Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának SS 6 torn, hogy... (Usetty Béla: Ott van a külön­vélemény!) Ott van, de a bizottság jelentéséhez kell mellékelni és előadni. (Usetty Béla: Ott van!) Lehet, hogy a kisebbségi vélemény ott van, de a bizottsági jelentés nincs ott. Lehet, hogy a t. belügyminiszter úr megállapítja, hogy ott van. (Usetty Béla: Tessék elolvasni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: Amikor tehát a magam ré­széről ismét koncedálom, hogy az elnök úr jó­hiszeműleg járt el, egyben kérem az igen t. el­nök urat, méltóztassék ezt a hibát valamiképpen reparálni. Ezt a hibát pedig nem lehet más­képpen reparálni, minthogy az igen t. előadó úr vagy egy másik előadó úr egy házszabály­szerű jelentést terjesszen a Ház elé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az elnök úr az­után ezt a jelentést tegye fel szavazásra, hogy a Ház a sürgősséget kimondja-e vagy nem. Elnök: Györki Imre képviselő úr a házsza­bályokhoz kíván szólani. Györki Imre: T. Képviselőház! Mielőtt ál­láspontomat megindokolnám, elsősorban a ház­szabályok 54. §-ára utalok. Az 54. § »a következő rendelkezéseket tartalmazza (olvassa): «A bi­zottságok jelentéseit, illetőleg javaslataikat előadóik útján írásba foglalva terjesztik a Ház elé.» Mindenki, aki jelen volt akkor, amikor Usetty képviselő úr állítólag beterjesztette elő­admányát és előadói jelentését, láthatta, hogy az a bizonyos jelentés nem állt másból, mint egy szelet papírból, amely papírra fel volt írva, hogy beterjeszti melléklet alakjában azokat a módosításokat, amelyet a bizottsági jelentés tartalmaz. Akik felmentünk és érdeklődtünk e jelentés után, megállapítottuk, hogy annak semmi melléklete abban a pillanatban nem volt. Az egész csak egyszerű papírra felírt jegyzet volt, amelyet sem az elnök, sem senki más alá nem írt. Ennélfogva már maga az a be­jelentés, amelyet az előadó úr tett, valótlan volt és alkalmas volt a Ház véleményének félrevezetésére. A későbbiek során előterjesztett e^y papír­lapot, amely négy gépelt oldalra terjedt. Ez lett volna az a másik jelentés, amelyet az előadó úr beterjesztett, de amelynek beterjesztését — felhí­vom a közönséget, akik a nyilvánosságot jelen­tik itt a Házban — a Ház egyetlen tagja, senki sem látta. Tehát valótlan a másik ténymegálla­pítás is, amelyet hangoztatott, mintha az a négy oldalas gépelt dolog lenne a bizottsági jelentés. Amikor azután már ebben a tekintetben is tisztáztuk a helyzetet, akkor következett az elő­adó úr harmadik nyilatkozata, amikor felmuta­tott egy paksamétát, hangoztatva, hogy íme, itt van ez a paksaméta, ez a jelentés, mindenki megnézheti ezt a jelentést. En, mint méltóztat­nak emlékezni, vettem a bátorságot és megnéz­tem, mert kíváncsi voltam a jelentésre, hiszen én, aki a tárgyalása első napjától kezdve végig, az utolsó szakaszig részt vettem a bizottság munkájában, tudtam, hogy azt nem tárgyaltuk, ilyen jelentés nincs és nem készülhetett el, mert a szavazás előtt talánegy, vagv két perccel hagytam el a bizottság tárgyalását. Amikor megnéztem az előadó úrnál, hogy vájjon ez a most már harmadik nyilatkozata megfelel-e a valóságnak, akkor ismételten meg kellett álla­pítanom, hogy ez a nyilatkozata is valótlan, mert az a paksaméta nem tartalmazott egyebet, mint a törvényjavaslatnak a bizottság által mó­dosított szövegét, amely papírlapra van fog­lalva. Igen t. belügyminiszter úr, ne méltóztas­ülése 1929 december 6-án, pénteken. 4? sék azt mondani, hogy ez jelentés. Először nem jelentés azért, mert mindaddig, amíg papírlapra van foglalva, azt hitelesnek nem lehet tekinteni. (Farkas István: Piszkozat!) Azért nem lehet hi­telesnek tekinteni, mert bárki és bármely alka­lommal egy ilyen futópapírlapot és szétszedett példányból való papírlapot kicserélhet és az egészet még jobban meghamisíthatja, mint ahogy eddigi ténykedéseivel az előadó úr a bi­zottsági jelentést meg akarta hamisítani. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Ezért a gyanúsításért a képviselő urat rendreutasítom. Györki Imre: Egyébként tökéletesen igaza van Rassay Károly képviselőtársamnak. Mél­tóztassék bármely letárgyalt törvényjavaslat bi­zottsági tárgyalását és jelentését figyelembe­venni és mindenki egy pillanat alatt meggyő­ződhetik, hogy a bizottsági jelentés ugy készül, hogy szakaszról-szakaszra mennek és megindo­kolják, hogy mi történt ott a bizottság tárgyalá­sában. Az általános indokolás is van a bizottsági jelentéshez fűzve. Ehhez pedig nincs fűzve sem általános, sem pedig részletes indokolás. Egyál­talában nincs. Le kell szegeznem tehát, hogy az előadó úr három rendbeli tényével itt az ország közvéleményét és a törvényhozó testületet félre akarta vezetni, (Ellenmondások a jobboldalon.) ez azonban az ellenzék ébersége miatt nem sike­rült és ezért arra kérem az elnök urat, (Zaj a jobb és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ezek tények! — Elnök csenget.) aki hivatva van őrködni a törvényes rend^ és a házszabályok megtartására, szerezzen érvényt a törvényes rendelkezéseknek és a házszabályok rendelkezé­seinek és a maga elnöki hatalmával ne járuljon hozzá ahhoz, hogy ilyen puccsszerű megnyilat­kozással terjesszenek be jelentést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer Károly képviselő úr személyes megtámadtatás címén kíván szólani! Peyer Károly: T. Képviselőház! Bottlik Jó­zsef képviselő úr, mint a közigazgatási bizott­ság elnöke azt jelentette ki itt a Ház előtt, hogy ő nem puccsszerűen zárta be annak az ülésnek tanácskozásait. Ezzel szemben teljes egészében fenntartom, hogy puecszerüen fejezték be ennek a bizottságnak tanácskozásait. Állítom, hogy az ülés felfüggesztése előtt az elnök úr elrendelte az én kéréseimre ÍÍZ előadói jelentés felolvasását, és ennek a jelentésnek felolvasását csak azért nem lehetett eszközölni, mert a bizottság tagjai nem voltak együtt kellő számban. (Bróifor Ernő : Mert a jelentés nem volt meg! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Odaadták!) Az elnök úr az ülést meglepetésszerűen nyitotta meg s a bi­zottság tagjai szinte állva határozták el a sür­gősséget. A bizottság tagjai a jelentést nem is­merték, .most sem ismerik a bizottság tagjai an­nak ellenére, hogy számtalan módosításit eszkö­zöltek a javaslaton, és ezek a módosítások ma­guk sem térnek ei azon az ív papiroson, amctyet a bizottság előadója beterjesztett. A bizottsági jelentés tehát nem kerülhetett ide, mert ezt a bizottság nem ismerte, az elnök nem határozó­képes számú bizottsági tagokkal fogadtatta el a jelentést és mondotta ki a sürgősséget. Ebben a tekintetben tehát teljes egészében fennáll az, amit mondottam, hogy eljárása puccsszerű volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon! — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilat­kozni! (Propper Sándor: Jön egy másik paksa­méta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nem tudom, hogy ez az atmoszféra alkalmas-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom