére nézve lényeges, nagyjelentőségű lépést tett akkor, amikor a választott tagok számát 14-ről 20-ra felemelte. Ezt örömmel említem meg és honorálom, de ugyanakkor őszinte sajnálattal látom, hogy .merev maradt az" igen t. belügyminiszter úr a kerületi beosztás kérdésében. En csak leszögezni kíván-