Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. maga nagyságában, a maga kulturális és nagy vagyoni fölényében, de a maga környéke és területe lecsonkíttatott olyan mértékben, hogy ma sokkal nagyobb fontossággal és jelentőséggel bír a székesfőváros, mint bírt annak idején, amikor még Nagy-Magyarországnak volt a székesfővárosa. Utalhatok itt egy nagy közigazgatási írónak és tudósnak a megállapítására, amelyet általában mond a fővárosokra, tudniillik, hogy egy^ rendszabály, amely csak egy kisebb község kizárólagos helyi jelentőségeit érdekli, nem érdekli az országot, ellenben, ha egy ország székesfővárosát érdekli, akkor abban a pillanatban kell, hogy az egész országot is érdekelje. A székesfőváros törvényjavaslata tehát nemcsak a székesfőváros törvényjavaslata; az kell, hogy érdekelje az egész országot s az egész közvéleményt. A székesfőváros nemcsak a budapestiké, hanem az egész nemzeté és az egész országé. Ugyanez a francia tudós, Barthélémy, folytatólagosan azt is mondja, hogy a fővárosok minden forradalom élén szerepeltek és gyakran történt meg, hogy azok a forradalmak olyan eszméket akartak ráerőszakolni a nemzetre, amely eszméket a nemzet nagy többsége elutasított magától. A főváros a tömegek lélektanának érvényesülése; a főváros, mint tömeg cselekszik és gondolkodik. Most jön az, amit hangsúllyal akarok kiemelni: ennek a tömegnek vezéreket adni, ezeknek a vezéreknek jogokat és a központi hatalommal szetmben hatalmat biztosítani: a polgárháború előkészítését jelentené. Ezeket az igen súlyos, komoly és igaz szavakat mindenkinek a figyelmébe ajánlom, akkor, amikor a székesfőváros törvényjavaslatát tárgyaljuk. Ebből a szempontból is fontos ez a törvényjavaslat és ebből a szempontból is kívánta az államhatalom a maga befolyását az autonómia keretein belül, csupán addig a mértékig biztosítani, amíg ennek a lehetőségnek élét annyira le tudja tompítani, hogy az országnak nyugodt álmai lehetnek és nem kell félni attól, hogy a székesfővárosból kiinduló forradalmi gondolatok és forradalmi eszmék nemcsak magát a fővárost, hanem a vele nem harmonizáló és nem egyező egész csonka országunkat is magukkal tudják ragadni. (Baracs .Marcell: Egy becsületes szabadság- és gazdaságpolitika az egyetlen ellenszere a forradalomnak! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi nagyon jól tudjuk, hogy mik az ellenszerei a forradalomnak. (Farkas István: Dehogy tudják, hiszen az ellenkezőt csinálják!) A kormány igyekszik is ezen a téren mindent megtenni, de ha maga nem is tud a tőle független tényezőkkel mindenben mgküzdeni, azért van szüksége arra, hogy kérje a törvényhozást: adjon olyan instrumentumokai amelyek alkalmasak olyan tényezők leküzdésére is, amelyekkel egyébként maga megküzdeni nem tudna. Minden polgár boldogulását feltétlenül a szabadságjogok biztosítása, de nem féktelenkedése jelenti. A szabadság érvényesülését biztosítani kell minden polgár részére egyformán, a gazdasági boldogulást is biztosítani kell mindenki részére egyformán és a törvény előtti egyenlőséget is biztosítani kell mindenki számára egyformán. Ha ezt a hármat összefoglalom, akkor nem kell definiciót adnom annak a szónak, amelyet minden oldalról olyan szívesen hangoztatnak: a demokráciának. (Ügy van! Ügy van! iobb felől. — Jánossy Gábor: Ez a demokrácia!) Ez adja meg a lényegét és teljességét ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. 95 100% -ig a demokráciának, amely a közvéleménytől nem függ, hanem mindig a tényleges állapottól függ. (ügy van! jobbfelől.) Ha ebben az országban nem tudunk még mindent ezen a téren 100%-ig megadni, akkor ne a szándékban méltóztassék ezt keresni, hanem abban, hogy az idők nem érettek meg még arra, hogy megadjunk ilyen jogokat, amikor ezekkel visszaélve magát az állam rendjét és biztonságát láthatnánk veszélyeztetve. (Farkas István: Önök nem értek meg rá! Az idő már régen megérett! — Jánossy Gábor: Majd mi is megérünk! Tessék nyugadt lenni! — Rothenstein Mór: Nagyon sokáig tart! — Zaj. — Elnök csenget.) Ebben a felfogásban akartam kidomborítani az államérdeknek nagyobb befolyását a fővárosra vonatkozólag és a polgári társadalom érdekét is, amelynek hatalma fenntartását, nonderabilitása fenntartását is ebben a törvényben az autonómia es az általános szabadságjogok korlátozása nélkül óhajtottuk biztosítani. Ha ebben a formában és ezeknek a gondolatoknak érvényesülésével kívántam ebben a törvényjavaslatban politikai szempontból, állambiztonsági szempontból, a polgári társadalom biztosítása szempontjából az animust a politikai részbe belevinni, akkor ennek megfelelőleg, ezzel harmóniában, mintegy lendkerékként bele kellett vinni ezt a gondolatot az egész adminisztrációba. Ezenfelül biztosítani kellett az adminisztrációban az egyszerűség, a gyorsaság mellett az olcsóságot, a megbízhatóságot, (Jánossy Gábor: A pártatlanságot!) a pártatlanságot és a szakszerűséget is. Ezzel kapcsolatban biztosítani^ kívánom a legteljesebb mértékig ^székesfőváros vagyonkezelését és üzemkezelését abban a formában, hogy olyan ellenőrzés alá helyeztessék, amely nem kerékkötőként, hanem segítőként, mint segítő kéz kívánja ebben magát az autonómiát előmozdítani és elősegíteni, természetesen a teljes felügyeleti és ellenőrzési jognak a biztosításával. A részleteknél majd rá fogok térni erre is. Ezt a fel ügyeleti és ellenőrzési jogot nemcsak a költségvetés keretén belül kívánnám érvényesíteni, hanem azt akarnám, hogy ez hatályosabb és preventív is legyen magában a költségvetési jogban is. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok itt az elméletbe mélyebben behatolni, mert közigazgatási jogunk, jobban mondva a közigazgatási tan az egyik legújabb és gyermekkorát élő tudomány, ahol még fix megállapodások és fix elvek lefektetve nincsenek. Éppen ezért magának az autonómiának is, mint ilyennek, a definíciója nem teljesen precíz, mert ahány definíció van, az annyiféle. Ezek a definíciók a lényegben talán megegyeznek, de bizonyos szavaknak betoldásával és hozzáadásával hol hozzájukadnak, hol elvesznek belőlük. En a magam felfogása szerint az autonómiát nem tekintem öncélnak, amint nem egyszer kifejtettem volt, ele az autonómiának feltétlenül vannak kritériumai, s az autonómia, természetesen lehet vagy szűkebb, vagy tágabb határok között értelmezhető. Lehet autonómia igen szűk körben is, lehet autonómia igen tág körben is,de ha a szűk körnek bizonyos határát túllépjük, akkor talán már autonómiáról nem is lehetne szó. Ilyen korlátozott autonómia van, mondjuk, Franciaországban a departementokban és különösen magában Párizsban, de azért nem lehet azt mondani, hogy nincs autonómia; van, de meglehetősen korlátozott autonómia yan. Ellenben széleskörű az autonómia Angliában és Magyarországon; ezek az autonómiák azok, amelyek a két szélsőség kö14*