Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-347
Az országgyűlés képviselőházának 3. ból, méltóztassék elhinni igen t. belügyminiszter úr, nagyfokú lelkiismeretlensé<r és könnyelműség kell hozzá. (Scitoyszky Béla belügyminiszter: A törvényhatóság megváltoztathatja, ha könnyelmű!) A közigazgatási kerületek kialakítását, a közigazgatási' kerületek beosztását egészen más szempontok parancsolják, mint azok az érdekek, amelyeket itt választások céljaira meg akarnak valósítani. (Rassay Károly: Ügy van! Kalkuláció!) Ar<vá-lásztásoknáL"az ajánlási rendszernél a szelvényrendszer • igen-1. belügyminiszter úr; — hiszen ha őszinte akar lenni, akkor tudnia kell — olyan gyalázatos visszaélésekre adott okot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly : Maga a rendszer az!) amelyekét egy olyan jóízlésű úrnak, mint az igen t. belügyminiszter úr, nem szabad tovább tűrnie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a leggyalázatosabb vásárlások voltak a-szelvényeknél. (Friedrich István: Kuponrendszer! — Farkas Istán: Veszik a szelvényeket pénzért!) S mikor ez a szelvényrendszer elhagyható és elhagyandó volna, akkor az igen t. kormány ilyen görcsösen ragaszkodik hozzá! (Scitoyszky Béla belügyminiszter: Kétévi elzárás jár érte az úri gondolkozás szerint! — Rassay Károly: Hány embert zártak be már eddig? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Eddig egyet sem, mert nem volt rá szankció ! — Rassay Károly: Nem volt szankció! A választási visszaélésekre eddig is volt, megtalálták volna az illetőket! Közokirat!) Itt van azután az örököstagok intézménye. Méltóztassék visszaemlékezni, igen t. belügyminiszter úr, hogy az örököstagok intézményét egyetlenegy esetben lehet lenyelni egy demokratikusan gondolkozó embernek, xcsak akkor, ha az örököstagok intézménye jelenti egyben a független elemek szaporításának célzatát a törvényalkotó részéről. Ha ezt akarják az urak, ha a független elemeket akarják szaporítani az örÖköstagok intézményénél, akkor az ember lenyeli ezt az intézményt és megszavazza. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Független, mert örökös! — Zaj.) Minden más esetben ab ovo el kell ejteni az Örököstagok intézményét és azzal mereven szembe kell szállni. Ebben az elgondolásban, ahogyan a törvényjavaslatban van, ahogyan az örököstagokat jelölik, ahogyan azokat választják és hogy mennyit választ közülök a jelenlegi törvényhatóság (Bródy Ernő: Huszonkettőt! Kormánypárti töltelék!) és mennyit választ az új törvényhatóság, ebben az elgondolásban az örököstagok intézménye a székesfővárosban nem a független bizottsági tagok szaporítását eredményezi, hanem az örököstagok intézménye prémium, plusz,... (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Kortézia! A kortesek jutalmazása! A vármegyéknél csak 5% lehet! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy képviselő urat kérem, hogy közbeszólásait szüntesse be! Szilágyi Lajos: ... így az örököstagok intézménye prémium a mindenkori főpolgármester mindenkori pártja számára- plusz, amelyet hozzácsapnak, hogy kiigazítsák a párt arányszámát. Ez is egy eset, amikor a vidék előnyösebb helyzetben van, mert a vidéket nem méltóztatott ilyen alacsonyra taksálni (Bródy Ernő: Ügy van!) és ilyen helyzetbe szorítani az örököstagok intézményét illetőleg. Itt van a törvényhatósági tanács. Megint azt kell mondanom: vagv. vaery, a törvényhatósági tanács vagy kisgyűlés, vagy pedig városi tanács. Azt értettem volna, ha azzal jön a kormány, hogy: a városi tanácsot megszüntetem és helyette csinálok törvényhatósági tanácsot; azt is értettem volna, ha a kormány azt mondja, '. ülése 193Ö február U-én, kedden. S49 hogy: csinálok egy kisgyűlést, amelyet úgy hívnak, hogy törvényhatósági tanács, (Jánossy Gábor: Azt csinálja! — Ellenmondás ok a szélsőbaloldalon.) ez azonban itt úgy össze van kuszálva, hogy ez a törvényhatósági tanács egyrészt örökli a tanácsnak- azt a hatáskörét, amelyet az eredeti elgondolás szerint maga a belügyminiszter úr is a polgármester számára gondolt juttatni, másrészt pedig örökli a közgyűlésnek azokat a tárgyait^ amelyekkel nem akarja a törvényhozó a jövőben a közgyűlést foglalkoztatni. A vidéken ez is rendben van, tiszta a helyzet; itt ez is össze van kuszálva: örököse a tanácsnak is és örököse a közgyűlésnek is, kap hatáskört innen is, és kap hatáskört onnan is. Ez tehát egy olyan veerves feladaiú testület, amely már a születése pillanatában is helytelen vágányokra kerül. (Bródy Ernő: Torz! Kikből áll?!) Ebben a törvényhatósági tanácsban a létszám kicsi, aránytalanul kicsi a vidéki kisgyűlésekéhez arányítva. (Bródy Ernő: És kikkel van kitöltve?!) itt a függő elem sok, a választottak arányszáma rossz. (Egy hang jobbfelöl: Annyi mint a vidéken!) A kisgyűlés képe pedig nem lehet más, mint a nagysrvűlésé, a kisgyűlés csak a nagygyűlés összetételét tükrözheti vissza kisebb alakban, kisebbre vetítve. (Bródy Ernő: A törvényhatósági tanács arra való, hogy a Károlyi-palotát kényelmesebben lehessen elsütni! A felülről diktált vételeket!) Elnök: Bródy képviselő urat rendreutasítom, mert hasztalan figyelmeztettem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! (Farkas István: De igaza van!) Szilágyi Lajos: Irtózatos szemfényvesztés, irtózatos porhintés a székesfőváros lakosságának szemébe, állítani azt, hogy ez a törvényhatósági tanács voltaképpen egy kisgyűlés. Hát, nem elég az uraknak az, (Pakots József: A korrupció melegágya lesz!) hogy a közgyűlés képét olyanra alakítják, amint önök a maguk hatalmi szempontjából elgondolónak tartják? Még ennek a közgyűlésnek kisebbített képét sem tűrik, hanem még azt is rontják, megint az autonómia rovására, az autonómia követelményeinek megtagadásával? ! Most beszéljünk a nyilvánosságról. (Pakots József: Attól félnek!) Azt állítják, hogy a székesfőváros híre rossz. A kormány is mindig ezt állította; hiszen a kormány járt elől jó példával abban, hogy a székesfőváros híre meghurcoltass ék. (Sándor Pál: Bár volna a. kormánvnak olyan jó híre! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ez igaz!) A híreknek egész sorozatát tudnám elmondani, elkezdve a hiteltúllépésnek kérdésével; olyan híreket is lanszíroztak egy időben, hogy Sipőcz Jenő polgármestert fegyelmi alá helyezik, meg felfüggesztik. Ilyen hírek cirkuláltak és mind felülről érkeztek ezek a hírek. Amikor tehát így be van feketítve a főváros, amikor ilyen rossz híre van a fővárosnak, akkor a nyilvánosság kérdésében a kormány azzal áll elő, hogy: mivel a fővárosnak rossz híre van, tehát ezentúl megvonjuk a nyilvánosságot a bizottsági tárgyalásoktól Is. Hát, ez taktika? Hol van itt a józan elgondolás? Hát, nem éppen az a természetes és az a helyes, hogyha rossz impresszióim vannak és voltak, — amint a belügyminiszter úr minden egyes írásából ez kicsillámlik — akkor a nyilvánosság a legjobb ellenszer? Mégis az eddig létezett nyilvánosság és a bizottsági tárgyalások számára eddig fennállott nyilvánosság megszűntettetik! ( A fővárosnál olyan nagy összegekről van szó, *i fővárosnál napról-napra olyan tételekről kell