Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1930 február 6-án, csütörtökön. 421 ket, tudják az előzményeket, összeállítják a listát, és megállapítják a képviselőjelölteket. Ha pedig a képviselő már megválasztatott, igen kevés önállósággal rendelkezák. Oda is akkor megy népgyűlésre, ahová és amikor küldik, és akkor î s úgy szavaz, ahogyan neki ezt a pártvezetőség előírja. Ezentúl közgyűléseket ritkábban fognak tartani; azokat az ügyeket, melyeket a közgyűlés tárgyal, a tanácsiban (készítik elő, úgyhogy az egyes képviselő alapos ismeretet az ügyekről, csak a saját pártvezetőségétől szerezhet. Tehát még felszólalni sem igen van módjában a párt hozzájárulása vagy kijelölése nélkül a közgyűlésen azért, mert mindig félhet, hogy lemosolyogjátk, ha olyasmit mond, amit egészen másként intéztek el a kisgyűlésen. Erre az önállóságában mindenesetre leszállított képviselőre állítja fel azután a törvény a maga drákói összeférhetlenségi és kijárási tilalmi szabályt Megérteném, ha ezt a nem területileg választott tagokra nézve tennék; • a törvény azonban abból indul ki, hogy ezek a megbízható és területileg választottak egyelőre a még bizonyos óvatossággal kezelendő elem. Azt hiszem, hogy a felesleges nem árt, de rá kell mutatnom arra, hogy a területileg választottakat s általában a pártkeretekbe tartozó képviselőket, illetőleg ezek az összeférhetlenségi és kijárási tilalni szabályok a dolog természeténél fogva semmiféle különös jelentőséggel nem bírnak. Hiszen a bizottsági tag, ha valamit elérni óhajt, nem maga jár el, hanem kívánságával és vágyaival a maga pártszervezetéhez és a párttitkárhoz fordul. Ez természetes, mert hiszen a tisztviselők előtt is, a várossal viszonyban lévő felek előtt is nem az egyes képviselőnek, hanem a pártszervezetnek és annatk van súlya és jelentősége, aki ennek a pártszervezetnek nevében jár el. A törvényjavaslat, amikor megalakítja amerev pártszervezeteket, a pártszervezeteknek legfontosabb megbízottaira, a törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozólag azt a szabályt állítja fel, hogy a fővárosnak ügyeit olyan tanácskozótestületben tárgyalják, amely tanáeskozótestület aránylag !

kis számánál és a félig zárt ajtóknál fogva, amelyek mellett tárgyal, már mindenesetre kevésbbé áll a közvélemény ellenőrzése alatt, mint állott a nagy közgyűlés és pedig még abban az esetben is, ha a törvényjavaslat végleges szövegében, ezeket az ajtókat valamennyire jobban^ ki lehet is majd nyitni. Mindenesetre azt kívánja meg ez a törvényjavaslat az egyszer már kitenyésztett pártembertől, hogy ez a pártember most a törvényhatósági tanácsba bemen ve, ^ebbeli működésében merőben objektív tisztviselőként^ iárj

on el. Ezt kívánja biztosítani egyrészt azáltal, hogy fizetést ad neki, másrészt pedig^ azáltal, hogy a bürokráciát jellemző titkosságot biztosítja 'ülései számára. Nem tudom, hogy végeredményben a fizetésnek és a titkosságnak kérdései hogyan fognak elintéztetni, azt azonban sejtem, hogy a törvény által egyszer kitenyésztett pártembert ezek az intézkedések teljesen objektív szakemberré és tisztviselővé átalakítani nem fogják. Ezek az emberek elvégre is nemcsak bizottsági tagok, hanem a közgyűlésen vezérszónokok és a választásokon szereplő tényezők. Nemcsak a városkormányzás, hartem a pártszervezés is feladatuk és vonatkozik ez különösen arra a pártra, amelyet ártörvény alapján majd a főpolgármester alaki tb

at ha akar, mert hiszen ezeknek, hogyha ámbíciósusak, mégis csak pártszervezés és pártalakítás űtián kell igazolni ok azt, hogy ők nemcsak a főpolgármesternek, hanem némiképpen a yálasztóközönségnek bizalmából is intézik a főváros ügyeit. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik ebbe a bizottságba bekerülnek, teljesen objektíve kívánnak eljárni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ebben albizottságban igen jelentős tisztviselői kinevezésektől, az üzemek vitelének irányításától, az építkezésekig és a kávéházbérbeadásokig minden hatalom koncentrálva van. Éppen úgy, mint az első embernek a paradicsomban a,z almát, a törvény készen adja itt a pártszervezés és a pártalakítás minden eszközét. A főpolgármester itt maga is pártvezér, a főszámvevő csak kívülről nézi a bizottságot, bele pártembereket küldtek, pedig .nézetem szerint angyalokat kellett volna küldeni, ha azt akarjuk, hogy mindenkor csak az objektív jót és ne a pártérdekeket tartsák szem előtt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es a bizalom hol • marad?) Milyen bizalom? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Amiről a kénviselő úr megelőzőleg beszélt! — Pakots József: önmagukban sem bizhatnak, nem tudhatják, hogy a kormány a hátuk megett mit akar! — Rassay Károly: Kormányexponens által kinevezett emberekben bízzanak? Miért? Tessék a lakosságban bízni! — Elnök csenget. —- Rassay Károly: A kormányban sem bízunk, akkor a főpolgármesterben bízzunk?) Egy módosító javaslatot tettem a törvényjavaslatra vonatkozólag. Még csak erről kívánok^ szólni. Ebben a módosító szakaszban azt kívánnám biztosítani, hogy abban az esetben, ha a hatéves ciklus alatt a főpolgármester változik, joga legyen újonnan kinevezni azt a hat tagot, akik a törvényhatósági tanácsban az ő bizalmából foglalnak helyet. En azt hiszem, hogy ez a javaslat a törvényjavaslat egészének, szellemének megfelel és logikusan illeszkedik abba bele. De mégsem azért tettem ezt a javaslatot, mintha azt hinném, hogy minden logikus következtetést le kell vonni a törvényjavaslatban, mert ez a törvényjavaslat hosszú életre van berendezve. En ellenkezőleg, azt hiszem, hogy az a szellem, amely ezt az egész javaslatot áthatja, szerves, állandó jellegű törvények alkotására nem alkalmas és éppen azért, az átmenetet akartam megkönnyíteni arra az időre, amikor a szellem már megváltozott, de a törvény technikai okokból még fennáll. De éppen mert remélem, hogy még én is meg fogok még élni egy új fővárosi törvényt, a jelen javaslattal szemben álláspontomat objektíve foglalhatom egybe. A javaslalat közigazgatási rendelkezései közül nagyon sokat helyesnek és megfelelőnek tartok. (Rassay Károly: Isten mentsen, — mondotta a belügyminiszter úr egyszer — hogy itt változás álljon be!) A politikai rendelkezéseikkel azonban semmi esetre sem azonosíthatom magamat. Mivel azonban minden rossznak is szokott lenni valami jó oldala, azt kell mondanom, hogy ezek a kifogásolt politikai rendelkezések is eredményezhetnek valami kívánatosat. Eredményezhetnek akkor, ha a mai általános letargiában felkeltik a főváros közönségének nagyobbfokú érdeklődését az országos politika iránt azért, mert a közönség a jövőre nézve azt látja, hogy immár a városi politika is teljesen az országos politikának függvényévé vált. Es eredményezhet jót abban az esetben, ha jobban megtalálja egymást a város és a falu közönsége azért, mert ezentúl egyforma súllyal nehezedik majd mindkettőre a hatalom. Eredményezhet jót akkor, ha ismét nagyobb lesz fővárosi és vidéki közönség között az összhang, mert a főváros közgyűlése, a főváros ügyeinek intézése sem lesz többé az a 61*