Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-347
Az országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1930. évi február hó 4-én, kedden, Almásy László és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Eluöki előterjesztések. — Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Petrovácz Gyula, Szilágyi Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és az interpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Scitovszky Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szabó Zoltán jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Gubicza Ferenc jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Griger Miklós jegyző úr. Jelentem a t. Háznak, hogy holnap a következő ülés napirendjének megállapítása után írásbeli választ fognak adni: a kereskedelemügyi miniszter úr Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak az építőipari törvény tárgyában múlt évi december hó 18-án előterjesztett interpellációjára, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Pakots József képviselő úrnak az egyetemi ösztöndíjak késedelmes kiutalása tárgyában múlt évi december hó 11-én előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a Községi és Körjegyzők Országos Központi Egyesületének P. Szabó Géza képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét az iskolánkívüli népművelés kérdésében. A kérvényt a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. Jelentem a t. Háznak, hogy a budapesti kir. főügyészségtől megkeresés érkezett a Képviselőház elnökségéhez Farkas István képviselő úr kétrendbeli mentelmi ügyében. A megkeresést a házszabályok 103. §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz tettem át. Napirend szerint következik a Budapest székesfővárosi közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 865, 880.) Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Nehogy beszédem végén azzal vádoltassam, hogy azokkal, amiket elmondottam, nincs összefüggésben a konklúzió, mindjárt beszédem legelején kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom; bejelentem, hogy ia javaslatot meggyőződésből fogadom el, annak tudatában, hogy ezt a javaslatot alkalKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIV. másnak és helyesnek tartom arra, hogy Budapest székesfőváros igazgatásának jövőjét helyes irányba terelje; alkalmasnak tartom arra, hogy azokat a szempontokat, amelyeket én politikai ideálokul tűztem ki magamnak, ez a javaslat a jövőben szolgálja. (Rothenstein Mór: Szép ideálok!) Természetes dolog, hogy a kritika jogát ennek ellenére is fenntartom a javaslattal szemben, hiszen az a körülmény, hogy több módosítást is nyújtottam be, igazolja azt, hogy. százszázalékig minden kívánságunk nincs a javaslatban kielégítve. De ez minden javaslatnál, amely kompromisszum eredménye, természetes dolog, hiszen senki sem tudja az ő elképzelését a javaslatba százszázalékig beleszorítani, még maga a miniszter sem. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr is sokszor jobb meggyőződése ellenére, sokszor véleményével ellentétben kénytelen kompromisszumot tenni politiikai okokból egy javaslatnál és ha a javaslat nem tartalmazza a miniszter úr felfogását százszázalékig, annál kevésbbé tartalmazhatja egyes képviselőik felfogását maradék nélkül. Ha ilyen törvényjavaslatot előkészítünk és helyesen előkészítünk, magától értetődik, hogy ez csakis megegyezéssel, kompromisszumokkal, engedményekkel és olyan módosításokkal lehetséges, hogy minden érdeket iparkodunlk lehetőség szerint kielégíteni. En a javaslatnak azokat a részeit, amelyeik helyesek és amelyek pártprogrammunkkal egyeznek, a legteljesebb mértékig védeni szándékozom, azokat a részeket pedig, amelyekkel nem tudok egyetérteni, megpróbálom alkotmányos úton a törvényhozás termében módosíttatni és ezzel elvégeztem képviselői kötelességemet ezzel a javaslattal szemben. Mindenki, még a legkevésbbé objektív bíráló is kénytelen lesz megállapítani, hogy azzal a törvénytervezettel szemben, amely ellen annak idején a székesfőváros közgyűlése állást foglalt, ez a törvényjavaslat jelentős haladást, jelentős lépést mutat az autonómia irányában. Ha csak főbb pontokban említem meg azokat a változtatásokat, amelyek a tervezettel szemben a javaslatban helyet foglalnak, akikor meg kell állapítanom, hogy a választójog tekintetében ki van küszöbölve belőle az a sérelmes albérleti szakasz, amely annak • idején a város közönségét felizgatta és a választójog tekintetében a legmodernebb, a legáltalánosabb, a legtitkosabb és 49
