Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-349

Az országgyűlés képviselőházának 3^9. togató odamenni és az egyik altisztet megkérni arra, hogy mutassa meg önnek a hullakamrát. Ha meg méltóztatott azt nézni, meg vagyok róla győződve, hogy holnap fel fog állani itt a képviselő úr (Rothenstein Mór: Azt már nem hiszem! — Derültség.) és el fogja ismerni annak valódiságát, amit én mondtam. De miután rohamosan múlik az idő, (Felkiáltások: Adunk meghosszabbítást!) méltóztassanak nekem megengedni, hogy közelebb kerüljek magához a tárgyhoz. (Felkiáltások jobbfelől: Végre!) A t. túloldalról e törvényjavaslat tárgyalásánál sőt a kormány által támogatott fővárosi lapok egyikében-másikában is a törvényjavaslat indokolásául azt hozták fel, hogy ide kellett ezt a törvényjavaslatot hozni, törvényerőre kell ennek a törvényjavaslatnak emelkednie, mert az a helyzet, amely ma a budapesti városi képviselőtestületben van, veszedelmes, tarthatatlan helyzet, tehát le kell nyirbálni azokat a hajtásokat, amelyek veszedelmessé teszik a főváros közgyűlésének munkáját. De felteszem a kérdést: vájjon a fővárosi képviselőtestület munkája azóta, amióta benne van Budapest dolgozó népének képviselete, a szociáldemokratapárt, alkotó erőt mutatott-e, sugározott-e ki magából, vagy pedig romboló erőt? Kérdezem: a főváros közgyűlése dolgozott-e vagy pedig képtelen volt-e alkotó munkára? (Farkas István: Többet csinált, mint ez a parlament!) Nem én, hanem egy fővárosi bizottsági tag, aki a főváros ügymenetét ismeri s maga is aktív részt vesz a főváros politikájában, Büchler József fővárosi bizottsági tag felel erre a kérdésre, s ez a felelet éppen ellenkezője annak, amit a t. előadó úr mondott, éppen ellenkezője annak, amit a t. túloldalról védelem gyanánt hoztak fel e törvényjavaslat érdekében. • Mit mond Büchler József? (Halljuk! Halljuk! — Br. Podmaniczky Endre: Érdekes?) Nagyon érdekes, képviselő úr, és lelkem egész melegével azt kívánom, hogy ez a Képviselőház vagy a másik Képviselőház, — mert remélem, ez nem sokáig marad együtt (Usetty Béla előadó: Már megint jósol?) — szintén tudjon olyan termékeny munkáját végezni, mintamilyen termékeny munkát végzett a főváros közgyűlése az utóbbi esztendőben. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje egy perc múlva lejár. Szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Esztergályos János: Legyen szabad 10 perc meghosszabbítást kérnem. (Felkiáltások jobbfelől: Minjárt vége van már a tárgyalási időnek!) Akkor kérek öt percet. Elnök: Méltóztatnak az öt percnyi meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. A képviselő úrnak tehát még öt perc áll rendelkezésére. Esztergályos János: Legyen szabad tehát megszólaltatnom Büchler József urat, fővárosi bizottsági tagot, aki a következőket mondja (olvassa): «A kormányzat szerint a szociáldemokrácia a budapesti városháza átütő erejével veszedelmet jelent. Miben áll ez a veszedelem? Abban, hogy a közlekedést olcsóbbá tettük? Hogy minden fenekedés ellenére Ötezer^ kislakást építettünk és ezzel szociálpolitikai és közgazdasági értelemben valami segítséget nyújtottunk a város lakosságának? Abban, hogy a polgári iskolák szegény tanulóinak tandíját eltöröltük? Abban, hogy a villanyvilágítást 10 százalékkal olcsóbbá tettük ? Abban, hogy megjavítottuk az utak világíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülésé 1Ù30 február 6-án, csütörtökön. 427 tását, főleg a külterületeken? Abban, hogy utakat építettünk? Abban, hogy erőteljes álláspontunkkal milliókat takarítottunk meg a városnak a Községi Takarékpénztár létesítésénél? Vagy abban, hogy iskolákat építettünk?» (Usetty Béla előadó: Mindnyájan, nemcsak a szociáldemokraták!) En csak jelezni kívánom, hogy dolgoaott, alkotott, teremtett ez a közgyűlés a~ önök akarata ellenére. (Viczián István: A Községi Takaréknak ellene voltak! — Zaj.) f> Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az előadó urat is kérem, ne szóljon közbe! (Rothenstein Mór: Helyes!) Esztergályos János (tovább olvassa): «Abban, hogy proletárgyermekek tízezeréit nyasaltattun'k? Abban, hogy bizonyos Ö'Sszeférhetlenségi ügyeket szellőztettünk.» T. Képviselőház! Ez a néhány mondat is azt bizonyítja, hogy nem volt szükség és nincs szükség arra, hogy ilyen törvényjavaslattal jöjjenek a Ház elé,

r (amely lehetetlenné teszi a főváros közgyűlésének működését és lesüllyeszti az utolsó községi kupaktanács színvonalára a főváros közgyűlését. (Br. Podmaniczky Endre: Községben nincs kupaktanács ! Kikérem magamnak! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Csontos Lmre: Hát kevés olyan okos ember van benne, miint János, annyi bizonyos!) Ez a képviselő úr közibeszólására is megállapítható. Hiába ez a műfelháborodás, t. képviselőtársaim, ez így van. Hiszen osiak egyetlenegyet legyen szabad még felemlítenem. (Egy hang a jobboldalon: Akár kettőt is!) Minthogy ez a törvényjavaslat a sajtóval szemben olyan rendelkezést tartalmaz, hogy kizárja a nyilvánosságot, ezzel lehetetlenné teszi -a fővárosi sajtó becsületes, nyilt működését. De ott van a másik is. Minthogy az idő már lejárt, csak megemlítem. Ott van a tanítók kinevezése, illetőleg megválasztása. Igen t. Podmaniczkv képviselőtársam, a legutolsó falusi képviselőtestületnek is megvan a joga, hogy a maga tanítóját a községben maga válassza. (Br. Podmaniczky Endre: De nem kupaktanács! Az képviselőtestületi ülés. Ha nem tudná, majd megmondom ! Ott nincs szakszervezet ! — Rothenstein Mór : Ahhoz maga sokat ért! — Br. Podmaniczky Endre: Magát onnan kidobnák!) Elnök: Podmaniczky képviselő urat kérem, maradjon csendben! Esztergályos János: Ha csak ebben az egykét esetben volna ilyen rendelkezés a törvényjavaslatban, ez is elég volna arra, hogy ez ellenzéki padokról a leghatározottabban, a legnagyobb eréllyel tiltakozzunk e javaslat ellen, de igen t. Képviselőház, tele van a reakciónak minden eszközével ez a törvényjavaslat. Körül akarja bástyázni magát a fasiszta rendszerű érdekképviselettel, a hatévi egyhelybenlakással, az örököstagsággal, a hivatali szakszerű képviselettel, az aránytalan kerületi beosztással, a szelvényrendszerű ajánlással. Mit akarnak még az urak? (Usetty Béla előadó: Semmit!) Azt hiszem, mindez elég ok arra, hogy az urak velem együtt kiáltsák oda a belügyminiszternek: Belügyminiszter úr, vissza ezzel a gyalázatos, gonosz reakciós törvényjavaslattal. A törvényjavsalatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Br, Podmaniczky Endre: Ezt már rég meg lehetett volna mondani. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és 62