Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
••• Az országgyűlés képviselőházának 34-2. Iáknál, (Szüts István: Érvényesül is!) és ha az 1868 : XXXVIII. tcikk eddig megadta a jogot a felekezeteknek, hogy az általuk fenntartott, sőt a kormány által támogatott intézeteknél maguk válasszák meg az oktatószemélyzetet, a miniszterelnök úrnak most elhangzott nyilatkozata után az igazság és méltányosság nevében fogják követelni, hogy ezt a jogot önöktől is elvegyék. (Gr. Hunyady Ferenc: Ezzel szemben állást is fog a párt foglalni! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. képviselőtársaim, önök velem szemben nagyszerű helyzetben vannak. En csak egy ember vagyok, egy véleményem van; önök megosztják a szerepeket. Az egyik részében Jánossy t. képviselőtársam fogadja el a javaslatot, és a másik részében t. túloldal. (Zaj. — Farkas István: így azután majd csak összetákolnak valami hitvány dolgot!) T. Ház! Igazán érdemes felvetni a kérdést, hogy miért szükséges ez a rettentő szigorúság. Mi baj van tulajdonképpen Budapest fővárosával? En, nem fogok arra az útra térni, ahol Gáspárdy képviselőtársam ment. En nem tudok meghatott büszkeség nélkül gondolni Budapest székesfővárosára, nem tudom elfelejteni azt a sok gyönyörűséget, amelyet nekem ez a város adott, azt a sok kultúrát, amelynek engem ez a város részesévé tett. Nem tudok arra az^ útra térni, hogy lojalitástól haldokló hódolatból azt mondjam, hogy ez a javaslat fogja a mocsarat kiszárítani és a mocsarat termékennyé tenni. Ha talán gazdasági tekintetben van kifogása a kormánynak Budapest működése ellen, akkor ne méltóztassék elfelejteni, hogy Budapest gazdasági ügyeinek intézését nem nekünk kell megvédenünk, akik ellenzékben vagyunk a városházi többséggel szemben, ne méltóztassék elfelejteni, hogy minden kritika, minden lesújtó kritika Kozma t. képviselő urat és Wolff t. képviselő urat éri, (Ügy van! Ügy van! a seélsőbaloldalon.) és akkor nem látom a logikát. Egyfelől megállapítani, hogy ez a kormányzat káros Budapestre és másfelől letörni a polgárság akaratát, hogy ez a kormányzat fennmaradhasson a polgárság akarata ellenére is: ebben én nem látok logikát; ez kontradikció. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nem is logikát keresnek! — Bródy Ernő: Ök biztos szavazatokat állítanak be, nem logikát! — Zaj.) De ismétlem, talán a gazdasági ügyek tekintetében van kifogása a t. belügyminiszter úrnak! Bocsánatot kérek, ha voltak a fővárosnak ügyei és üzletei, amelyek kihívták a kritikát, ezek mind olyan üzletek voltak, amelyre a nyomást a főpolgármesteren keresztül a kormánytól kapta. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ilyen Talbot-ügy, amelyben a főváros még ma is passzív rezisztenciában van, mert nem akar milliós deficitet magára venni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Peyér Károly: Helyes! — Farkas István: Ezt akarják reákényszeríteni!) Ilyen a Károlyi-palota ügye., amelyet rákényszerítettek a fővárosra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter tagadólag int. — Friedrich István: Itt a tanú! — Bródy Ernő: Tanú vagyok! — Scitovszky Béla belügyminiszter: En csak tudom, képviselő úr! — Bródy Ernő: Tánu vagyok! Majd el fogom mondani!) Ha pedig nem kényszerítette a miniszter úr a fővárost, miért hagyta jóvá? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert elhatározták és helyesnek találtam! — Friedrich István: Nem kellett volna jóváhagyni 1 ? — Farkas István: A húsfogyasztási adó eltörlését miért nem hagyta jóvá a miülése 1929 december 18-án, szerdán. 203 niszter úr? — Zaj. — Elnök csenget.) Itt van a Wenckheim-palota ügye, a Karátsonyi-palota ügye. Csak a főváros ellenállásán bukott meg, hogy nem vétették meg vele. Itt van a csodálatos megoldás, hogy amikor a főváros egy menhelyet akar építeni, akkor a fővárosi menhelyet a bicskei Batthyányi palotában építi fel. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Akármelyikhez nyúlunk hozzá ezek közül az ügyek közül, amelyek mint Gáspárdy t. képviselőtársam mondotta, az egyszerű polgár felháborodását kiváltották, mögöttük mindig ott volt a kormány akarata, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mögöttük mindig ott volt egy baráti kapcsolat, amely rákényszerítette ezt az üzletet a fővárosra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs itt semmi egyébről szó, mint hogy el kell némítani Budapest közvéleményét, amely egyedül maradt meg az országban mint egy alkotó, élő önkormányzat. Hogyan mondta az igen t. miniszterelnök úr beszédében? «Általános politikai szempontból tehát indokolt a fővárossal szemben, hogy olyanok vezessék, akik előre is látnak egy kicsit.» Mi, naiv emberek, azt hittük, hogy indokolt, hogy Budapestet azok vezessék, akiket Budapest polgársága ezzel megbíz. 'Ezt a vezetést kell biztosítani az autonómiával, ha lehet, az autonómia megsemmisítésével, az autonómia ellenére, ha másképen nem megy. Ehhez a játékhoz odaadta magát a kereszténypárt és a községi párt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A községi párttól nem veszem rossz néven, a községi pártnak választók hiányában nem volt más útja, de igenis, rossz néven veszem a kereszténypárttól, amelynek a múltban hatalmas szavazótömegei voltak. De ezt a kérdést intézze el Wolff Károly t. képviselőtársam majd a választóival, Kozma t. képviselőtársamhoz ezt a felhívást az előbb említett okból kifolyólag nem intézem. (Bródy Ernő: Választók hiányában! — Derültség a baloldalon.) T. Ház! Van azonban a két tényezőn kívül még egy harmadik tényező is és van még egy nyitott kérdés. A nyitott kérdés az: hogyan lehet, hogy azok a liberális politikusok, akik Budapest demokratikus és liberális közönségétől kaptak mandátumot, Kozma t. képviselőtársam pártjában az ő háta mögött támogatják ezt a merényletet Budapest polgársága és elsősorban Budapest liberális és demokratikus polgársága ellen? (Friedrich István: örökös tagok lesznek!) Mi volt a jelszó, amikor ezek az urak, mint valami új nagy Róma elleni felvonulás mintájára bevonultak a t. képviselő úr pártjába? Azt mondották: az ellenzékiségnek nincs értelme, majd belülről fogjuk a mi politikánkat érvényesíteni, majd belülről fogjuk mi a kormányt demokratikus irányba szorítani. (Friedrich István: Botondok belülről!) Itt van az ő politikájuk eredménye. Mire várnak még? Méltóztassanak megengedni, hogy felelevenítsek egy történelmi^ beszédet. Amikor Széchenyi István gróf úgy látta, hogy ő hasonlóképpen az osztrák kormánnyal való kapcsolat révén tud hazájának szolgálatot tenni, vitába eredt erről a kérdésről ; báró Wesselényi MiklóssalAzt mondotta báró Wesselényi Miklós: Nem látód, hogy ez az osztrák kormány Ördög, szarva van? Erre Széchenyi István azt felelte: Szarva van, azt látom, de nem ördög; ökör, amelyet vezetni kell. (Derültség.) En azt kér-, dézem, az én igen t. képviselőtársunktól, mikor döntik él már végre a dilemmát, mikor fognak végre már előállni avval, hogy ez az a munka,
