Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

28 Az országgyűlés képviselőházának 3, hogy mikor kerül reá itt a sor. Világos és nyilvánvaló az a lehetetlen helyzet, amely ebből à házszabálymagyarázatból és elvi döntésből kifejezésre jutott, amely lehetetlenné teszi a képviselők komoly munkásságát, és azt, hogy a képviselő törvényhozói jogával élhessen, és kötelességét kellőképpen, teljes mértékben teljesíthesse. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Általában meg kell állapítanom ennél a törvényjavaslatnál azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy különös játék, azt kell mondanom, különös színjáték folyik itt a t. kormány részéről, amikor ezt a javaslatot elénk terjeszti. Annak idején végigkísérte már ez a komédiázás — sajnos, ezt kell mondanom — a múlt esztendei javaslat tárgyalását is. (Jánossy Gábor: Nem komédiázás ez! — Zaj. — Szilágyi Lajos: De igenis az, objektíven meg kell állapítani!) Elnök: A képviselő úr ismét sértő kifejezést használt, ezért újból rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha megismétli kifejezéseit, a szót meg fogom vonni. (Propper Sándor: Nem sértés az, hogy komédia! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. (Szilágyi Lajos: Hiába való lesz ez az újítás, mert a Kozma-klikket nem veszi be a főváros! — Sztranyavszky Sándor: Mi köze ennek a javaslatnak a Kozma-klikkhez!) Csendet kérek képviselő urak! Pakots József: A parlamenti ellenzékben és a székesfőváros törvényhatósági bizottságának az ellenzékében már régen élt az a gyanú, hogy a fővárosi mandátumok körül egy mesterséges előkészítőmunka folyik. (Bródy Ernő: Népiszony!) Láttuk ezt az 1925. évi választások óta, amikor a kormány 1925-ben nagy applombbal belement a budapesti községi választásokba, hirdetvén egyes nagy beszédekben, többek között a délivasúti vendéglőben is, ahol maga a miniszterelnök úr is megjelent Kozma bizottsági tag úr oldalán, (Jánossy Gábor: Ez igazán nem tartozik ide) hogy itt egy egészen új rendszer és szellem vonul be a városházán. Később maga az egységespárt akkori elnöke, (Berki Gyula: Keresztény-keresztyén kisgazda földműves és polgáripárt!) Almásy László, igen t. képviselő úr hirdette azt, hogy a kormány most már képviseltetni kívántja magát a székesfőváros kommunitásában. A kormány tehát megszervezte a maga pártját a városházán s 1925-ben megindult a nagy hadjárat, amelynek eredménye az lett, hogy a választók bizalmából mindössze 19 bizottsági tag juthatott be a kormány listáján az úgynevezett községi polgáripárti listán a főváros közgyűlésébe. Mi történt azóta? 1925 óta megindult a telekvásárlás, a legcsunyább módon, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) amely homlokegyenest ellenkezik a politikai etikával közéleti tisztességgel, mert megtörtént az, hogy az egyes pártokból, a Wolff-pártból éppen úgy mint a mi pártunkból egyes embereket az úgynevezett községi kormánypárt magához tudott édesgetni. A hatalom bűvköre odacsábította őket és azok a szirénhangok, amelyeket arról a pártról hangoztattak egyes gyengébb jellemű bizottsági tagokkal szemben valóban azt az eredményt érték el, hogy felduzzasztottá magát ez a párt körülbelül 80 főre. (Jánossy Gábor: Talán a meggyőződésük vitte oda őket! — Bródy Ernő:. Nevet ön maga is! Meggyőződésből csak balra lehet menni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bródy Ernő és Jánossy Gábor képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak hangos párbeszédeket folytatni. Pakots József: Abból a 19 főből álló pártból . ülése 1929 december 6-án, pénteken. felduzzasztottá magát egy 80 tagból álló úgynevezett községi párttá. A közgyűlés választott tagjainak • csupán 8-7%-át tette ki a Községi Polgári Párt, ma pedig mesterségesen, részben a kinevezetettekkel, részben ezen átcsoportosításokkal az úgynevezett Keresztény Községi Párttal együtt az egykori kisebbségből a többséget adja, holott annak idején az ellenzéki demokratikus blokk 128 taggal vonult be, a választóknak tehát többségét képviselte bent a Városházán. Ennek ellenére tehát előállott egy mesterséges többség a másik oldalon. Mit látunk azóta? Látjuk azt a mesterkedést, hogyan akarják azon gondos előkészítés receptje szerint, amelyről az igen t. előadó úr beszélt, egy új törvényjavaslattal ismét mesterséges kisebbséggé zsugorítani a választók akaratából többségként jelentkező baloldali elemeket. (Zaj.) Ezért is jutottunk odáig, hogy immár másodszor kell foglalkoznunk a mandátum meghosszabbításáról szóló törvényjavaslattal, másodszor, mert hiszen hosszú idő kellett odáig, amíg kieszelték azokat a módszereket, amelyekkel meg lehet akadályozni Budapesten a választóik akaratának szabad érvényesülését. Megteremtettek egy iszörnyű alkotmányt, egy monstrumot, amely teljesen megöli Budapest önkormányzatát, amelyről azt kell mondanom, hogy előre megfontolt intellektuális bűncselekmény kísérlete. Es, ha Kossuth Lajos álláspontjára helyezkedem, aki azt mondotta, hogy a municipiumok leromlása egyértelmű a nemzetgyilkolással, akkor azt kell mondanom, hogy itt is szörnyű gyilkolás folyik^ amikor Budapest székesfőváros törvényhatóságát így akarják rabszolgaláncra fűzni egy ilyen új törvényjavaslattal, amikor a polgárok szabad akaratát, amely a titkos választáson keresztül keservesen érvényesült a kormányzattal szemben, így akarják megbénítani. (Szilágyi Lajos: A Ház tisztviselője most hívta a tagokat a bizottságba.) Mennyire hatásosan jellemzi mai .tanácskozásunknak is^ törvényellenességét vagy logikai észszerűtlenségét az, hogy ugyanakkor, amikor itt a közigazgatási bizottság tagjai hallgatják az én beszédemet, mert érdekli őket ez a mandátumimeghosszabbító törvényjavaslat, ugyanakkor határozatképtelen lesz a közigazgatási bizottság ülése, amely az új fővárosi törvényjavaslattal foglalkozik. Ne méltóztassanak tehát ilyen helyzetet teremteni, induljon meg a komoly munka, ne méltóztassék a kérdést ilyen alapon felfogni, hogy ez hatalmi kérdés, hanem az a lényeg, hogy mi a politikai rezon, mi a törvényalkotás szüksége és a Képviselőház etikai és jogi érdeke. Amikor legutóbb, 1928, novemberében a mandátummeghosszabbítás kérdésével foglalkoztunk, akkor a t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ez az utolsó eset* hogy a mi ellenállásunkkal szemben meghosszabbítja a mandátumokat. r Akkor is ugyanazzal az indokolással kívánta és fogadtatta el a Házzal a törvényjavaslatot, mint^ most, hogy tudniillik nem akarja két egymás után következő választás izgalmainak kitenni a főváros lakosságát. Immár egy esztendő mult el a törvényjavaslat tárgyalása óta, .már egy esztendő óta nyugodtan és törvényszerűen ott ülhetnének a törvényhatóság termében az 50% alapján választott új bizottsági tagok és végezhetnék a maguk munkáját, hiszen egy esztendő elég nagy idő ahhoz, hogy az izgalmak lecsillapodjanak, de hol vagyunk még a választás napjától, amikor az új törvény alapján választhatni fog Budapest. Es az is kérdéses, vájjon ez a törvényjavaslat törvény lesz-e, vájjon nem történnek-e bi-