Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

Az országgyűlés képviselőházának 35 érezte az elnyomatásnak azt a hosszú folyamatát, amelyet érzett és még ma is kell, hogy érezzen a magyar munkásság, és nem érezte a kancsuka csapásait úgy, mint ahogy érezte és érzi ma is az orosz munkásság, és mert így nem keserítették el, mert érvényesülésének útjába mesterséges gátakat nem alkalmaztak, éppen ezért lehetünk tanúi annak, hogy a világ egyik leghatalmasabb birodalmát ma szocialista munkáskormány igazgatja. Szocialista munkáskormány, amelynek említése előtt a napokban még önök is szükségesnek tartották felállani. Hogy a munkásság politikája milyen, ezt mindig az a körülmény szabja meg, hogy vele szemben ^ milyen eszközöket alkalmaznak. Ott, ahol érvényesülésének útjait nem zárják el, misem természetesebb, mint az, hogy radikalizmusa csökken, ott azonban, ahol nincs meg a lehetősége annak, hogy politikailag érvényesüljön, misem természetesebb, mint az, hogy ezek a tömegek is radikálisabbak lesznek. De ez a politika nemcsak a munkásosztályt radikalizálja Magyarországon, hanem radikalizálj a a polgárságot is. Ma elmondhatjuk, hogy a polgárság és a munkásság sorsa között, anyagi, gazdasági viszonyai között alig van differencia. (Bródy Ernő: A polgárok is proletárok lettek!) Ma azt tapasztaljuk, hogy a fővárosban az üzletek üresek, vevők nincsenek. (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) A legkétségbeejtőbb állapotok uralkodnak a fővárosban. En néhány budapesti bérházat kezelek — tévedés kizárva, nem saját bérházaimat — és tapasztalom azt, hogy a kereskedők napról-napra jönnek és sírnak, hogy nein tudják megfizetni a házbért. Kérik, hogy engedjük le a házbért, és amikor leengedjük, akkor tovább sírnak, hogy nem tudják a házbért fizetni. Magam tapasztalom abban a házban, ahol lakom és ahol négy üzlet van, hogy naprólnapra hónapról-hónapra, amikor elmegyek az üzletek előtt, egyetlen egy vevőt sem látok benn. Kétségbeejtő ez az állapot, az ember csodálíkozik azon, vájjon miből élnek meg ezek az emberek. Ugyanez a helyzet az iparosoknál is. Ha már munkájuk van, ha nagynehezen szereznek valami kis munkát, akkor következik a másik baj, hogy nem kapják meg a munkáért a pénzüket. Tapasztaljuk ezt az egész vonalon, úgyhogy ma elmondhatjuk azt, hogy a tulajdonképpen az angol értelemben vett középosztály Magyarországon kihalt, mielőtt még kifejlődött volna. Angol értelemben vett középosztálya Magyarországnak ma már nincs. Egészen a Balkán színvonalán vagyunk, ahol csak paraszt van, és aki nem paraszt, az legfeljebb köztisztviselő. Ellenben úgynevezett középosztálya, iparos-, kereskedőosztálya, jómódú, vagy legalább is rendes körülmények között élő középosztálya ennek az országnak ma már nincs. Ha tehát ez így van,akkor elképzelhető, hogy milyen a munkásosztály helyzete. Ha számításba vesszük, hogy az ipari munkásságnak háború előtti viszonyai is sokkal rosszabbak voltak, mint akármelyik más nyugati ipari állam munkásaié, s ha hozzávesszük ehhez azt, hogy még az a lehetetlen életstandard, amely megvolt a háború előtt, szintén leromlott, akkor könnyű elképzelni azt, hogy a munkásság és a középosztály, a kereskedő- és iparososztály ma Magyarországon milyen körülmények között tengődik és él. T. Képviselőház! Amikor ezt látjuk, akkor felmerül az a gondolat, hogy mi szükség van arra, 'hogy ezt a törvényt itt megszavazzuk? Mi szükség van arra, hogy mi ezzel a törvénnyel itt foglalkozzunk! Semmi szükség nincs. (FáKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. 0. ülése 1930 február 7-én, pénteken. 449 bián Béla: Nincs rá semmi szükség! Nekik sincs rá semmi szükségük!) T. Képviselőház! Én, — bár ez kellemetlen a t. túloldalnak, hiszen ebből szeretnek élni — ismételten, kifejezést akarok adni annak a gondolatomnak, és álláspontomnak, és ho óhajtásomnak, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mai igazságtalan békeszerződések revideáltassanak. De mélységes keserűséggel kell 'megállapítanom azt, hogy a kormánynak az a politikája, amely ilyen törvényjavaslatokat szül, legfőbb akadálya annak, hogry ezen a téren eredményeket tudjunk elérni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon") Mi különleges magyar helyzetben vagyunk. Magyarországnak nincs fejlett kapitalizmusa, itt a polgárság az állami és városi bürokratákból rekrutálódik. Ügy látszik, itt még mindig a feudalizmus szellemével kell szembeszállni. Itt még mindig ott tartunk, hogy a szociáldemokratapártnak a polgári jogokért kell sikraszállnia, (Bródy Ernő: A szabadságjogokért!) itt meg mindig ott tartunk, hogy azokkal a szociálpolitikai követelésekkel, amelyek a szociáldemokratapárt hivatását képezik, alig foglalkozhatunk, azért, mert nincsenek meg az előfeltételek, nincs meg a polgári jogegyenlőség és a polgári szabadság. (Ügy van! Úgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez pedig tulajdonképpen egy kialakuló polgári osztálynak volna a feladata. Hogy azonban ez a törekvésünk mégis a legteljesebb sikerrel fog járni, ez iránt nekem semmi kétségem nincs. Az ország nyomorgó népe figyelemmel kíséri ezt a mai küzdelmünket, mert tudja, hogy a sorsa függ tőle. T. Képviselőház! Arra akarom Önöket, a túloldalt figyelmeztetni, hogy Budapest szellemét vigyék ki Tiszaeszlárra és Tiszazugra, de az ilyen törvényekkel ne igyekezzenek Tiszaeszlár és Tiszazúg szellemét beplántálni Budapestre. Az a meggyőződésem, hogy bármi történjék is, ez a törvény nem lesz hosszúéletű. A kaukázusi hegyek mentén minden esztendőben kétféle légáramlat csap össze és küzd egymással: a keleti és a nyugati. Keletről jön a száraz, poros levegő, amely elsorvasztja a vetést. Nyugatról pedig jön a párás és éltető levegő. Ez a kettő ott összecsap egymással. Es az orosz mezők: végtelenségén az emberek milliói kétségbeesve lesik ezt a küzdelmet, vájjon melyik áramlat lesz az erősebb: az életet kioltó keleti- e,vagy pedig az életet adó nyugati áramlat? Az a meggyőződésem, hogy önök elkövethetnek mindent, itt ebben az országban nem a keleti, hanem a nyugati áramlat fog diadalmaskodni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem ^beszédemnek a legközelebbi ülésre való halasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért^ halasztást megadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A vitát megszakítom és _ előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 11-én, kedden délelőtt tíz órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai 66