Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

Az országgyűlés képviselőháza közigazgatási bizottságának ülése. 55 kormánypártot tartson fenn vagy alakítson, hogy ne vesse fel a kormánypártiság kérdését, mert hiszen ez az ellenzékiséget kikényszeríti; kértem, hogy országos politikai szempontból redukálja a kormány a maga érdekeltségét az egész fővárosi életben, csupán csak a nemzeti szempontokra, vagy mondjuk, menjünk tovább, csupán a polgári társadalmi rend szempontjaira, egyébként azonban deklarálja a kormány a községi politikát illetőleg a maga teljes és tökéletes érdektelenségét. Azon okból ajánlottam az érdektelenséget, mert tudtam, hogy mindaddig, amíg ez meg nem történik, a helyzet nem tisztázódik, összekuszált marad és tudtam, hogy mindaddig, amíg a kormány érdektelenné nem válik a községi életben, addig meg van kötve a keze a törvényjavaslat tartalmát illetőleg is, mert mihelyt érdektelenné vált volna a kormány, akkor elejthette volna a törvénytervezet tartalmából a politikai reformokat, és abba a helyzetbe jutott volna, hogy olyan közigazgatási reformot javasolhatott volna, amely azután vitát sem provokált volna, amelyre valóban szükség lett volna, amely a polgári társadalom széles körei előtt akceptábilis lett volna, amely cselekedetet jelentett volna, amelyre lehetett volna voksokat kérni, amelyre azután jöttek volna a polgári szavazatok egy nagy polgári felvonulás képében. Ilyen előfeltételek után és azok alapján be". rendezkedhettünk volna a községi életben m

1 polgári pártok, a frakciók és a pártonkívüli pol" gári elemek és tudtunk volna alakítani olyan formációkat, amelyekkel azután minden polgári társadalmi cél és minden nemzeti cél sik rrel lett volna elérhető. A kormánynak mindössze annyi engedményt kellett volna tenni, hogy a közigazgatás megreformálását célzó óhajokat, különösen azokat, amelyek mindennapi jajokra és mindennapi bajokra vonatkoznak, a lehetőség szerint az egész vonalon honorálta volna. Természetes dolog, hogy a kormány azon céljainak, hogy a székesfőváros közigazgatásába jobban be akar tekinteni, mint eddig és a székesfőváros gazdálkodását intenzívebben akarja ellenőrizni, mint eddig, hogy az egyéni felelősség elvét keresztül akarja vinni, ami eddig nem volt meg, semmiféle ellenzéki alakulás gátat nem vetett volna. Állítom tehát — és itt a kormány felelőssége — hogy lehetséges lett volna alkalmas előkészítés után olyan fővárosi törvényjavaslattal kiállani, amelyet mindenki örömmel üdvözölt volna. E helyett más történt. Még ha nem is akarta a kormány, de igenis az a látszata a törvényjavaslatnak, amely a plénum elé került, hogy ott a nagy nemzeti szempontok mellett, a nagy polgári társadalmi rend uralmi szempontjain kívül még pártszempontok is érvényre kerülnek. Ez a helyzet juttatott bennünket oda, hogy most ezt a törvényjavaslatot tárgyalnunk kell. Ez a helyzet juttatott bennünket oda, hogy most egy egyszakaszos törvényjavaslattal kell foglalkoznunk. Megjegyzem azt is, nem tartom helyesnek, nem tartom ilyen kormánytól, amely mögött ilyen erős többség áll, komoly eljárásnak azt, hogy ezt a törvényjavaslatot minden idők törvényjavaslataitól eltérően, talán időspórolásból, esetleg politikai furfangból is két paragrafus helyett egy paragrafusba öntötte. Soha ilyen törvényjavaslatot még nem láttam. Ez a komolysággal ellenkezik, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat második bekezdése okvetlenül külön paragrafust jelent. De nincs is erre szükség. Egy olyan kormánynak, amelyiknek olyan ellenzéke van, hogy négy szónok hozzászólása után engedte át ezt a javaslatot az általános vitán, nincs szüksége olyan eszközökre, amelyek nem is méltók a törvényhozás komolyságához semA kormánynak figyelnie kell a székesfővárost, hogy ott mi történik és látnia kellett volna, hogy csak azóta, amióta a fővárosi törvényjavaslatról szó esik, két olyan ünnepélyesen lefolyt közgyűlést produkált a székesfőváros törvényhatósági bizottsága, amely a legerősebb kritikát is kiállia. Sajnos azonban, bele kell képzelni magunkat azoknak helyzetébe, akik a legszélső baloldalon vannak. Ha egy ilyen gavallér gesztusra, amilyen a székesfőváros két legutóbbi, ezzel a kérdéssel foglalkozott közgyűlése volt, az a válasz, hogy az előadó ilyen formák között nyújtja be a javaslatot, amint az pénteken is történt, ez visszafelé sül el. Ilyen magatartást egy olyan képviselő, aki négy cikluson keresztül egyfolytában itt van a parlamentben, nem helyeselhet, mert ez olaj a tűzre. Okvetlenül az ellenérzést provokálja ki, már pedig folyton előttem van, hogy amikor a házszabályokat tárgyaltuk, éppen a kormánypárt részéről citálták nem tudom melyik államférfinak azt a mondását, hogy ami időt a házszabályokkal meg lehet takarítani, azt viszont a kedélyek elkeserítésénél feltétlenül elveszíti az ember. Én tehát, amikor megjegyeztem azt. hogy a mai tárgyalást egyáltalán helytelennek tartom, éppen ennél a különleges tárgyalási módszernél, amely mellett a többi között csekélységem is állást foglalt és amely adott esetben igen helyes és üdvös lehet, kijelentem, hogy ennek a különleges tárgyalási módszernek diszkreditálásához vezet az, hogy az általános vita anyagát nem ismeri a bizottság. A másik, amit megjegyeztem, — és ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni — hogy előttem vannak jegyzeteim a tavalyi mandátummeghosszabbító javaslatról. Ezekből látom, hogy Wolff Károly, Bródy Ernő és Peyer Károly t. képviselőtársaim mindannyian tiltakoztak a mandátummeghosszabító törvényjavaslat ellen, és még Halász Móric képviselőtársam is, aki feljegyzéseim szerint elfogadta a törvényjavaslatot, olyan valami kijelentést tett emlékezetem és jegyzeteim szerint, hogy igenis, törekedni kell arra, hogy valahogy ez meg ne ismétlődjék, nehogy megint mandátummeghosszabítással kelljen a parlamentnek foglalkoznia. Ezt az alkalmat is felhasználom arra, hogy az igen t. belügyminiszter urat az összes székesfővárosi kérdésekben, de a leglöielebb tárgyalás alá kerülő fővárosi törvényjavaslat kérdésében különösen arra az álláspontra kapacitáljam, hogy méltóztassék kizárólag a nemzeti szempontokat és kizárólag a polgári társadalmi rend uralmi érdekeinek szempontját szem előtt tartani. De tovább megyek, még abba is belenyugszik mindenki, még a keresztény és zsidó is, szóval mindenki, ha a kereszténység szupremáciájának érdekeire méltóztatik tekintettel lenni, de tovább ne menjen az igen t. belügyminiszter úr, és akkor azt hiszem, helyre fog állni megint a parlamentben az összhang, helyreáll a nyugalom és vége lesz azoknak a kifakadásoknak és szomorú jeleneteknek is, amelyeknek pénteken nem az ellenzék hibájából, hanem a többség provokálása folytán az ülésterem közönsége tanuja lett. Ismétlem, a törvényjavaslat 1. §-át részleteiben nem fogadom el. Bottlik József elnök : T. Bizottság ! Szilágyi Lajos t. képviselő úr felszólalásában kifogásolta azt, hogy a bizottság a mai napra hivatott össze. Ennek a kifogásnak az indokolása az volt, hogy a bizottság tagjai nem vehettek részt ennek a törvényjavaslatnak plenáris tárgyalásán. Ebből tehát az következik, hogyha 30 nap múlva hivatik is össze a bizottság, ezen a tényen, hogy t. i.