Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 tájú ember beszél, az első az, hogy vájjon mit akarhat ez az ember, mire aspirál, mire pályázik és rögtön kész a meggyanusítás, hogy semmi más nem vezeti, mint a sajátmaga elképzelése és aspirálása. (Jánossy Gábor: Közéleti betegség ez az általános gyanúsítás — Sándor Pál: Ne adjanak rá okot!) Olyan törvényjavaslatot, amely a szocialisták alá lovat ad, ne méltóztassanak előterjeszteni. Hiába beszéltem, a belügyminiszter úr még gombai magányában sem állta meg, hogy Vásárhelyi Ferenc hírlapíró barátunknak leadott interjújában olyan nyilatkozatot ne tegyen, amely a szociáldemokratákat rögtön biztatta, hogy teleragasszák az egész várost plakáttal és feltüntessék magukat úgy, mint akik az egyedüliek az autonómia és szabadságjogok védelmében. Eögton nyolc helyen tartottak a maguk ügyes szervezettségével nép gyűléseket. Miközben a polgári pártok aludtak és nem csináltak semmit, a szociáldemokrácia nagyszerűen felült arra a lóra, amelyet az igen t. belügyminiszter úr alája adott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Most is alszanak! — Rassay Károly: Most is alszunk? Engedjék meg a szervezkedést az országban! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Van polgári párt a városnál, képviselő úr? — Rassay Károly: Polgári párt? Mi köze van annak a polgársághoz?!) És elkezdődik az agitáció a szociáldemokraták részéről, egy olyan szervezett agitáció, amely ennek a törvényjavaslatnak kapcsán egészen bizonyosan erőgyarapodást jelent a szociáldemokraták számára, pedig az igen t. belügyminiszter úrnak jól kell tudnia, hogy... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Részt sem akarnak venni! — Rassay Károly: Hát ez az egyetlen biztosíték a polgári társadalom védelmére? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: a szociáldemokratapárt súlya a székesfővárosi életben más, mint amennyi súlya van itt a parlamenti életben. A miniszter úrnak kötelessége tájékozva lenni arról, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Van is!) hogy bár itt nem jut erőre a szociáldemokrácia, (Rothenstein Mór: Csak türelem!) mert majdnem törpe kisebbség, a székesfővárosi életben ez nem így van. A székesfővárosban ma is 51 főből álló szociáldemokratapárt van, amely ott is van, amely feltétlenül megjelenik, amely feltétlenül szavaz és feltétlenül egyformán szavaz a titkos szavazás ellenére is. Az igen t. belügyminiszter úrnak ezt tudnia kell, — itt nincs titok, polgári képviselő is bátran beszélhet róla — a szociáldemokrácia a fővárosi életben az elmúlt esztendőkben olyan ügyesen vitte a maga dolgát, hogy ha a választók elé áll, sikerekről fog beszámolhatni. Ha az igen t. belügyminiszter úr ezt tudja, akkor ne méltóztassék őket erősíteni ezzel a retrográd javaslattal. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úr erősíti őket.) Ezzel a törvényjavaslattal a belügyminiszter úr a szociáldemokráciát erősíti meg. (Zaj. — Rassay Károly: Majd a korrektívumok rendbehoznak mindent. Majd az igazoló tanács! — Kozma Jenő: Ezzel erősítik őket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. Szilágyi Lajos: A szociáldemokratákkal a versenyt egyetlenegy módon lehetett volna felvenni : egyrészt alkotásokkal, másrészt a választásoknál nagy általános polgári felvonulással a szociáldemokráciával szemben. (Rassay Károly: De nem a csalás és a reakció jegyében!) Erre azonban az igen t. belügyminiszter úr nem ad lehetőséget. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sőt!) Az igen t. belügyminiszter úr például az én számomra lehetetlenné teszi, hogy Kozma '. ülése 1930 február 4-én, kedden. 345 Jenővel egy listán menjek. (Kozma Jenő: En kéredzkedtem a maga listájára az országos választásoknál Budán? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kozma Jenő képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rassay Károly: Nem volt az olyan biztató lista, hogy oda kéredzkedni kelljen. — Kozma Jenő: Ügy volt pedig. — Zaj.) Rassay képviselő urat ismételten kérem, ne szóljon közbe. (Kozma Jenő: Azt mondja, kérni kellett őt, hogy jöjjön az én listámra.) Kozma Jenő képviselő urat ismételten és utoljára figyelmeztetem, maradjon csendben. Szilágyi Lajos: Ez valótlanság! Tanúnak hívom fel az ön pártvezérét, gróf Bethlen Istvánt, aki felkért, hogy támogassam őt a fővárosi választásoknál. (Kozma Jenő: Az országos választásról van szó. — Zaj.) Ha kell, még magasabb személyiséget is tudok megnevezni. (Kozma Jenő: Ezt nem tudtam.) Ez tehát egyszerűen szemenszedett valótlanság. Elnök: A képviselő úrnak ezt az állítását nem értettem. Mire vonatkoztatja ezt az állítást? ; ';• Szilágyi Lajos: Az, amit Kozma Jenő képviselő úr akár mint saját megállapítását, akár mint mástól szerzett információt mondott, szemen-szedett valótlanság. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Miért? Ezt csak vissza kell utasítani!) Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Ezenfelül pedig jegyezze meg a képviselő úr, akkor, amikor én önnel Budapesten egy listán voltam a küzdelemben, akkor én már Berettyóújfaluban megválasztott képviselő voltam. Egy héttel előbb egyhangúlag választottak meg képviselőnek, nem lévén ellenjelöltem. Akkor már képviselő voltam, tehát ne méltóztassék ilyet mondani, mert ez egyszerűen ostobaság volna. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ismételten rendreutasítom s ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. Feltételesen sem lehet sértő kifejezést használni. (Helyeslés jobb felől. — Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: A belügyminiszter úr sajátmagáról is megállapította ezt a nyilatkozatában. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ilyen nyilatkozatot tettem?) A belügyminiszter úr férfiasan azt mondotta, — és ez nekem nagyon is imponált — hogy lehetséges, hogy ostobaságot követett el a dagály-utcai rendőrtelep ügyében. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ezt mondtam!) En ezt a miniszter úr javára írom, mert férfias nyilatkozat volt, levonta a konzekvenciákat! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ezt mondtam, képviselő úr!) Az ostobaság szót használta. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt mondtam: mások gondolják, hogy ostobaság volt. — Sándor Pál: Hát talán okosság volt? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha az ország érdekében cselekedtem, akkor igen, mert kötelességem volt azt tenni.*— Rassay Károly: Ha az ország érdekében volt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az ország érdekében volt. Tessék megnézni.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es kikérek magamnak mindenféle ilyen gyanúsítást. — Rassay Károly: En nem tartom az ország érdekében valónak. Ehhez jogom van. Az ön működését nem tartom az ország érdekében valónak. — Nagy zaj.) Rassay Károly képviselő urat utoljára figyelmeztetem, maradjon csendben. (Rassay Károy: Az ön hivatali 51"