Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-337
Az országgyűlés képviselőházának 337. és igen gyakran járunk el gyűlésekre, ha ugyan a hatóság lehetővé teszi azt. Október 27-én, a városi választások előtt a szegedi munkásság és polgárság együttes gyűlést hívott össze Szegedre, amelyre meghívtak bennünket: Pakots József képviselőtársamat a Nemzeti Demokrata Párt részéről és szerény személyemet a szociáldemokrata párt részéről. Elmentünk a gyűlésre. Pakots képviselőtársam még zavartalanul elmondhatta beszédét, noha látszott, hogy a kiküldött rendőrtisztviselő igen izgulékony és meglehetősen izgatott hangulatban hallgatta végig, Pakots képviselőtársam igazságait. Azután én jutottam szóhoz és a tárgyhoz hozzászólván, általános kritikát is mondottam a kormányról és a kormányzati rendszerről. Anlidőn beszédemnek egy szerintem jogos, de ártalmatlan passzusához értem, * a rendőrtisztviselő, aki ott a hatóságot képviselte, minden figyelmeztetés nélkül egyszerűen megvonta tőlem a szót és a gyűlést feloszlatta. (Zaj a szélsöbaíoldalon. — Esztergályos János: Hallatlan! — Kabók Lajos: Egységespárti gyűlésen ilyesmi nem történik!) Beszédemnek ebben a passzusában utaltam arra, hogy a miniszterelnök úr az általános, egyenlő és titkos választójogot szociáldemokrata követelésnek minősítette csupán, és megállapítottam, hogy ez szociáldemokrata követelés is t és a választójogra, s a titkos szavazásra azért van szükség, — s ez már nem csak szociáldemokrata követelés, hanem országos szükséglet is — hogy a parlament tagjait ne nyilt szavazás útján és ne a gyalázatos ajánlási rendszerrel válasszák meg, hanem a demokratikus titkos választás útján. «Gerinces parlamentre van szükség, — mondottam — amelyben nem ülnek kinevezett szolgafoírák és főispánok és nem ülhetnek olyanok, akik^fuldokolnak a panamákban.» (Zaj.) Amidőn ehhez a mondatrészhez értem, a rendőrtisztviselő felpattant, szerintem egészen illemtelenül odaugrott az előadói asztalhoz — amivel felháborította a gyűlés egész közönségét — és kijelentette, hogy a szót tőlem megvonja és a gyűlést feloszlatja. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Hallatlan!) Már az első pillanatban kitűnt, hogy a rendőrtisztviselő félreértette beszédemet, mert azt hitte, hogy ezeket a kijelentéseket az egész parlamentre értettem. Nyomban megmagyaráztam neki, hogy csak egyes képviselőkről mondtam ezt a bírálatot ;konkrét adatok alapján, ő azonban azt mondotta: nagyon sajnálj szót már kiimondotta, a hatóság tekintélyén nem ejthet csorbát, most már nem áll módjában másképpen intézkedni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hangsúlyozom, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül vonta meg a szót és oszlatta fel a gyűlést, ami nemcsak a mentelmi jog flagráns megsértése, hanem egy közjog megsértése is. Mert ha — tegyük fel — okot és alkalmat adtam volna arra, hogy így járjon el velem szemben, akkor is első kötelessége az lett volna, hogy figyelmeztessen, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) második kötelessége pedig az lett volna, — ha én folytatom az ő felfogása szerint helytelen beszédmódot — hogy maximum tőlem vonja meg a szót, a gyűlés zavartalan folytatását azonban biztosítja. Mert hogy jön ahhoz Szeged népe és polgársága, hogy egy képviselő — mondjuk — helytelen kijelentése miatt megvonják tőle a gyülekezési szabadságot 1 ? Nagyon jól tudjuk, hogy a más pártállású, kormánypárti és kormánytámogató képviselőkkel szemben a hatóság nem csak, hogy nem ilyen szigorú, hanem egyáltalán elnéző, és a legtöbb esetben oda sem megy a gyűlésekre, a ülése 1929 december 10-én, kedden. 79 kormánypárti gyűlések minden hatósági közbenjárás nélkül folyhatnak le. Ezzel szemben meg kell állapítanom, ismételten fordultak elő olyan esetek, amelyek arra mutatnak, hogy az ellenzéki, különösképpen pedig a szociáldemokrata képviselők a hatóság egyes emberei előtt szabad prédának látszanak és a hatóságok azt tesznek velük, amit f akarnak. (Zaj.) Ami eszköz rendelkezésemre áll. azzal tiltakoznom kell az ellen. Bejelenteni mentelmi jog- s érelmémet azon az alapon, hogy az illető rendőrtisztviselő úr törvényhozói tevékenységemet akadályozta meg jogtalan és illetéktelen beavatkozásával s tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az ügyet a mentelmi bizottsághoz áttenni. Elnök: Propper Sándor képviselő úr mentelmi bejelentését átteszem a mentelmi bizottsághoz. (Helyeslés.) Minthogy ezzel a mai napirendünk anyaga kimerült, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt tíz órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a székesfővárosi törvényhatóság és felügyeleti választj mány újjáalakításának elhalasztásáról szóló tcrvényjavasalt részletes tárgyalása. (Propper Sándor: Még nincs jelentés! Először a jelentést kell becsatolni!) Kérem, méltóztassék csendben maradni. Kérdem, kíván-e valaki az imént tett napirendi javaslatomhoz hozzászólni? (Friedrich István szólásra jelentkezik.) Friedrich István képviselő urat illeti a szó. Friedrich István: T. Ház! Ha jól értettem, az volna holnap az egész napirend, hogy az elhalasztási törvényjavaslatot tárgyaljuk részleteiben, pedig úgy képzelem, hogy ez mindössze 5 vagy 10 perces munka. En ezzel szemben má.napirendi indítványt tennék. Indítványozom, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki a munkanélküliség kérdésének tárgyalása. Megmondom, miért? Kabók Lajos képviselőtársam a munkanélküliség kérdését ma idehozta a Ház elé és ezzel három miniszter úrnak adott alkalmat a felszólalásra. Hallottuk Vass József népjóléti, Bud János kereskedelemügyi és Mayer János földmívelésügyi miniszter urak felszólalását. Akik itt voltak a teremben és végighallgatták ezeket a miniszteri felszólalásokat, s objektíve ítélkeztek, azoknak meg kell állapítaniuk, hogy ezek a miniszteri nyilatkozatok a munkanélküliség kérdésében egy lépéssel sem vittek minket előre. A miniszter urak ugyanis nem csináltak semmi mást, mint megismételték azt, ami — elismerem, a túlsó oldalról is — erről az oldalról évek óta már számtalanszor elhangzott. A népjóléti miniszter úr egészen tragikus hangokat pengetett. Bud János kereskedelemügyi miniszter úr, — nagyon sajnálom, hogy eltávozott — egyszerűen bejelentette, hogy államvasúti rekonstrukció nincs, útépítés nincs, külföldi kölcsön-felvételre a közeli időben remény nincs; reméli azonban, hogy majd tavaszra jobb világ hajnalodik ránk. (Propper Sándor: Jobban fog sütni a nap!) El kell ismernem, hogy egyedüli konkrétum a földmívelésügyi miniszter úr felszólalásában volt, aki az ő tárcájának szűk keretéből felolvasott itt három-négy pontot, ahol fog bizonyos kisebb építkezéseket és földmunkákat elvégeztetni. (Peidl Gyula: Kiviszik Argentínába a magyarokat!) Ezzel nem tudjuk megnyugtatni a közvéleményt. A miniszter urak velünk úgy csinálnak, ahogy egyszer az ellenzéket néhai idősb Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr itt elgázolta, mondván, hogy az ellenzék legnagyobb12*
