Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-353

92 Az országgyűlés képviselőházának 35 és helytelenítem, hogy a pártvezérek erre csak hosszú évek múlva "jöttek rá. Igaza van Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, aki közbevetőleg azt mondotta Kozma Jenő t. képviselőtársamnak, hogy mégis csak vezetnek ezekről a fizetésekről valami kimutatást, amelyben fel kell tüntetni az egyes fizetéseket és így pár perc alatt meg lehetett volna győződni arról, hogy például Folkusházynak mennyi fizetése van. (Petrovácz Gyula: Tájékozatlan borzasztóan!) Ha valaki, úgy én vagyok a székesfővárosi kereszténypárt gondolata mellett. Ki kell azonban jelentenem, hogy az én pártom tagjai is felelősséggel tartoznak ós a vezérek is felelősséggel tartoznak ebben a tekintetben, felelősséggel tartoznak olyan értelemben, hogy bármilyen nehéz is a kibogozása az ilyen fizetéseknek, minden erejükét meg kell feszíteni, hogy ezeket kibogozzák és minél előbb megszüntessék. (Wolff Károly: Meg is teszik! Már meg is történt! — Petrovácz Gyula: Ez már múlt idő!) Hány hetes? (Petrovácz Gyula: Négy-öt hetes!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak társalgásszerű közbeszólásaikat folytatni. (Wolff Károly: Két héttel előbb megtörtént!) Csik József: En örülök neki, hogy két héttel előbb megtörtént, de sokkal jobban örültem volna, ha két év előtt történt volna meg. (Wolff Károly: Az egész csak két évről szól!) En két évvel ezelőtt kértem Folkusliázyt, hogy valakit a villamosnál ellenőrré nevezzen ki; azt írta róla, hogy az illető rendkívül kiváló ember és legközelebb kinevezése sorra kerül. Es mi történt? Két év óta nem volt a villamosnál kinevezés, holott azelőtt minden évben karácsony táján rendszeresen volt kinevezés. Két év óta senki elő nem léphetett ebben a tizennégyezer tagot számláló testületben. (Gaal Gaston: Meg kellett spórolni a sok igazgatói tantiémet!) De az alkalmazottak érdekeit is szem előtt kell tartani, nemcsak az igazgatókét. (Wolff Károly: A vasúti főfelügyelőség nem engedélyezte!) Miért nem engedélyezte, t. Ház? (Wolff Károly: Mert nem enged előléptetést! — Buday Dezső: Mert B.-lista volt!) Ha az igazgatók fizetéséből legalább 50%-ot lefaragtak volna, valamiképpen fedezhették volna azt a különbözetet, amelyet a kinevezések folytán az előléptetetteknek kellett volna adni. T. Ház! En nem akarok szembe kerülni saját pártom vezéreivel, s abszolúte nem vádolom őket, hiszen nem ők az okai ennek, mert ezek a fizetések pártközi paktum alapján utaltattak ki, tehát a szociáldemokraták, sőt többet mondok, Bródy Ernő t. képviselőtársam... (Bródy Ernő: En nem utaltam ki semmit! Egy vasat se! Ne tessék reám hivatkozni! — Wolff Károly: Csak tizenhárom hónap óta van!) Örülök, hogy csak tizenhárom hónap óta; remélem azonban, hogy a jövőben ilyen hosszú terminusok nem lesznek. (Pogány Frigyes közbeszól. — Bródy Ernő: Mi baja van? — Pogány Frigyes: En a szónoknak beszélek, nem önnek!) Elnök: Ne méltóztassék a szónoknak sem beszélni! Egyáltalában ne méltóztassék beszélni! Csak a szónokot illeti a szó. Csik József: Mondom, a közügyek iránt való aggódás mondatja ezt velem. Senkit vádolni nem akarok, csak azt a rendszert, amely ezt lehetővé tette, bizonyos mértékben korrigálni kell és helyesnek tartom, hogy Gáspárdy t. képviselőtársam annak idején ezt felfedezte. (Wolff Károly: Nem ő fedezte fel!) Azért mondtam, hogy bizonyos felelősség a baloldalra is hárul. '. ülése 1930 február 13-án, csütörtökön. (Gaal Gaston: Gáspárdyt letorkolták! — Bródy Ernő: Gáspárdy a tanácsra mondta ezt!) Elnök: Csendet kérek a baloldalon, képviselő urak! Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. (Bródy Ernő közbeszól.) Bródy képviselő urat névszerint is figyelmeztetem, szüntesse meg közbeszólásait. (Szilágyi Lajos: Nem jól mondta el a leckét; egész felszólalása tévedésen alapult! — Gaal Gaston: Mégis igazat mondott!) Gaal Gaston képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Csik József: A tényeket nem lehet elvitatni semmiféle közbeszólással; igaz az hogy tizenkét vagy tizennégy igazgatónak több mint félmillió pengő évi legális jövedelme volt vagy van. (Buday Dezső: Tizenkilencnek!) Ezek tények, amelyeket elvitatni nem lehet és arra kell törekedni a jövőben, hogy ezek a főváros adminisztrációjában elő ne forduljanak. Annak a sok igazgatónak sincs semmiféle jogosultsága. En Újpesten, ahol 350 gyár van, ismerek egy belga vállalatot, amely nagyvállalat, mert hiszen Újpest városát vízzel látja el,, mégis csak egy igazgatója van; (Buday Dezső: A víznél itt is egy van!) annál a vállalatnál viszont, amely Újpest elektromos ellátását végzi, már 8—10 igazgatót találunk, (Buday Dezső: Nálunk egy van!) A magyar vállalatoknak egyik kóros tünete, hogy telehialmozzák magukat igazgatókkal és igazgatósági tagokkal. Az azután szomorú jelenség, hogy ezek között a tagok között sokszor olyan embereket is találunk, akiknek közéleti állásuknál fogva semmi közük nem lehet ahhoz az igazgatósági tagsághoz vagy annak elvállalásához. Nálunk a legnagyobb nyavalya a gazdasági életben, — és azért van ilyen fonák gazdasági helyzet — hogy nálunk nem a termelésre építik a gyárakat és vállalatokat, hanem a haszonra. A legtöbb vállalatnak nem az a célja, hogy termeljen és így a nemzeti erőt növelje és természetesen a maga termeléséből a tisztességes hasznot kikapja, hanem a legtöbb vállalat haszonra épül, minél több haszonra, lehetőleg a munkások bérének leszorításával és a konjunktúra kihasználásával^ hogy minél több haszon jusson az igazgatósági tagoknak. (Bárdos Ferenc: Ez a kapitalista rendszer! — Szilágyi Lajos: Nem ez az, ez csak elfajulás!) Nem látjuk ezt például Németországban, amelynek gyáriapara egyike a legfejlettebbeknek az egész világon, mert ott a vállalatok a termelésbe állítják be a maguk működését és ott nem is találunk egy-egy vállalatnál tíz-húsz igazgatót. Ha annál az idegen vállalatnál, amelyet előbb említettem, egy igazgató, aki egyszersmind vezérigazgató, elvégezheti és betöltheti könyvelőkkel és irodakisasszonyokkal azt a munkateret, amely elég hatalmas, akkor a fővárosnál is lehetne redukálni az igazgatósági tagok számát. Mert az nemcsak címmel, hanem rendszerint fizetéssel is jár. Ha ezek az emberek nem lennének igazgatók, akkor nem lépnének fel ilyen igényekkel sem. De még valamivel jár az ilyen állás. Mikor valakinek ezt a címet adják, akkor az illető úgy érzi, hogy ő csak parancsolni tartozik, de nem dolgozni. Nem mondom, hogy ez minden vonalon így van, de nagyon sok vállalatnál ezt a szimptomát tapasztaljuk. (Rothenstein Mór: Némelyik még parancsolni sem tud!) Nagy örömmel láttam, hogy mikor Wolff Károly t. képviselőtársam állást foglalt a keresztény gondolat mellett és a keresztény gondolat igazi harcosának nevezte magát s az ellenpártok nem kísérték beszédét megjegyzésekkel. Miért? Mert elismerik az ő nemes önzetlenségét, mert az ő