Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-közigazgatási

54 Az országgyűlés képviselőháza h gatási Bizottság tagjai, de a törvényjavaslatot beterjesztett belügyminiszter úr sem voltak jelen ennek a törvényjavaslatnak általános vitájánál. Ez az egyik ok, amelyet felhozok arra, hogy szerintem ma ennek a bizottsági ülésnek lefolynia nem volna szabad. A másik ok, amelyet felhozok, a következő. Azon esetben is, ha az ember nincs jelen egy parlamenti általános vitánál, gondoskodhatik és segíthet magán olyanformán, hogy a képviselőházi naplót, a hiteles gyorsírói jegyzeteket átnézi és azokból szerez magának információt arról, hogy a napirendre került törvényjavaslat általános vitája miként játszódott le. Sajnálattal kellett azonban konstatálnom a mai napon, hogy amidőn a Képviselőház nagy irodájában kértem e törvényjavaslat általános vitájának anyagát, akkor azt a választ kaptam, hogy az nemcsak hogy nines kinyomatva és nemcsak hogy nem osztható ebből kifolyólag széjjel, hanem még annyira hátralékban van a nagyi roda, hogy a november 26-iki napló az utolsó, amely kinyomatva lett. Tehát sem én, sem bárki közülünk nem készülhetett fel a mai tárgyalásra, mert jelen nem lehetett az általános vitánál, viszont a beszédanyagot át nem tekinthettük, mert az kinyomatva nincsen. Éppen azért akár az is indokolva lehetne, hogy most azt indítványozzam, hogy a Közigazgatási Bizottság ennek a törvényjavaslatnak részletes tárgyalásába ezidőszerint, vagyis a mai napon ne bocsátkozzék bele, mert hiszen az általános vita folyamán felvetett eszméket, gondolatokat és érveket nem ismeri, ennek hiányában pedig ez a bizottság legislatórius munkát nem végezhet, olyan határozatokat, amelyeken többé változás nem történhetik, nem hozhat, nem dönthet, különösen akkor, amikor az alkalmazni szándékolt, úgynevezett különleges tárgyalási módszer életbeléptetésével a Képviselőház többsége is éppen azt akarta elérni, hogy a tárgyalások súlypontja a bizottságokba tétessék át. Ha nem teszek indítványt, ez csak onnan ered, hogy látom a jelenlevők számából, hogy egy ilyen indítvány minő sorsra -juthat. De mégis meg kellett ezt említenem, mert valósággal diszkreditálását látom az úgynevezett különleges tárgyalási módszernek azzal, ha mi ma a részletes vitába belebocsátkozunk az általános vita anyagának ismerete nélkül. T. Képviselőház ! Ezek után leszögezem azt az állasfoglalásomat, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet a Ház általánosságban már elfogadott s amelyet az előadó úr most részleteiben ismertetett, nem fogadom el, azon elvi álláspontomnál fogva, hogy mandátummeghosszabbítást soha, míg képviselő leszek, megszavazni a multak keserves tapasztalatai folytán nem fogok. Abszolúte nem volt szükség arra, hogy ide fejlődjék a dolog. A kormánynak elégedő ideje lett volna, és meg lett volna a módja is reá, hogy idejében megakadályozza, hogy egy ilyen tövényjavaslattal kelljen mégegyszer a Ház elé jönnie. Már a tavaly tárgyalt és ugyancsak mandátummeghosszabbítást célzó törvényjavaslatnál egymásután az összes felszólaló képviselőtársaim, még a kormánypártiak is, azt kérték, hogy mielőbb választasson a kormány. Ebben nem volt a pártok között különbség, sőt az akkori törvényjavaslat előadója, Kozma Jenő képviselőtársam, bizalmas információkra hivatkozva, az előadói székből közhíré tette, hogy a kormány az ő megítélése szerint legkésőbb márciusban választatni fog. Elmúlt azóta 9 hónap, és nemcsak hogy nem történt választás, hanem—amint köztudomású — a székesfővárosi törvényjavaslat még csak most kerül a plénum elé. Én tehát '^igazgatási bizottságának ülése. mulasztással vádolom meg a kormányt és szemrehányással illetem az igen t. belügyminiszter urat azért, hogy ide került a dolog, hogy megint mandátum-meghosszabítással kell kísérletezni. Én ha most ezt számítom, hogy tavaly meghosszabbítottuk egy évvel a mandátumokat, és az idén megint meghosszabbítjuk egy évvel, összesen tehát meghosszabbítjuk a mandátumokat két évvel, akkor — mivel három évenként változtak volna a mandátumok, illetőleg háromévenként történtek volna a választások — valóban nem látom már ezért az egyért sem okát annak, miért nem lehetett volna 1928-ban választani. 1928-ban igenis a választók elé lehetett volna állani, bármi történt volna. Utóvégre mi történhetett volna? Emberi számítás szerint a legnagyobb polgári párt, a keresztény községi párt a maga mandátumait körülbelül megtartotta volna és emberi számitás szerint a Kozma Jenő i képviselőtársam vezetése alatt lévő párt létszámában visszaesett volna. Egyéb változás nem történt volna, mint az, hogy ott a mandátumok csökkentek volna. Ezzel nem borult volna fel a világ, abszolúte semmi sem történt volna, ment volna a székesfővárosnál tovább minden a maga útján, mert hiszen a székesfővárosi törvényhatósági bizottság működését korholó szóval illetni nem szabad. Aki ismeri a székesfővárosi törvényhatósági életet, az ilyet nem is tesz, Meg kellett volna tehát tartani a választást, az idén pedig még inkább meg kellett volna tartani, sem mint ezzel a törvényjavaslattal jönni, amely most kerül a plénum elé. Nem ezt várta a kormánytól senki. Ezekben a nehéz időkben, amikor a nyomor nőttőn-nő, amikor a középosztálybeli úgynevezett intelligens emberek, a.nemzeti érzésűek, a nacionalisták, a legjobban exponált emberek, az erős polgári érzésűek és azok közül a legexponáltabbak, vagy mondjuk, a szélső keresztények és azok közül a legexponáltabbak olyan kifakadásokat hallatnak, amelyeket azelőtt csak a legszélsőbb baloldal részéről lehetett hallani, onnan is csak meggondolatlanul, ilyen viszonyok közepette, amikor az elkeseredés ilyen nagy, az igen t. belügyminiszter úrnak százszor meg kellett volna gondolni, hogy egyáltalában jön-e gyökeres reformmal és ebben a gyökeres reformban hozzányúl-e a politikai részhez vagy sem. A kormány felelőssége méginkább növekedik azzal, hogy voltunk többen, akik óva intettük a kormányt ettől a helyzettől, ami most bekövetkezett. (Scitovszky Béla belügyminiszter : A képviselő úr volt egyedül.) Csekélységem odáig ment, hogy írásba is foglalt előterjesztést tettem, hogy megkönnyítsem lelkiismeretemet abban a tekintetben, hogy mi fog bekövetkezni, ha a kormány ebben az ügyben nem hallgat azokra, akik tájékozva vannak a helyzetről. Kértem a kormányt, hogy a kérdés megoldását ne halassza, kértem, hogy a törvényjavaslatban a politikai részhez ne nyúljon, különösen pedig a választójoghoz ne nyúljon hozzá ; kértem a kormányt, hogy kormánypártiságot a székesfőváros községi életében ne kívánjon senkitől, ne repessze szét a polgári társadalmat, ne szakítson szét olyanokat, akik a községi életben nagyszerűen tudtak volna együttműködni, habár az országos politikában egymással szemben állanak. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztatik kívánni a beszédidő meghosszabbítását ? Szilágyi Lajos : Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. (Helyeslés.) Elnök: A bizottság a képviselő úr beszédidejét meghosszabbította. Szilágyi Lajos: Kértem a kormányt, hogy tegyen le arról, hogy a községi életben bármilyen