Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-350
Az országgyűlés képviselőházának 35 Károly: Ez megint nem tárgyilagos beállítás! — Zaj.) Elnök: Csendet kéretk! Gál Jenő: Csak tényleges! (Wolff Károly: Nem igaz, mert önök is ott voltak! Pártközi megállapodás, tessék erről tudomást venni!) En nem vettem benne részt. (Wolff Károly: De az ön elnöke!) Ha az én elnököm résztvett is a tanácskozáson, nem vett részt a megszavazásban a közgyűlésen. (Wolff Károly: Mi sem vettünk részt, ön tudna!) En tudom, hogy ameddig önök voltak a többség a városházán, addis? lerongyolódtunk és elpusztultunk. (Wolff Károlv: Ne mondjon ilyent! A kommün alatt senki sem roncsolódott le?! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! fiái Jenő: Magyarázatot kérek a képviselő úrtól, miért hozz« a kommünt ka.ncsolatba azzal, amit mondok? (Wolff Károly: Mert akkor rongyolódott le 'minden! Be is bizonyítom!) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Nagyon jó takaró ez Önöknek! Tíz év óta'mindig evvel takaróznak! (Wolff Károly: Nem szükséges takaróznunk! — Farkas István: A háború alatt rongyolódott le! — Propper Sándor: Háború nem is volt? A történelem a forradalmakkal kezdődik, ugy-e?! Októberrel kezdődött a világ?) Nem ÍP-V kell vitatkozni, t. képviselőtársam. (Wolff Karolv: Ezt mondom én is! Hanem tárgyilagosan!) Nem ígv kell vitatkoznia velem annak, aki érvelésekkel akar velem szembeszállni. Olyan kijelentéseket tenni, hogy pénz kell hozzá, adunk pénzt, elhaK'vrr/tnk — hiaryje meg a mélyen t. képviselő úr (Wolff Károly: Csak egy oldal adott még pénzt!) ahhoz a magasrendű képzettséghez, fiimpllvel ön rendelkezik, ez nem illő dfmaííógia. (W'*lff Károly: A demagógiát ön alkalmazza! — píilmis József: Effész uralmuk demagógé »! — Turi Tiélp' Basrolv mondia a. verébnek. — Wolff Kár f »lv; G beszél demagógjáról. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Wolff képviselő úr. Gál Jenő: T. Kéovi«előház! Messze vezetne, de nagyon kínálkozó alkalom, ho^v véfrre méltóztassék meglátni azt, hogy a főváros leromlásának melyik rezsim volt az oka.. Tessék már eg-y kissé megnézni ós érdemesíteni e^t a fővárost, amelyet Csák Károly t. képviselőtársam annyira szeret és ame.lvet olyan okosan és helyesen felmagasztalt. Nézzenek azonban tovább és nézzenek bele abba a kohóba, mit jelentett éveken át a városházi kereszténv több ö ég. Nézzék meg, milyen intézkedések foeraTiatbavétele előzte meg ezeket a mai leromlott állapotokat, amikor a mellüket verték, és odaálltak, hosry a fajomat védem, semmi mást. Egy konzervatív gondolkodású politikus összetévesztette a fajt a nemzettel és a faü leszármazást próbálta, mint kortes eszközt alkalmazni és a mellett a legnagyobb kegyetlenséggel kiüldöztek bennünket a munkából, nem engedtek a bizottságokban dolgozni, (Üoy van! a szélsőbaloldalon. — Pronper Sándor: Örök szégyen!) nem engedtek kritizálni. Azóta már néhányan a múltéi, néhányan már levitézlettek azok közül, akik azt hirdették, hoffy ami onnan jön, az semmi sem jó. Szép objektivitás volt ez és én váltig állítom, hogy semmi sem ártott a főváros közéletének, semmi som ártott az ország közéletének jobban, mint az az egyoldalúság, amely politikai pártcélokra a legmagasabb eszményt, a legtisztább, a legszebb gondolatot: a kereszténységet kisajátította. Ez az, t. képviselőtársam! Es ha valaki a kormány tagjai- közül felvilágosító "Szóval fordul, hozzájuk és azt mondja, hogy a békülékenység szelleme és a nyugateurópai érKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1930 február 7-én, pénteken. 437 telemben vett önkormányzat ideje következett el és félre kell tenni a gyűlöletet, akkor önök kedvenc minisztereiket is megtámadják, mert önökben csak egy gondolat él, a féktelen gyűlölet, felekezeti alapon. (Wolff Károly: A keresztény nemzeti alap, az él bennünk! Az «Egyenlőségében van a gyűlölet! — Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Az «Egyenlőségében van a gyűlölet? (Wolff Károly: Igen, ott van a gyűlölet!) Vártam ezt a kijelentést s most legyen szabad engedélyt kérnem arra... (Wolff Károly: Tudtam én, hogy honnan fúj a szél!) Nem titkolom, hogy azt a gyűlöletpolitikát, amelyet inauguráltak, károsnak és veszedelmesnek tartom. (Ernszt Sándor: Maga nem gyűlölködik? Most látjuk! Hiszen csak úgy habzik!) En nem. Eri bírálom a gyűlölködőket, elfordulok tőlük és a nemzeti üs:v veszedelmének tartom önöket egytől-egyig. (Wolff Károly: Sohasem gyűlölködtünk! — Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, kén viselő urak! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. (Viczián István: Nem tesz jó szolgálatot a kultuszminiszter úrnak, ha maga védi! Még csak az hiányzik, hogy másra védje a kultuszminisztert. — Derültség jobbfelől.) Gál Jenő: Nasrvon jól jön, hogy Wolff Károly t. képviselőtársam felekezeti újságot kezd emlegetni, mert ez jó ürügy arra, hogy az antiszemitizmus fellobbanását i'iira kortesmödra bevezesse. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Gróf Bethlen István ebben a gyűlölt újságban, annak ma reggel megjelent számában a következőket írja. (Szilágyi Lajos: Próbáltam volna oda én írni, akkor mit mondott volna Bethlen István? — Friedrich István: Ebben igaza van! — Szilágyi Laios: Akkor én rögtön^ zsidóbarát lettem volna!) Szilágyi Lajos t. képviselő úr liberalizmusában soha senki nem kételkedhetett, mert Ön beszédeiben és^ tetteiben mindig megmutatta bátor igazmondási képességét. (Viczián István: Kellett ez neked? — Derültség jobbfelől.) Azt írja a miniszterelnök... (Zaj a jobboldalon és a közéven.) Jó lesz, ha a kormányt támogató ellenzék, amely tegnap levonta a konzekvenciákat egy miniszterrel szemben, most már a miniszterelnökkel szemben is megnyilatkozik. (Propper Sándor: Hol írta ezt a miniszterelnök? Melyik lapról van szó!) Az Egyenlőségben. (Propper Sándor: Az Egyenlőség és a miniszterelnök? — Wolff Károly: Folyton azért lármáznak, hogy miért vagyunk kormánytámogatók, most meg ezt kifogásolják! Nagyszerű!) Azt írja a miniszterelnök úr (olvassa): «Az Egyenlőség 50 éves pályafutása alatt... (Wolff Károly közbeszól. — Zaj.) Nekünk nem taktikák kellenek, hanem elvek. (Wolff Károly: Ügy is van! Ne tanítson minket! — Ernszt Sándor: Halljuk a beszédet!) Azt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): «A zsidó hitű magyarok nemzeti hivatásának önzetlen hirdetése, amelyet az Egyenlőség folytat, felette érdemes cselekedet annak a törekvésnek elősegítésére, hogy az ország egyetemes érdekeiért, aminek minden magyar ember lelkében elvenen kell élnie, a partikuláris szempontokat fel kell áldozni». (Jánossy Gábor: Igaza van! Ezt minden ember aláírhatja! — Friedrich István: Ezt a kormányelnök úr írta? — Propper Sándor: Remélem, tovább fogja támogatni a lapot?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: Amikor ma reggel elolvastam a kereszténypártnak azt a rezolucióját, amely megtagadja a numerus clausus apját, akkor ke64
