Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-344
250 Az országgyűlés képviselőházának 3M Farkas István: T. Ház! Mint mondottam, egy esztendeje folyik a kormány szándékai, céljai, reakciós politikája érdekében a politikai arzénmérgezés. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tessék helyeiket elfoglalni! Farkas István: Az első jelszó az volt, hogy fütyülünk a művelt Nyugatra, Ebben a felfogásban kifejeződött a kultúra, a műveltség iránti gyűlölet, .kifejeződött az az elszigetelési politika, amelyet a kormány folytat. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Ebben a kifejezésben bennfoglaltatik a visszamenés gondolata, ebben. a,z elszigetelésben benne van az a szűklátókörűség, amellyel Magyarországot kormányozták. Változtak azonban az idők; a kormány, amikor elment külföldre, látta, hogy szémbenáll à külföldi közvéleménnyel, hogy tehetetlenül^ áll és nem tud eredményeket elérni s akkor változtatott a helyzeten. Elkezdett beszélni külföldön arról, hogy demokratizálja az országot és itthon is, ha á miniszterelnök úr megszólalt, hangsúlyozta azt, hogy demokratikus irányban akarja Magyarországot berendezni, beszélt arról, hogy vissza kell állítani a közszabadságokat legalább a háború előtti.mértékben, de éppen az ellenkezőjét csinálta annak, amit ezekben a mondatokban kifejezett A kormány két, ő szerinte, nagy gondolatot tűzött ki maga elé és ezeknek a gondolatoknak keresztülvitelére használja és alkalmazza azt a megtévesztést, azt a politikai arzénmérgezést, amellyel a közvéleményt el akarja vezetni az igazi alkotmányosságtól. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas•sék bírálatában a tárgyilagos kritika keretén belül maradni. Farkas István: Egészen politikai vonatkozásban mondom, minden különösebb célzás nélkül, de az én megítélésem szerint ez nem más, mint jelszavakkal való félrevezetés, amely alkalmas arra, hogy a közvélemény egy részét megtévessze. , ; A kormány azt mondotta, hogy szanálja az országot: szanálja először az államháztartást, azután a magángazdaságot és - végül helyreállítja a magyar alkotmányosságot.. Ennek, a két célnak érdekében tettek olyan intézkedéseket, amelyek f ezeket a nagy gondolatokat, nem fedik, mert bár nyilvánvaló, hogy az alkotmány újjászervezésének s a közületek újra való demokratizálásának gondolata korszerű kívánság lett volna, ez mégsem, történt meg. r ,Azt-mondották, .hogy azért kell eltörölni a titkos választójogot, mert egy kompakt nagy pártra van szükség, amelyre támaszkodhatok a kormány és amelynek segítségével egyrészt meg tudja valósítani az állami sa gazdasági élet szanálását, másrészt pedig végre tudja hajtani.azokat az alkotmányreformokat, amelyeket a modern idők Magyarország számára is kötelességszerűen előírnak. S mi történt? A szanálással az történt, hogy leépült iparunk, tönkrement- mezőgazdaságunk, a magyar ipar kiszorult a külföldi piacokról, itt bent pang minden, drága a pénzünk, megakad a termelési lehetőség, nagy a munkanélküliség, ipar, kereskedelem pang, a középosztály nyomorog, szenved, nélkülöz és drága a pénzünk. Mindez a; szanálásnak az eredménye. ; ;..Mi -történt politikai téren? Megcsinálta, végrehajtotta á kormány a vidéki törvényhatóságok újjászervezésének a dolgát és itt megszűkítette az önkormányzatokat, elvette a tör : ténelmi jogokat, egész cselekedete tehát ellen. ülése 1929 december 20-án, pénteken. tétben áll Magyarország történetével. Most megcsonkítja Budapest önkormányzatát ezzel a törvénytervezetével és betetőzi azt a nagy konszolidációt, (Bródy Ernő: Alkotmányosság!) amelyet ők alkotmányosságnak neveznek. Ezzel helyre fog állani... ((Krisztián Imre: 1919-ben mit vettek el? — Györki Imre: Már megint? — Bródy Ernő: Mi baja van? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: A.kormány .szerint ezzel be fog tetőződni Magyarország alkotmányos újjászervezése. Ez az újjászervezés, amely ilyenformán jön létre, úgy fog kinézni, hogy az utánakövetkező nemzedék nem győz majd elég szitkot szórni erre a törvényalkotási időiszakra, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem győzi majd eléggé bűnéül felróni, (Bródy Ernő: Jobb volna, ha semmihez sem nyúlnának, ha semmit sem csinálnának!) hogy milyen szűk szemszögből, milyen szűk látókörből indult ki ez a törvényhozás, hogy micsoda tehetetlen testület volt az a nyilt szavazáson felépült parlamenti többség, amely ezeket a javaslatokat megszavazta. Hogy pedig mennyire nem állt a kor színvonalán, azt ki fogják mutatni ezekből a törvényekből, amelyeket a közületek újra való szabályozásáról megalkottunk. Mindez miért? Félnek a néptől. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen miért kellene máskülönben ezeket az erőszakos rendszabályokat -felállítani, miért kell ilyen keserves kínokkal 'megszült módszereket kitalálni, mint amilyenek ebben a törvényjavaslatban is vannak, ha nem a néptől való félelem miatt? Beszélnek önök a hazaszeretetről, beszélnek a hazáról, beszélnek a népről, beszélnek arról, hogy önöket egyetemes, nagy, nemzeti szempontok vezetik. Hát én ki fogom mutatni, hogy a magyar nemzet életérdekeivel ellentétes álláspontot képviselnek; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ki fogom «mutatni, hogy a nép iránt való gyűlöletük sugallja ezeket a reformokat, ezeket a törvényjavaslatokat. (Krisztián Imre: Hangosan álmodik!) A néptől való félelem, a népiszony az, amely önöket vezérli és amely nem engedi meg, hogy messzebbmenő politikai belátásra jussanak... Ha ebből a javaslatból törvény lesz, ha ez meglesz és ha majd banketteznek az elért eredmények ünneplésére, akkor felállhat Scitovszky belügyminiszter úr és Csontos Imre képviselőtársam és elmondhatják Petőfi versét: «ISTeni írok, nem olvasok, En magyar nemes vagyok.» (Propper Sándor: Elmondhatják többes számban!) Elmondhatják többes számban, elszavalhatják a banketten, mert ez a szellem, amely önökből és ebből a törvénytervezetből kisugárzik, ez a szellem az 1846/47-iki eseményeket juttatja eszünkbe, a Kossuth Lajossal, Széchenyivel szemben álló áramlatokat és Wesselényi Miklósnak mondását ennek a kornak vele szemben álló konzervatív vezéreiről, hogy anynyira elkocsonyásodott az agyuk, hogy nem veszik be, nem tudják bevenni az új gondolatokat. Önökről is el fogja mondani ezt az utókor. Elmondják ma is. Ma is ezt érzi, ezt tudja a nép erről a kormányzati rendszerről és a törvényalkotásnak erről a módjáról, azokról az intencióiról, amelyeket önök képviselnek és végrehajtani akarnak. Amit önök végrehajtani szándékoznak, amit ezekben a javaslatokban lefektetnek, * az új nagy harcoknak veti meg alapját. Elhiszik önök azt, hogy Budapest népe,
