Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-336
Az országgyűlés képviselőházának 336 nyos kérdéseket, megyitassuk azt a kérdést, van-e szükség a mandátumok meghosszabbítására és a választmányok újjáalakításának elhalasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, igen vagy nem 1 ? Ez azonban nemcsak rám és nemcsak a velem együtt a bizottságban ülő többi 40 közigazgatási bizottsági képviselőtársamra vonatkozik, hanem vonatkozik az igen t. belügyminiszter úrra is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úrnak kötelessége itt a Házban képviselni a javaslatát, egyúttal azonban kötelessége lenn a bizottságban is jelen lenni, hogy a szükséges felvilágosításokat megadja, márpedig arany igazság az, hogy egy test ugyanabban az időben két helyen nem lehet jelen. Ennélfogva amikor a belügyminiszter úr a mandátummeghosszabbító javaslatát lenne köteles itt a Házban képviselni, ugyanakkor nem tud ott lenni a közigazgatási bizottságban, hogy ott megadja azt a felvilágosítást, amelyet meg kell adnia. Sok mindent láttam és megértem már ebben a Képviselőházban, ebben a törvényhozó testületben, mióta tagja vagyok. Láttam már teljesen szovjetszerű törvényalkotást (Ügy van! a szélsőbaloldalon>) és amit az urak most akarnak megcsinálni, az megint nem más, mint teljes lejáratása a parlamentarizmusnak, ez komédia, nem pedig komoly törvényalkotási munka. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat a parlament méltóságát sértő kifejezésért rendreutasítom. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Györki Imre: Semmi szükség nincs arra, hogy a parlamentarizmust ilyen csúnyán megcsúfoló intézkedésekkel álljon elő a kormány és semmi szükség nincs arra, hogy itt ilyen leplezett módon menjenek a diktatúra felé. Tessék nyiltan ideállni a miniszterelnök úrnak, és tessék szétkergetni ezt az életképtelen parlamentet s tessék nyiltan a diktatorius álláspontra helyezkedni! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahhoz azonban semmi körülmények között sem járulunk hozzá, hogy itt egy álcázott diktatúrát teremtsenek, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem addig, amíg itt élünk és itt vagyunk, addig, igenis, állandóan követelni fogjuk, hogy a parlamentarizmust és az önök, a többség által alkotott házszabályok rendelkezéseit tartsák be. (Egy hang a középen: A szovjet is ezt követeli!) Egyébként azért is házszabályellenes ennek a kérdésnek felvetése, ímert, — még ha vitatkozni is lehetne és ha észszerű volna is, hogy külön tárgyaljuk a bizottságban, amit én teljesen lehetetlennek tartok — arról, hogy külön intézkedés kell-e, vagy nem, már tegnap kellett volna döntenie a t. Háznak, amikor először felmerült az a javaslat, hogy különleges tárgyalási rendszer szerint kívánják ezt a most benyújtott törvényjavaslatot tárgyalni. Teljesen lehetetlen, hogy amikor tegnap a Ház e tekintetben nem hozott határozatot, akkor most hajánál fogva ráncigálják elő a kérdést és egy erőszakos házszabálymagyarázattal akarják bemagyarázni, hogy igenis ma is kilehet mondani többségi határozattal, hogy külön bizottsági tárgyalás ezzel a javaslattal egyidejűen is lehetséges. (Esztergályos János: A miniszter úr mit mondott azzal, hogy kérni fogja a bizottságot? Miért dezavuálja magát? Miért hallgat a belügyminiszter úr? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert Györki képviselő úr beszél! — Derültség. a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Egyet aludt ülése 1929 december 6-án, pénteken. 21 rá a miniszter úr!) Még egy erőszakolt házszabálymagyarázattal talán el tudnám képzelni azt, hogyha különleges tárgyalás alatt is felmerül egy olyan más vonatkozású és más tárgyú törvényjavaslat, amelyet a Ház tárgyalni kíván, akkor esetleg külön intézkedéssel, külön határozattal — amely határozatot, mint mondottam, tegnap kellett volna 'meghozni — foglalkoztassák a Ház valamely bizottságát; ellenben, amikor ugyanazok a képviselőtársaim, akik tagjai a közigazgatási bizottságnak, r elsősorban vannak hivatva arra, hogy itt bírálatot mondjanak erről a törvényjavaslatról, akkor igenis, elképzelhetetlennek tartom és a házszabályok durva megsértésének kell minősítenem azt az intézkedést, amelyet most akarnak keresztülhajszolni. Ilyen körülmények mellett a házszabályok 170. §-a alapján úgy látom, hogy ma már nem is határozhatunk abban a kérdésben, hogy a Ház plénumával együtt, amikor különleges tárgyalási rendszer mellett tárgyalunk, lehet-e bizottságot „foglalkoztatni, igen vagy nem? Ez a kérdés eldőlt akkor, amikor tegnap erről a kérdésről határozatot a Ház nem hozott. Kérem, hogy a házszabályoknak ilyen értelmezést adni szíveskedjék. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Tomcsányi Vilmos Pál! Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a Képviselőház tisztelt tagjait, kegyeskedjenek engem nyugodtan meghallgatni, mert nem vagyok képes hangosan beszélni. Ügy érzem, hogy olyan fontos elvi jelentőségű kérdéseket kell itt megvitatnunk, amelyeket csak teljes tárgyilagossággal tudunk közmegelégedésre elintézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy látszik, nagyon rosszakat akar mondani! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.^ A házszabályokban kétféle tárgyalási eljárás van. Az egyik a már régen követett, a másik a különleges eljárás. Ami a régi eljárást illeti, itt kétségtelen dolog, hogy az itt szereplő előzetes bizottsági tárgyalásokra nézve a házszabályok nem tartalmaznak semmiféle tiltó rendelkezést olyan értelemben, hogy több bizottság nem tárgyalhat egyidőben... (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Tomcsányi Vilmos Pál: ... és hogy e tárgyalásokkal egyidőben plenáris ülést nem lehetne tartani. Hogy ez a szabályozás így helyes-e vagy nem, arról lehet beszélni. Szerény nézetem szerint egész általánosságban ez a szabályozás azért helyes, mert ennél a régi . rendszernél a bizottságok a képviselőknek csak egy töredékét tartalmazzák, a Háznak tulajdonképpen csak kis része vesz részt a bizottsági tárgyalásban és az időökonómia szempontjából nem volna célsz-erű, hogy a Ház többi tagja tétlenségben legyen, mialatt egy bizottság esetleg hosszú ideig tárgyal egy kérdést. Annál is^ inkább helyes ez, mert a képviselő urak törvényhozói működése mégis csak túlnyomó részben a Házban, annak általános és részletes vitájánál érvényesül ennél a rendszernél. Belátom azonban, hogy lehetnek olyan egészen kivételes esetek, amelyekben nem célszerű és nem indokolt (Bródy Ernő: Például a jelenlegi!) — tessék csak várni, — hogy amikor a bizottság olyan fontos, olyan nagyjelentőségű kérdéseket tárgyal, amelyek esetleg mindenkit, a Képviselőház nagy részét érdekelhetik, hogy olyankor plenáris üléseket is tartsanak. Ez célszerűségi kérdés, indokoltsági kérdés, erre azonban 4*
