Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának SS 6 torn, hogy... (Usetty Béla: Ott van a különvélemény!) Ott van, de a bizottság jelentéséhez kell mellékelni és előadni. (Usetty Béla: Ott van!) Lehet, hogy a kisebbségi vélemény ott van, de a bizottsági jelentés nincs ott. Lehet, hogy a t. belügyminiszter úr megállapítja, hogy ott van. (Usetty Béla: Tessék elolvasni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: Amikor tehát a magam részéről ismét koncedálom, hogy az elnök úr jóhiszeműleg járt el, egyben kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék ezt a hibát valamiképpen reparálni. Ezt a hibát pedig nem lehet másképpen reparálni, minthogy az igen t. előadó úr vagy egy másik előadó úr egy házszabályszerű jelentést terjesszen a Ház elé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az elnök úr azután ezt a jelentést tegye fel szavazásra, hogy a Ház a sürgősséget kimondja-e vagy nem. Elnök: Györki Imre képviselő úr a házszabályokhoz kíván szólani. Györki Imre: T. Képviselőház! Mielőtt álláspontomat megindokolnám, elsősorban a házszabályok 54. §-ára utalok. Az 54. § »a következő rendelkezéseket tartalmazza (olvassa): «A bizottságok jelentéseit, illetőleg javaslataikat előadóik útján írásba foglalva terjesztik a Ház elé.» Mindenki, aki jelen volt akkor, amikor Usetty képviselő úr állítólag beterjesztette előadmányát és előadói jelentését, láthatta, hogy az a bizonyos jelentés nem állt másból, mint egy szelet papírból, amely papírra fel volt írva, hogy beterjeszti melléklet alakjában azokat a módosításokat, amelyet a bizottsági jelentés tartalmaz. Akik felmentünk és érdeklődtünk e jelentés után, megállapítottuk, hogy annak semmi melléklete abban a pillanatban nem volt. Az egész csak egyszerű papírra felírt jegyzet volt, amelyet sem az elnök, sem senki más alá nem írt. Ennélfogva már maga az a bejelentés, amelyet az előadó úr tett, valótlan volt és alkalmas volt a Ház véleményének félrevezetésére. A későbbiek során előterjesztett e^y papírlapot, amely négy gépelt oldalra terjedt. Ez lett volna az a másik jelentés, amelyet az előadó úr beterjesztett, de amelynek beterjesztését — felhívom a közönséget, akik a nyilvánosságot jelentik itt a Házban — a Ház egyetlen tagja, senki sem látta. Tehát valótlan a másik ténymegállapítás is, amelyet hangoztatott, mintha az a négy oldalas gépelt dolog lenne a bizottsági jelentés. Amikor azután már ebben a tekintetben is tisztáztuk a helyzetet, akkor következett az előadó úr harmadik nyilatkozata, amikor felmutatott egy paksamétát, hangoztatva, hogy íme, itt van ez a paksaméta, ez a jelentés, mindenki megnézheti ezt a jelentést. En, mint méltóztatnak emlékezni, vettem a bátorságot és megnéztem, mert kíváncsi voltam a jelentésre, hiszen én, aki a tárgyalása első napjától kezdve végig, az utolsó szakaszig részt vettem a bizottság munkájában, tudtam, hogy azt nem tárgyaltuk, ilyen jelentés nincs és nem készülhetett el, mert a szavazás előtt talánegy, vagv két perccel hagytam el a bizottság tárgyalását. Amikor megnéztem az előadó úrnál, hogy vájjon ez a most már harmadik nyilatkozata megfelel-e a valóságnak, akkor ismételten meg kellett állapítanom, hogy ez a nyilatkozata is valótlan, mert az a paksaméta nem tartalmazott egyebet, mint a törvényjavaslatnak a bizottság által módosított szövegét, amely papírlapra van foglalva. Igen t. belügyminiszter úr, ne méltóztasülése 1929 december 6-án, pénteken. 4? sék azt mondani, hogy ez jelentés. Először nem jelentés azért, mert mindaddig, amíg papírlapra van foglalva, azt hitelesnek nem lehet tekinteni. (Farkas István: Piszkozat!) Azért nem lehet hitelesnek tekinteni, mert bárki és bármely alkalommal egy ilyen futópapírlapot és szétszedett példányból való papírlapot kicserélhet és az egészet még jobban meghamisíthatja, mint ahogy eddigi ténykedéseivel az előadó úr a bizottsági jelentést meg akarta hamisítani. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Ezért a gyanúsításért a képviselő urat rendreutasítom. Györki Imre: Egyébként tökéletesen igaza van Rassay Károly képviselőtársamnak. Méltóztassék bármely letárgyalt törvényjavaslat bizottsági tárgyalását és jelentését figyelembevenni és mindenki egy pillanat alatt meggyőződhetik, hogy a bizottsági jelentés ugy készül, hogy szakaszról-szakaszra mennek és megindokolják, hogy mi történt ott a bizottság tárgyalásában. Az általános indokolás is van a bizottsági jelentéshez fűzve. Ehhez pedig nincs fűzve sem általános, sem pedig részletes indokolás. Egyáltalában nincs. Le kell szegeznem tehát, hogy az előadó úr három rendbeli tényével itt az ország közvéleményét és a törvényhozó testületet félre akarta vezetni, (Ellenmondások a jobboldalon.) ez azonban az ellenzék ébersége miatt nem sikerült és ezért arra kérem az elnök urat, (Zaj a jobb és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ezek tények! — Elnök csenget.) aki hivatva van őrködni a törvényes rend^ és a házszabályok megtartására, szerezzen érvényt a törvényes rendelkezéseknek és a házszabályok rendelkezéseinek és a maga elnöki hatalmával ne járuljon hozzá ahhoz, hogy ilyen puccsszerű megnyilatkozással terjesszenek be jelentést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer Károly képviselő úr személyes megtámadtatás címén kíván szólani! Peyer Károly: T. Képviselőház! Bottlik József képviselő úr, mint a közigazgatási bizottság elnöke azt jelentette ki itt a Ház előtt, hogy ő nem puccsszerűen zárta be annak az ülésnek tanácskozásait. Ezzel szemben teljes egészében fenntartom, hogy puecszerüen fejezték be ennek a bizottságnak tanácskozásait. Állítom, hogy az ülés felfüggesztése előtt az elnök úr elrendelte az én kéréseimre ÍÍZ előadói jelentés felolvasását, és ennek a jelentésnek felolvasását csak azért nem lehetett eszközölni, mert a bizottság tagjai nem voltak együtt kellő számban. (Bróifor Ernő : Mert a jelentés nem volt meg! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Odaadták!) Az elnök úr az ülést meglepetésszerűen nyitotta meg s a bizottság tagjai szinte állva határozták el a sürgősséget. A bizottság tagjai a jelentést nem ismerték, .most sem ismerik a bizottság tagjai annak ellenére, hogy számtalan módosításit eszközöltek a javaslaton, és ezek a módosítások maguk sem térnek ei azon az ív papiroson, amctyet a bizottság előadója beterjesztett. A bizottsági jelentés tehát nem kerülhetett ide, mert ezt a bizottság nem ismerte, az elnök nem határozóképes számú bizottsági tagokkal fogadtatta el a jelentést és mondotta ki a sürgősséget. Ebben a tekintetben tehát teljes egészében fennáll az, amit mondottam, hogy eljárása puccsszerű volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon! — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni! (Propper Sándor: Jön egy másik paksaméta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nem tudom, hogy ez az atmoszféra alkalmas-e