Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. Elnök: Malasits képviselő urat rendreuta­sítom. Szíveskedjék csendben lenni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az adó­végrehajtók nem folytattak gyűjtést, hanem ismétlem, hogy erre nem kötelezett egyes egyé­nek nagy összegeket hoztak össze. Erre vonat­kozólag természetesen nem áll módomban sem­miféle elszámolással szolgálni, nem is vagyok hajlandó erre vonatkozólag bővebb felvilágosí­tást adni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudo­másul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Ennek tapsolnak!?) Elnök: Csendet kérek! Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Friedrich István: T. Ház! En mindjárt ké­rem válaszidőm meghosszabbítását, mert tíz perc alatt nem tudnék a felvetődött kérdésekre válaszolni. Elnök: A képviselő úr jelölje meg, mennyi­vel óhajtja beszédidejét meghosszabbíttatni. Fridrich István: Amennyivel csak lehet. (Derültség.) Elnök: A házszabályok értelmében a 10 perc szólási idő újabb 10 perccel meghosszabbítható. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosz­szabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosz­szabbítást megadja, ennélfogva a képviselő úr­nak 20 perc áll rendelkezésére. Friedrich István: T. Képviselőház! A pénz­ügyminiszter úr válaszába egy kis tévedés csú­szott be. Tudniillik én bejegyeztem a múltkor egy interpellációt, miután azonban ezt nem tud­tam elmondani, újabb interpellációt jegyeztem be más szövegezéssel és azt a mai ülés előtt a házszabályokban előírt példányokban oda is ad­tam az elnökségnek, úgyhogy a miniszter úr a régebbi kérdéseimre felelt. Ezek egészen más kérdések s belátom, hogy, miután a miniszter úrnak nem adták oda, nem tudott ezekre a kér­désekre felelni. Mások voltak a kérdéseim ma, mint voltak a múltkor. De hiszen erre nézve megegyeztünk. A miniszter úr azt mondja, hogy még az infláció idejében történt, amikor a Pénzintézeti Központ ezeket a pénzeket folyósította. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azt mond­tam: amikor kezdődött az adósság!) A miniszter úr azt mondta, hogy akkor kezdődött a baj. Ez igáz, de a főösszegek, a nagy összegek 1926-ban adódtak a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint, amelyet a Pénzintézeti Központ a rend­őrséghez beterjesztett, 1926-ban folyt be ennek az összegnek a legnagyobb része. Sőt, miniszter úr, éppen abban az időben, amikor a Pénzintézeti Központ főrevizorai már megállapították, hogy a vállalat csőd előtt áll. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a Pénzintézeti Központ itt a kellő gondossággal járt el. Nem járt el a kellő gondossággal, mert tudatában volt a vállalat súlyos helyzetének. A miniszterelnök úrnak a sajtóosztályra vonatkozó fejtegetéseire nem kell reflektálnom, mert én abból indultam ki, hogy azokat à tételeket, amelyek a sajtóosztálynak megfelelő költségvetési keretein belül mozog­nak, említeni sem akarom. Ha a miniszterelnök úr azt állítja, hogy ez gyűjtés révén jött össze, nekem nincs okom, hogy a miniszterelnök úr­nak ezt az állítását tovább firtassam, felhívom azonban a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy a bűnügyi iratokban tényleg vannak val­lomások, magának a Budapesti Hirlap egyik igazgatósági tagjának vallomása és másoknak vallomásai, amelyek nem ezt mondják. Bele­nyugszom, hogy nem a miniszterelnök úr és nem én vagyunk hivatva, Jiogy ezt itt eldönt­ülése 1929 december 5-én, csütörtökön, 15 sük. Mindenesetre tudomásul veszem a minisz­terelnök úrnak azt a kijelentését, hogy Ő is úgy tudja, hogy ez a pénz gyűjtés útján gyűlt ösz­sze. (Gr, Bethlen István miniszterelnök: Nem «úgy tudom», hanem biztosan tudom!) Nem tudnék ellenben olyan gyorsan végezni az említett külön rendelet megjelenésének ügyé­vel. (Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) Ez a minden oldalról a Budapesti Hirlap pénztárába áramló pénzzuhatag nem tudott a vállalaton segíteni. A fizetésképtelenség nem volt már tovább lep­lezhető és 1926. december hónapjában a vállalat a törvényszéknél, mint csődbíróságnál, a kény­szerfelszámolás elrendelését kérte. Majd a dátu­mokra kegyeskedjék ügyelni. Miután azonban a Budapesti Hirlap Újság­vállalat K.-T. nem pénzintézet, vele szemben a kényszerfelszámolási eljárás csak akkor volt alkalmazható, ha az 1920. évi XXXVII. tc.-nek és az azt kiegészítő 1926 : XIII. te. 3. §-ának megfelelően valamelyik pénzintézet érdekkörébe tartozott. Senki sem tudta e pillanatig a Buda-: pesti Hírlappal, hogy a vállalat valamelyik pénzintézet érdekkörébe tartozott volna. Ezt maguk a Budapesti Hirlap urai sem tudták, de a Pénzintézeti Központ a kényszerfelszámolási kérelem tárgyalásánál mindenki legnagyobb meglepetésére bejelentette, hogy vállalja a Bu­dapesti Hirlap Ujságvállalat kényszerfelszáino­lását, mert az valamelyik meg nem nevezett pénzintézet érdekkörébe tartozik. (Baracs Mar­cell: Kinek az utasítására 1 ! — Káinoki Bedö Sándor: Az csak előny!) Tudom, hogy a képvi­selő úr nagyon ismeri ezt az ügyet, erre rá fo­gunk térni; elismerem, hogy a képviselő úr sok dolgot jobban tud. (Rassay Károly: Még a mi­niszter úrnál is jobban tudja! — Baracs Mar­cell: A végén még a Nemzeti Hitelintézet ügye is belekerül!) Elnök: Csendet kérek! Baracs képviselő urat kérem, maradjon csendben! Friedrich István: Ebből látható, hogy a Pénzintézeti Központ a fejlemények ezen fokán is görcsösen ragaszkodott drága gyermekéhez. A törvényszék elrendelte a kényszerfelszá­molást, — nem tudom, hogy a miniszter úr eze­ket a részleteket tudja-e, — a Tábla azonban hatályon kívül helyezte ezt a végzést és utasí­totta az első bíróságot póteljárás lefolytatá­üövetkező indokolással (olvassa): «Hogy tehát a bíróságra is irányadóan megítélhető le­gyen, hogy valamely részvénytársaság egy pénzintézet érdekkörébe tartozik-e, szükséges, hogy a Pénzintézeti Központ közelebbről is fel­ismerhetőleg megjelölje, illetőleg megnevezze azt' a pénzintézetet, amelynek érdekkörébe a szóbanforgó vállalat tartozik. Az erre vonat­kozó nyilatkozatot pedig a Pénzintézeti Köz­pont nem tette. Ennek tisztázása nélkül pedig megnyugtató határozat nem hozható». A Táblá­nak ez a végzése 1927. évi május 12-én kelt. Má­jus 12-én jelent meg ez a határozat s május 21-én, tehát 9 napra reá, a Budapesti Közlöny­ben megjelenik a 4450/1927. M. E. szánni rendelet a kényszerfelszámolás szabályainak megállapí­tásáról szóló 5836/1926. M. E. számú rendelet ér­telmezése tárgyában. S mit mond ez a pótrén­delet 1 ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) (olvassa): «A magyar királyi minisztérium az idézett rendelet alkalmazása körében felmerült kétség eloszlatása végett az 1926. évi XIII. te. 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján kimondja, hogy az idézett rendelet helyes értelme szerint kizárólag a Pénzintézeti Központ ítéli meg azt, hogy valamely részvénytársaság — pénzintézet érdekkörébe tartozik-e, ebbeli megítélése a bíró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom