Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

Az országgyűlés képviselőháza közigazgatási bizottságának ülése. 59 F. Szabó Géza előadó: Mélyen t. Közigazga­tási Bizottság! Amikor ismételten a javaslat elfogadását, illetőleg a Ház elé való terjesz­tésre előkészítettnek kimondását kérem, r egy­ben ajánlom, hogy méltóztassanak szavazás al­kalmával a sürgősséget is kérni a Háztól. En­gedélyt kérek egyben arra is, hogy felelhessek valamire, ami bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mert Szilágyi képviselő úr ezt fel­hozta, kívánom és óhajtom, hogy megjegyzés nélkül ne maradjon. Méltóztassanak tehát meg­engedni, hogy pár szóval reflektáljak a jegyző­könyvnek a legutóbbi plenáris ülésen történt beterjesztéséhez fűzött megjegyzésére. Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! Méltóztatnak tudni, hogy a Közigazgatási Bi­zottság két jelentést terjeszt a Ház elé. Az egyik jelentés, amelyet a jegyző és az elnök ír alá, a Házhoz és a Ház elnökéhez szól, amelyben az előadó jelenti, hogy a Közigazgatási Bizottság­nak a javaslatra vonatkozó jelentését van sze­rencsém beterjeszteni. Két jelentésiről van tehát szó. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a javaslatra vonatkozó gene­rális érdemleges jelentést nem volt szükséges azonnal átadni az elnöknek. Ezt azért vagyok bátor jelezni, mert — szerénytelenség nélkül le­gyen mondva — e bizottságban legtöbbször én voltam az előadó, tehát gyakorlatra hivatkoz­hatom. Hivatkozhatom arra is, hogy éppen az 1924 : XXVI. te. tárgyalása alkalmával is há­romszoros jelentést terjesztettem be a Ház elnö­kének; a Közigazgatási Bizottság jelentését és magát az átdolgozott törvényjavaslat szövegét is, amelybe a módosítások már beillesztettek, innen azonnal a nyomdába küldtük. Nem az a lényeg, hogy ez a javaslat az elnök kezében le­gyen, hanem lényeg, hogy mielőbb kinyo­mattassék és. a Ház tagjai kezébe kerüljön. (Ügy van!) Ezt kellett volna a leghatározottabb hangon az ellenzék figyelmébe ajánlani akkor, t amikor ezt oly nagy vehemenciával kifogás tárgyává tette. Nem volt alkalmas az idő, mert nem lehe­tett szóhoz jutni, hiszen éppen az volt az ellen­zék fegyvere, hogy az igazságot ne engedje szó­hoz jutni. Nem lehetett ezt kellő higgadtsággal kifejteni. Bátor vagyok jelezni, hogy az ellen­zéknek formailag igaza lehet; de formaságba kötött bele, formaságon indult el és nem a lé­nyeget érintette. Ezért itt határozottan ki kell nyilatkoztatnom, hogy mindig ez volt a gyakor­lat és ez a gyakorlat a közérdeknek sohasem ártott. Ezt voltam bátor megjegyezni és amikor mégegyszer kérem, hogy méltóztassék a, sür­gősséget is kérni a Házhoz teendő előterjesztés­ben, felszólalásomat befejezem. (Szilágyi La­jos: Ha egyszer helytelen volt, akkor helytelen százszor is!) Bottlik József elnök: Minthogy a képviselő úr ezt a kérdést előhozta, én is tartozom ki­jelenteni, hogy mindaz, amit az ellenzék az elnökléssel kapcsolatban állított a tárgya­lás utolsó napján történtekre vonatkozóan, — amint méltóztatnak nagyon jól tudni, hiszen itt méltóztattak lenni — valótlan­ság. Nem igaz az, hogy öt percen be­lül nyitottam meg az ülést. Ellenkezőleg, nyolc perc múlva, sőt hogy egészen őszinte legyek, én öt perc múlva meg akartam nyitni az ülést és akkor éppen a belügyminiszter úr kért meg, hogy ne tegyem, hanem várjam meg, míg be­érkeznek azok a képviselő urak, akik már út­ban vannak az ülésteremből a bizottsági te­rembe, mert kevesen vagyunk. En ezt megvár­tam. Amikor már elegen voltunk, legalább 12—13-an, akkor nyitottam meg az ülést. Tartozom azt is leszögezni, hogy senki sem kérte a határozatképesség megállapítását, én pedig nem lehettem abban a helyzetben, hogy hivatalból állapítsam meg a határozatképessé­get. Rakovszky István volt házelnök igen ta­lálóan mondotta: az elnök nem lát, csak hall. Az elnöknek nem kötelessége hivatalból kon­statálni valamit, csak ha kívánják. Én azon­ban ezt is megtettem volna, mert ismertem a szenvedélyeket, amelyek ezeket az^ urakat fű­tötték, de láttam, hogy szemmérték szerint is megállapítható volt, hogy elegen vannak. Ami pedig a bizottsági jelentést illeti, azt már napokkal azelőtt az általános részre vo­natkozóan nekem is bemutatta az előadó úr s az én hozzájárulásomat is kérte. A Házban is megkérdeztem az illető képviselő urakat, akik békétlenkedtek és tumultuózus jeleneteket ren­deztek ebből az esetből kifolyólag, hogy vájjon tudnak-e esetet arra, hogy az előadói jelentést a bizottsági teremben felolvasták. Némaság fogadta ezt a kérdést, mert hiszen ez még tény­leg sohasem történt meg. Itt ebben a bizottság­ban kivételesen annyira mentünk az előzékeny­ségben, hogy amikor a bizottság többsége nem kívánta — illetőleg senki sem kívánta — a fel­olvasást, akkor az előadó úr az általános részre vonatkozó jelentés felolvasását felkínálta Be­yer képviselő úrnak; Peyer képviselő úr azon­ban kijelentette, hogy nem akarja felolvastatni. Ha tehát ezt nem akarta és a teremben sem akart tartózkodni, hanem az ajtó előtt volt, (Usetty Béla: Még ott sem volt!) akkor gondo­latolvasónak kellett volna lennem, hogy a kí­vánságát kitaláljam. (Szilágyi Lajos: Van egy szabály, amely nincs megírva!) En csak az irott szabályokat követem. (Szilágyi Lajos: A többségnek kötelességei vannak a kisebbség­gel szemben!) A nem írott erkölcsi szabályokat betartottuk. Ezen azonban már túl vagyunk; én csak azt kívántam leszögezni, miután az előadó úr szóba hozta a dolgot, hogy amint eddig a közigazga­tási r bizottságban soha méltánytalanság nem történt, soha az objektivitás útjáról le nem sik­lottunk, úgy nem siklottunk le ebben a konkrét esetben sem. Most felteszem a kérdést, méltóztatik-e a tör­vényjavaslatot részleteiben elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogad­ják részleteiben a törvényjavaslatot, szívesked­jenek kezeiket felemelni. (Megtörténik.) Több­ség! Határozatként kimondom, hogy a bizott­ság a törvényjavaslatot részleteiben elfogadta. Egyben kimondom azt is, hogy a Ház döntésére utalt törvényjavaslat elő van készítve. Most felteszem a kérdést, méltoztatik-e az előadó úr indítványának elfogadásával a Ház­nak a javaslat sürgős tárgyalását indítvá­nyozni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslat sür­gős tárgyalását kérik a.Háztól, szíveskedjenek kezeiket felemelni! (Megtörténik.) Többség. Ha­tározatként kimondom tehát,, hogy a bizottság a Háztól a^ sürgősség kimondását kéri. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 6 óra 16 perekor.) Hitelesítették Szabó Zoltán s. h. Udvardy János s. h. naplőbiráló-bizottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom