Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának #47. ülése 1930 február 4-én, kedden. 343 Hiszen ez a törvényjavaslat egy klikknek, egy kisebbségnek az uralmát akarja állandósítani, sőt megerősíteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Ha az igen t. belügyminiszter úr az elmúlt esztendőkben mindazzal, ami a székesfővárosnál történt, meg lett volna elégedve és miniszteri leiratai azt tükröztették volna vissza, hogy a fővárosnál történt dolgokat helyesli, akkor érteném, hogy most ennek a klikknek uralmát meg akarja hosszabbítani és meg akarja erősíteni. Amikor azonban a belügyminiszter úrnak minden egyes nyilatkozata, minden egyes leirata pörölycsapás volt a székesfővárosnál történtek tekintetében, — amit elismeréssel említek meg most is — akkor nem értem a dolgot, mert óriási ellenmondás a belügyminiszter úr egész elgondolása, amellyel ezt a törvényjavaslatot képviseli. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Pártokra és személyekre van szabva!) Nem értem a belügyminiszter urat abban a tekintetben sem, hogy a bizottsági tárgyalásokon milyen könnyen túltette magát a leszavaztatásokon. Nem bántja-e a miniszter úr önérzetét és nem bántja-e a miniszteri tekintélyt az, hogy hányszor írták a politikai napilapok azt, hogy a miniszter urat leszavazták és a miniszter úr ezen egyszerűen túlteszi magát? Hát akkor melyik része az ennek a törvényjavaslatnak ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Ne méltóztassanak állandóan hangosan társalogni. Szilágyi Lajos: ...amellyel a miniszter úr áll vagy bukik? Van-e olyan része ennek a törvényjavaslatnak, amellyel a miniszter úr áll vagy bukik, vagy pedig ez a törvényjavaslat elejétől végig olyan, hogy brit hidegvérrel veszi a miniszter úr, ha saját pártja leszavazza? Bocsánatot kérek, ilyen körülmények között képviselni egy törvényjavaslatot, ilyen helyzetben, ilyen külpolitikai viszonyok közepette, ilyen belpolitikai viszonyok közepette tárgyalni egy törvényjavaslatot: itt valóban megáll az ember esze! Végül érthetetlen a miniszter úrnak az a nyugalma, amelyben túlteszi magát a közigazgatási bíróság legutóbbi ítéletén, amelyben a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy alkotmánysérelem történt a székesfőváros lakosságát illetően. (Baracs Marcell: Másodszor mondta ki!) Amikor a közigazgatási bíróság helyt ad egy panasznak, amelyet a székesfőváros közgyűlése hozzá felterjeszt, akkor nem történik semmi, nem mond le senki, nem bukik meg senki? (Derültség a baloldalon. — Sándor Pál: Hogyan lehet megbukni Magyarországon? Lehetetlenség megbukni! — Farkas István: Csak a kereskedők buknak meg, de a miniszterek nem; azok örökéletűek!) A főpolgármester úr nyíltan úgy hiszi, hogy a belügyminiszter úrnak kellene jó példával előljárnia és lemondania, a belügyminiszter úr fordítva hiszi és mindketten valószínűleg azt hiszik, hogy egy bizonyos, az, hogy egyikőjüknek sem kell, mert senki sem kényszeríti őket megbukni. Közben megtörténik az a hallatlan blamázs, hogy most a közigazgatási bíróság ítélete folytán ugyanaz a főpolgármester abba a kényszerhelyzetbe fog kerülni, hogy egy közgyűlést kénytelen egvbehívni és ott kénytelen elnökölni. (Friedrich István: Ez borzasztó! Kozma, ez borzasztó! — Derültség: — Baracs Marcell: Ilyenkor jó, ha linóleumból van az ember arcbőre! — .Pakots József: Ha a nevetségesség ölne, már halottak volnának! — Zaj.) Elnök: Baracs Marcell és Pakots József KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. . Szilágyi Lajos: A közigazgatási bírósági ítélet teljes kudarc a kormány ^ és a kormányt képviselő főpolgármester számára. Ennek ellenére megy minden a maga útján. Pedig miről volt szó? Egyedül és kizárólag arról volt szó, hogy a székesfőváros közönsége a székesfővárosi törvényjavaslatot illetően felirattal akart fordulni a kormányhoz és a Házhoz. (Rassay Károly: Miért nem akart díszpolgárt választani, akkor összehívták volna!) Erre az állásfoglalásra jogosult, sőt kötelezve volt, mert hiszen egészen új helyzet előtt állott: olyan törvényjavaslat volt előtte, amely a székesfőváros lakosságát a vidéki városokkal szemben sokkal alsóbbrendű helyzetbe akarta hozni. Olyan rideg beavatkozást tartalmaz a törvényjavaslat, amely semmivel sincs indokolva. Egy kisebbségi uralom állandósítását célozza és több költséget okoz, mint eddig volt. Már pedig a mai, takarékosságot parancsoló helyzetben ez nagyon is latba esik. Amikor a székesfőváros lakossága egy alkotmányos közgyűlést kell, hogy megalakítson, akkor a jelenlegi törvényhatósági bizottság nincs abban a helyzetben, hogy véleményt mondjon a javaslatról, mert a főpolgármesternek elképzelt diszkrecionális jogköre azt megakadályozta. Soha még kormányt, főispánt és főpolgármestert ilyen kínos pörölycsapás nem ért. De ez semmi. Csodálatos ez a brit-hidegvér, amely ezt fel sem veszi, megy minden a maga útján, , Minden törvényjavaslat előterjesztésének van bizonyos oka. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) E törvényjavaslat előterjesztésének is volt oka, de csak adminisztrációs okok parancsolták ezt a törvényjavaslatot. A politikai rész bátran elmaradhatott volna és a többségi párt vezére, Wolff Károly azt hirdette, hogy a székesfővárosnál semminemű politikai reformra szükség nincs. Es mit tesz Isten? Amikor jön a törvényjavaslat tárgyalása, a legnagyobb párt vezére feladja ezt az álláspontot és megszavaz egy olyan törvényjavaslatot, (Baracs Marcell: De csak korrektivumokkal, amelyek az ő pártjának uralmát biztosítják! — Gál Jenő: Jogászi indokolását jó volna ismertetni!) amely politikai reformokat is hoz. En már hónapokkal ezelőtt, mint tolakodó, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mint a dologba szerintük jogtalanul beavatkozó vettem magamnak azt a bátorságot, hogy először szóban, azután pedig — hogy a szavak írásban is megörökíttessenek—írásban figyelmeztettem a kormányt a székesfővárosi problémákat illetően sok mindenre és pedig sürgettem, hogy a kormány egyszer és mindenkorra tegyen le arról, hogy a községi életbe az országos politikát bevigye. Csak azt kívántam a kormánytól, maradjon hű ahhoz az álláspontjához, amelyet a közigazgatási bizottságban hangoztatott, hogy egyik párt se vigye be az országos politikát a fővárosi életbe. Követeltem tehát, hogy a kormány tegyen le arról, hogy a székesfővárosban kormánypártot alakítson vagy tartson fenn, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ne kényszerítse ki a kormány a kormánypártiság követelésével az ellenzékiség természetszerű és jogos felvonulását és redukálja a kormány a maga érdekeltségét a székesfőváros életében csupán arra, hogy a székesfőváros a magyar nemzeté legyen. Ám redukálja annyira is a maga érdekeltségét, hogy a polgári társadalmi rendnek legyen egy vára a székesfőváros, de tovább azután ne avatkozzék bele a dolgokba. Azt mondottam, (Zaj a jobból