Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

74 Az országgyűlés képviselőházának 3< bátorsága. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ne tessék mellékvágányra vinni! Maradjunk a konkrét esetnél! Mi lesz a pillanatnyi segéllyel? Van itt elég tyúksegély, meg minden, itt nem kell burkoltan gyanúsítani! — Propper Sándor: A kormánysajtó előljár ebben gyö nyörű példával! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni. (Propper Sándor közbeszól.) Propper Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Peidl Gyula: Térjünk a tárgyra! — Zaj.) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter : T. Képviselőház! Ismétlem: a segítés munkája folyamatban van azon eszközök határain belül, melyek tárcámban rendelkezésre állanak. Semmiféle más tényezőnek olyan irányú munkáját, hogy pénzzel segítsen, kivételesen nem kívánom meggátolni, tehát a székesfővárob ilyen irányú akciójához is ebben az esztendőben hozzájárulok, jóllehet kijelentem őszintén, hogy én a magam részéről a pénzzel való segítés mód ját nem tartom helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez az én elvi meggyőződésem. Ami egyébként a vidéki nyomorúság enyhítését illeti, erre vonatkozólag szintén megtörténtek azok az intézkedések, amelyek legalább a legégetőbb formáját a nyomornak enyhíteni alkalmasak lesznek. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A többi kérdés gazdaságpolitikai kérdés, amelyekre vonatkozólag majd a gazdasági miniszter urak fogják a szükséges felvilágosításokat megadni. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kabók Lajos t. képviselőúr tulajdonképpen annyira kimerítette a kérdést, hogy ehhez nagyon sok hozzátennivalóm nincsen. (Zaj balfelől.) Sokkal több marad azonban mégis, mintsem önök gondolják és sokkal több marad, mint amennyit önök itt előadtak. Ha mégis felszólalok, teszem ezt két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert különösen a gazdaságpolitikai részben Kabók Lajos igen t. képviselőtársammal sok tekintetben találkozom, másodszor pedig azért, mert az igen t. képviselő úr volt szíves majdnem valamennyi kérdést úgy előadni, amint én azt egypár héttel ezelőtt megjelöltem, amikor Várnai Dániel t. képviselő úrnak válaszolva előadtam, hogy a kormány miként gondolja ennek a kérdésnek a megoldását. Nagyon örülök, hogy erről az oldalról a viszonválaszt megkaptam, mert Önök mindig azt szokták mondani, hogy az önök programmját vesszük át. Megállapítom, hogy ez alkalommal fordítva történt. De mindenesetre örülök, hogy találkoztunk a kérdések megítélésénél. Amire én ki akarok térni, az elsősorban az, hogy az igen t. képviselő úr beszéde elején volt szíves azt a kijelentést tenni, hogy hol van az állami kölcsön ügye, amellyel tulajdonképpen egyedül lehet az ország gazdaságát talpraállítani. Azt hiszem, az igen t. képviselő úr nagyon helyesen jelölte meg a problémát, csak rosszul vonta le a következtetést. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy állami kölcsön felvevésével lehet a helyzetet megoldani. A kormány meg is tett minden lépést, de végeredményben nem rajtunk múlik, hogy ezt a kérdést a mai napig nem tudtuk megoldani. (Rassay Károly: Beszéljünk őszintén arról, hogy mi az akadály!) T. képviselőtársam éppúgy tudja az akadályokat, mint én. Az akadály '. ülése 1929 december 10-en, kedden. egyszerűen az, hogy a modern államok államháztartásukat és a gazdasági életet beruházás nélkül fenntartani nem tudják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Olvassa el, t. képviselőtársam a francia miniszterelnöknek hetekkel ezelőtt tartott beszédét. Beszédének tartalma és gerince végig az egész vonalon az állami beruházások problémája. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") A helyzet vagy az, hogy az állami beruházásokra a feleslegek rendelkezésre állnak, vagy pedig, ha tőkeszegény állammal állunk szemben, ami a mi esetünk is, akkor kölcsönből kell azokat fedezni. T. képviselőtársam tehát ne nekünk tegyen szemrehányást. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hisz a helyzet ma az, hogy éppen azoknak .az államoknak, amelyek az elmúlt időkben a legjobban szenvedtek, s amelyek ma a legnehezebb gazdasági helyzetben vannak, akkor, amikor egy világkrízis hatása alatt állunk, van megnehezítve és lehetetlenné téve, hogy a maguk gazdasági életének segítségére siessenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Beszéljünk nyiltan! Tudjuk, hogy a miniszter úr a jóvátételre céloz!) Arra cékok, hogy Magyarország még mindig nem kapta vissza pénzügyi szuverenitását abban a mértékben, amelyre ilyen nehéz időkben pedig szüksége lenne, hogy tudnillik kölcsönt vehessen fel. Ez a tényállás és ez okozza a nehézséget. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőoaioidalon; E Art menjen el a kormány. — Derültség a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Majd ha a nemzet elküldi, akkor elmegy! — Felkiáltások a baloldalon: Már régen elküldte! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak mindkét oldalon. A t. baloldal vetette fel a kérdést, méltóztassanak tehát türelemmel meghallgatni a miniszter urat. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kabók Lajos igen t. képviselőtársam felszólalásában a beruházások kérdését tette szóvá. Érdekes dolog, hogy akkor, amikor a kormány a beruházásokkal jött, ez volt a baj, ezt tették kritika tárgyáva, ma pedig, amikor nehezek a beruházások, e miatt kap a kormány szemrehányást. Higyjék el t. képviselőtársaim, az, hogy ezeket a nehéz éveket átéltük, hogy a gazdasági válság még jobban ki nem mélyült és hogy évről-évre tudtunk munkaalkalmat adni, az nem kis dolog. (Rassay Károly: Csak rossz helyen adták a munkaalkalmakat! Lillafüreden! — Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Legyen szabad felvetnem egy szempontot ennél a kérdésnél. Mit lehet kifogásolni azon, hogy sok száz és száz munkás kenyeret kapott Lillafüreden? (Rassay Károly: Nem jó helyen adták a munkaalkalmakat!) De igenis jó helyen, t. képviselőtársam. Építettünk utakat, annyira, amennyire helyrehoztuk a vasutat és számos más igen hasznos beruházást eszközöltünk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon-) Én a munkaalkalomról beszélek most, t. képviselőtársaim, és nincs kedvem belemenni itt az egyes kérdések részletesebb bírálatába. (Peyer Károly: A gépeket külföldről hozták be, így teremtettek munkaalkalmat!) T. Ház! Ha a mai helyzetet nézem és látom a nehézségeket, mégis azt tartom, hogy egyetlenegy »megoldás van: minden erőfeszítéssel azon lenni, hogy munkaalkalmakat teremtsünk. (Élénk helyeslés. — Peyer Károly: Tessék a háziurakat kötelezni a tatarozásra! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hi-