Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3. ból, méltóztassék elhinni igen t. belügyminisz­ter úr, nagyfokú lelkiismeretlensé<r és könnyel­műség kell hozzá. (Scitoyszky Béla belügymi­niszter: A törvényhatóság megváltoztathatja, ha könnyelmű!) A közigazgatási kerületek ki­alakítását, a közigazgatási' kerületek beosztását egészen más szempontok parancsolják, mint azok az érdekek, amelyeket itt választások cél­jaira meg akarnak valósítani. (Rassay Károly: Ügy van! Kalkuláció!) Ar<vá-lásztásoknáL"az ajánlási rendszernél a szelvényrendszer • igen-1. belügyminiszter úr; — hiszen ha őszinte akar lenni, akkor tudnia kell — olyan gyalázatos visszaélésekre adott okot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly : Maga a rendszer az!) amelyekét egy olyan jóíz­lésű úrnak, mint az igen t. belügyminiszter úr, nem szabad tovább tűrnie. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Hiszen a leggyalázatosabb vásár­lások voltak a-szelvényeknél. (Friedrich István: Kuponrendszer! — Farkas Istán: Veszik a szel­vényeket pénzért!) S mikor ez a szelvényrend­szer elhagyható és elhagyandó volna, akkor az igen t. kormány ilyen görcsösen ragaszkodik hozzá! (Scitoyszky Béla belügyminiszter: Kétévi elzárás jár érte az úri gondolkozás szerint! — Rassay Károly: Hány embert zártak be már eddig? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Eddig egyet sem, mert nem volt rá szankció ! — Rassay Károly: Nem volt szankció! A válasz­tási visszaélésekre eddig is volt, megtalálták volna az illetőket! Közokirat!) Itt van azután az örököstagok intézménye. Méltóztassék visszaemlékezni, igen t. belügy­miniszter úr, hogy az örököstagok intézményét egyetlenegy esetben lehet lenyelni egy demokra­tikusan gondolkozó embernek, xcsak akkor, ha az örököstagok intézménye jelenti egyben a füg­getlen elemek szaporításának célzatát a törvény­alkotó részéről. Ha ezt akarják az urak, ha a független elemeket akarják szaporítani az örÖ­köstagok intézményénél, akkor az ember lenyeli ezt az intézményt és megszavazza. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Független, mert örökös! — Zaj.) Minden más esetben ab ovo el kell ejteni az Örököstagok intézményét és azzal mereven szembe kell szállni. Ebben az elgondolásban, ahogyan a törvényjavaslatban van, ahogyan az örököstagokat jelölik, ahogyan azokat választ­ják és hogy mennyit választ közülök a jelenlegi törvényhatóság (Bródy Ernő: Huszonkettőt! Kormánypárti töltelék!) és mennyit választ az új törvényhatóság, ebben az elgondolásban az örököstagok intézménye a székesfővárosban nem a független bizottsági tagok szaporítását eredményezi, hanem az örököstagok intézménye prémium, plusz,... (Ügy van! a szélsőbalolda­lon. — Bródy Ernő: Kortézia! A kortesek jutal­mazása! A vármegyéknél csak 5% lehet! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy képviselő urat kérem, hogy közbeszólásait szüntesse be! Szilágyi Lajos: ... így az örököstagok in­tézménye prémium a mindenkori főpolgármester mindenkori pártja számára- plusz, amelyet hoz­zácsapnak, hogy kiigazítsák a párt arányszámát. Ez is egy eset, amikor a vidék előnyösebb hely­zetben van, mert a vidéket nem méltóztatott ilyen alacsonyra taksálni (Bródy Ernő: Ügy van!) és ilyen helyzetbe szorítani az örököstagok intézményét illetőleg. Itt van a törvényhatósági tanács. Megint azt kell mondanom: vagv. vaery, a törvényható­sági tanács vagy kisgyűlés, vagy pedig városi tanács. Azt értettem volna, ha azzal jön a kor­mány, hogy: a városi tanácsot megszüntetem és helyette csinálok törvényhatósági tanácsot; azt is értettem volna, ha a kormány azt mondja, '. ülése 193Ö február U-én, kedden. S49 hogy: csinálok egy kisgyűlést, amelyet úgy hív­nak, hogy törvényhatósági tanács, (Jánossy Gábor: Azt csinálja! — Ellenmondás ok a szélső­baloldalon.) ez azonban itt úgy össze van ku­szálva, hogy ez a törvényhatósági tanács egy­részt örökli a tanácsnak- azt a hatáskörét, ame­lyet az eredeti elgondolás szerint maga a bel­ügyminiszter úr is a polgármester számára gondolt juttatni, másrészt pedig örökli a köz­gyűlésnek azokat a tárgyait^ amelyekkel nem akarja a törvényhozó a jövőben a közgyűlést foglalkoztatni. A vidéken ez is rendben van, tiszta a hely­zet; itt ez is össze van kuszálva: örököse a ta­nácsnak is és örököse a közgyűlésnek is, kap hatáskört innen is, és kap hatáskört onnan is. Ez tehát egy olyan veerves feladaiú testület, amely már a születése pillanatában is helyte­len vágányokra kerül. (Bródy Ernő: Torz! Kik­ből áll?!) Ebben a törvényhatósági tanácsban a létszám kicsi, aránytalanul kicsi a vidéki kis­gyűlésekéhez arányítva. (Bródy Ernő: És kik­kel van kitöltve?!) itt a függő elem sok, a vá­lasztottak arányszáma rossz. (Egy hang jobb­felöl: Annyi mint a vidéken!) A kisgyűlés képe pedig nem lehet más, mint a nagysrvűlésé, a kisgyűlés csak a nagygyűlés összetételét tükröz­heti vissza kisebb alakban, kisebbre vetítve. (Bródy Ernő: A törvényhatósági tanács arra való, hogy a Károlyi-palotát kényelmesebben le­hessen elsütni! A felülről diktált vételeket!) Elnök: Bródy képviselő urat rendreutasí­tom, mert hasztalan figyelmeztettem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! (Farkas István: De igaza van!) Szilágyi Lajos: Irtózatos szemfényvesztés, irtózatos porhintés a székesfőváros lakosságá­nak szemébe, állítani azt, hogy ez a törvény­hatósági tanács voltaképpen egy kisgyűlés. Hát, nem elég az uraknak az, (Pakots József: A korrupció melegágya lesz!) hogy a közgyű­lés képét olyanra alakítják, amint önök a ma­guk hatalmi szempontjából elgondolónak tart­ják? Még ennek a közgyűlésnek kisebbített ké­pét sem tűrik, hanem még azt is rontják, me­gint az autonómia rovására, az autonómia kö­vetelményeinek megtagadásával? ! Most beszéljünk a nyilvánosságról. (Pa­kots József: Attól félnek!) Azt állítják, hogy a székesfőváros híre rossz. A kormány is mindig ezt állította; hi­szen a kormány járt elől jó példával abban, hogy a székesfőváros híre meghurcoltass ék. (Sándor Pál: Bár volna a. kormánvnak olyan jó híre! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ez igaz!) A híreknek egész so­rozatát tudnám elmondani, elkezdve a hiteltúl­lépésnek kérdésével; olyan híreket is lanszíroz­tak egy időben, hogy Sipőcz Jenő polgármes­tert fegyelmi alá helyezik, meg felfüggesztik. Ilyen hírek cirkuláltak és mind felülről ér­keztek ezek a hírek. Amikor tehát így be van feketítve a főváros, amikor ilyen rossz híre van a fővárosnak, akkor a nyilvánosság kérdésében a kormány azzal áll elő, hogy: mivel a főváros­nak rossz híre van, tehát ezentúl megvonjuk a nyilvánosságot a bizottsági tárgyalásoktól Is. Hát, ez taktika? Hol van itt a józan elgondolás? Hát, nem éppen az a természetes és az a helyes, ­hogyha rossz impresszióim vannak és voltak, — amint a belügyminiszter úr minden egyes írásá­ból ez kicsillámlik — akkor a nyilvánosság a legjobb ellenszer? Mégis az eddig létezett nyil­vánosság és a bizottsági tárgyalások számára eddig fennállott nyilvánosság megszűntettetik! ( A fővárosnál olyan nagy összegekről van szó, *i fővárosnál napról-napra olyan tételekről kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom