Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

74 Az országgyűlés képviselőházának 3< bátorsága. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Ká­roly: Ne tessék mellékvágányra vinni! Marad­junk a konkrét esetnél! Mi lesz a pillanatnyi segéllyel? Van itt elég tyúksegély, meg minden, itt nem kell burkoltan gyanúsítani! — Propper Sándor: A kormánysajtó előljár ebben gyö nyörű példával! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mél­tóztassanak a miniszter urat meghallgatni. (Propper Sándor közbeszól.) Propper Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Peidl Gyula: Térjünk a tárgyra! — Zaj.) Vass József népjóléti és munkaügyi minisz­ter : T. Képviselőház! Ismétlem: a segítés mun­kája folyamatban van azon eszközök határain belül, melyek tárcámban rendelkezésre állanak. Semmiféle más tényezőnek olyan irányú mun­káját, hogy pénzzel segítsen, kivételesen nem kívánom meggátolni, tehát a székesfővárob ilyen irányú akciójához is ebben az esztendőben hozzájárulok, jóllehet kijelentem őszintén, hogy én a magam részéről a pénzzel való segítés mód ját nem tartom helyesnek. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Ez az én elvi meggyőző­désem. Ami egyébként a vidéki nyomorúság enyhí­tését illeti, erre vonatkozólag szintén megtörtén­tek azok az intézkedések, amelyek legalább a legégetőbb formáját a nyomornak enyhíteni al­kalmasak lesznek. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A többi kérdés gazdaságpolitikai kér­dés, amelyekre vonatkozólag majd a gazdasági miniszter urak fogják a szükséges felvilágosí­tásokat megadni. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kabók Lajos t. képviselőúr tulajdonképpen annyira kimerí­tette a kérdést, hogy ehhez nagyon sok hozzá­tennivalóm nincsen. (Zaj balfelől.) Sokkal több marad azonban mégis, mintsem önök gondolják és sokkal több marad, mint amennyit önök itt előadtak. Ha mégis felszólalok, teszem ezt két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert különösen a gazdaságpolitikai részben Kabók Lajos igen t. képviselőtársammal sok tekintet­ben találkozom, másodszor pedig azért, mert az igen t. képviselő úr volt szíves majdnem vala­mennyi kérdést úgy előadni, amint én azt egy­pár héttel ezelőtt megjelöltem, amikor Várnai Dániel t. képviselő úrnak válaszolva előadtam, hogy a kormány miként gondolja ennek a kér­désnek a megoldását. Nagyon örülök, hogy er­ről az oldalról a viszonválaszt megkaptam, mert Önök mindig azt szokták mondani, hogy az önök programmját vesszük át. Megállapí­tom, hogy ez alkalommal fordítva történt. De mindenesetre örülök, hogy találkoztunk a kér­dések megítélésénél. Amire én ki akarok térni, az elsősorban az, hogy az igen t. képviselő úr beszéde elején volt szíves azt a kijelentést tenni, hogy hol van az állami kölcsön ügye, amellyel tulajdonképpen egyedül lehet az ország gazdaságát talpraállí­tani. Azt hiszem, az igen t. képviselő úr na­gyon helyesen jelölte meg a problémát, csak rosszul vonta le a következtetést. Azzal mind­annyian tisztában vagyunk, hogy állami köl­csön felvevésével lehet a helyzetet megoldani. A kormány meg is tett minden lépést, de vég­eredményben nem rajtunk múlik, hogy ezt a kérdést a mai napig nem tudtuk megoldani. (Rassay Károly: Beszéljünk őszintén arról, hogy mi az akadály!) T. képviselőtársam épp­úgy tudja az akadályokat, mint én. Az akadály '. ülése 1929 december 10-en, kedden. egyszerűen az, hogy a modern államok állam­háztartásukat és a gazdasági életet beruházás nélkül fenntartani nem tudják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Olvassa el, t. képviselőtár­sam a francia miniszterelnöknek hetekkel ez­előtt tartott beszédét. Beszédének tartalma és gerince végig az egész vonalon az állami beru­házások problémája. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") A helyzet vagy az, hogy az állami beruházá­sokra a feleslegek rendelkezésre állnak, vagy pedig, ha tőkeszegény állammal állunk szem­ben, ami a mi esetünk is, akkor kölcsönből kell azokat fedezni. T. képviselőtársam tehát ne ne­künk tegyen szemrehányást. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hisz a helyzet ma az, hogy éppen azoknak .az államoknak, ame­lyek az elmúlt időkben a legjobban szenvedtek, s amelyek ma a legnehezebb gazdasági helyzet­ben vannak, akkor, amikor egy világkrízis ha­tása alatt állunk, van megnehezítve és lehetet­lenné téve, hogy a maguk gazdasági életének segítségére siessenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Beszéljünk nyiltan! Tudjuk, hogy a miniszter úr a jóvátételre céloz!) Arra cékok, hogy Ma­gyarország még mindig nem kapta vissza pénz­ügyi szuverenitását abban a mértékben, amelyre ilyen nehéz időkben pedig szüksége lenne, hogy tudnillik kölcsönt vehessen fel. Ez a tényállás és ez okozza a nehézséget. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélső­oaioidalon; E Art menjen el a kormány. — De­rültség a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Majd ha a nemzet elküldi, akkor el­megy! — Felkiáltások a baloldalon: Már régen elküldte! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak mind­két oldalon. A t. baloldal vetette fel a kérdést, méltóztassanak tehát türelemmel meghallgatni a miniszter urat. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kabók Lajos igen t. képviselőtársam felszólalá­sában a beruházások kérdését tette szóvá. Érde­kes dolog, hogy akkor, amikor a kormány a be­ruházásokkal jött, ez volt a baj, ezt tették kri­tika tárgyáva, ma pedig, amikor nehezek a be­ruházások, e miatt kap a kormány szemrehá­nyást. Higyjék el t. képviselőtársaim, az, hogy ezeket a nehéz éveket átéltük, hogy a gazdasági válság még jobban ki nem mélyült és hogy év­ről-évre tudtunk munkaalkalmat adni, az nem kis dolog. (Rassay Károly: Csak rossz helyen adták a munkaalkalmakat! Lillafüreden! — Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Legyen szabad felvetnem egy szempontot ennél a kérdésnél. Mit lehet ki­fogásolni azon, hogy sok száz és száz munkás kenyeret kapott Lillafüreden? (Rassay Károly: Nem jó helyen adták a munkaalkalmakat!) De igenis jó helyen, t. képviselőtársam. Építettünk utakat, annyira, amennyire helyrehoztuk a vasutat és számos más igen hasznos beruházást eszközöltünk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon-) Én a munkaalkalomról beszélek most, t. képvi­selőtársaim, és nincs kedvem belemenni itt az egyes kérdések részletesebb bírálatába. (Peyer Károly: A gépeket külföldről hozták be, így teremtettek munkaalkalmat!) T. Ház! Ha a mai helyzetet nézem és látom a nehézségeket, mégis azt tartom, hogy egyet­lenegy »megoldás van: minden erőfeszítéssel azon lenni, hogy munkaalkalmakat teremtsünk. (Élénk helyeslés. — Peyer Károly: Tessék a háziurakat kötelezni a tatarozásra! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom