Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

Az országgyűlés képviselőházának 34-2. dekképviseleti gondolathoz és meg akarja azt valósítani, akkor valósítsa meg az annak alapját képező érdekképviseletet is. De nem is akarnak itt komoly érdekképviseleteket! Mondjuk, hogy mindezeknek adnának is bizonyos képviseletet. Azt mondja t. képviselőtársam, — és itt bukik meg másodszor az érdekképviseleti gondolat — hogy minden érdekképviseletnek egyenlő számú érdekképviseletet biztosítana. (Jánossy Gábor: Ez az osztó igazság! — Friedrich István: Ez nem igazság! — Bródy Ernő: Hány közjegyző lenne? — Jánossy Gábor: Egyenlő jogok, egyenlő kötelességek! — Friedrich István: Jánossy, ne mondjon ilyet! — Bródy Ernő: Egy közjegyzőből kettő!) Megbukott, mert az érdekképviseletnek csak egy alapja lehet, az, hogy minden társadalmi réteg, minden foglalkozási ág azzal a nyomatékkal képviseltessék a sorsát intéző testületben, amellyel ő a társadalomban jelentkezik. (Jánossy Gábor: Ki bírálja el ezt?) T. képviselőtársam, ön már felelt is: ezt senki sem tudja megbírálni. (Jánossy Gábor: Azért kell egyenlő képviselet!) Ezért bukott meg. Egyetlen egy alap volna, mégpedig a tagok létszáma, de ha ezt méltóztatik elfogadni, akkor el tetszett érkezni az általános, egyenlő választójoghoz. (Fábián Béla: Minden ember egyenlő jogát már 130 évvel ezelőtt hirdették, csak most konfiskáliák el! Szovjetrendszer!) Az érdekképviseleti gondolat is ugyanazt a célt szolgálja, mint a szaktudás képviseltetése: semmi más célja nincs, mint hogy korrigálja a választók akaratának megnyilvánulását. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a kerületi beosztás kérdése. T. képviselőtársam nem szólt erről, pedig súlyos kritika hangzott el itt róla. (Jánossy Gábor: Fővárosi szabályrendelet!) Összeegyeztethetőnek tartja-e azt, t. képviselőtársam, hogy az egyik kerületben pluralitás jelentkezzék a szavazatoknál, az egyik kerületben ötszörös szavazati joga legyen egy polgárnak azért, mert abban <a kerületben lakik és nem a másikban? Azt méltóztatik kérdezni, mi a fejlődés? Méltóztassék megnézni, hogy ezen a téren mi a fejlődés. Az 1847/48 : XXIII. te. 22. §-a következőképpen rendelkezik: A virilisták közül választandó bizottsági tagokat egész Budapest egy kerületben választotta, a törvény tehát kizárt mindenféle aránytalanságot, a többiekre nézve pedig ekként rendelkezett (olvassa): «A képviselők száma a legkisebb számon felül az állandó lakosok számához képest emelkedik.» Méltóztatik látni, t. Ház, hogy azt a nagy elvet, hogy Dluralitást ne adjunk a választópolgárok közül senkinek, ez az 1847/48. évi törvény megvalósítása. (Friedrich István: Száz évvel ezelőtt, Jánossy képviselőtársam!) Itt van azután az 1872. évi törvény is. Miképpen rendelkezik ez? Méltóztassék elolvasni a 26. §-t (olvassa): «Az összes választók sorából választandó bizottsági tagok közül minden kerületben annyi bizottsági tag és megfelelő póttag választandó, amennyi a főváros összes választóinak a kerület választóihoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik.» Az a fejlődés, hogy most azután, száz év múlva, hatvan év múlva az ötszörös pluralitást méltóztatnak törvénybe iktatni? Azt mondta a t. miniszter úr, közbeszólás formájában, hogy másutt is így van. Én ezt kétségbe vonom. De mindenekelőtt kérem a miniszter urat, hogy a vitatkozás jóhiszeműsége érdekében méltóztassék elejteni a Franciaországra és Párizsra való hivatkozást. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy Franciaülése 1929 december 18-án, szerdán. 201 országban és Párizsban nincs önkormányzat. Ezt a miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint én. Tehát mennyire lojális vitatkozás az, ha mi közben Párizsra hivatkozunk? A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy Párizsban... (Scitorszky Béla belügyminiszter: Van önkormányzat!) Ha megengedi, miniszter úr, lakására küldök egy pár internacionális értékű könyvet, amelyekből méltóztatik ezt meglátni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Eendelkezem velük!) Ha rendelkezik velük a miniszter úr, akkor nem állíthatja ezt jóhiszeműen, akkor a miniszter úrnak tudnia kellene, hogy Franciaországban volt önkormányzati fejlődés, de ez az önkormányzati fejlődés XIV. Lajos korától kezdve megszűnt. Kezdődött a centralizáció. XIV. Lajos után folytatta Napoleon és speciel Párizst illetőleg mindent betetőzött az 1871-es törvény, amely a kommün után megszüntette Párizs önkormányzatát. (Ügy van! a baloldalon.) Párizsban 80 tagú konzultatív bizottság van, de ez csak konzultatív jogkörrel bír a kinevezett préfet-k mellett. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. Egy órát kérek, illetőleg amennyi rendelkezésre áll az interpellációra való áttérés időpontjáig. Elnök: A képviselő úr beszédidejének meghosszabbítás interpellációkra való tekintettel csak 40 percet hozhatok javaslatba. Méltóztatik ezt a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház hozzájárult a 40 perces meghoszszabbításhoz. Rassay Károly: Mindenki lehet tag, mert csak tanácsadó jogköre van a testületnek, határozathozó jogköre nincsen. (Kállay Tibor: Természetes, hisz nincs autonómia!) Kár tehát e felett vitatkozni; ez a vitatkozás nem lojális, nem őszinte. Ezt elemi tankönyvekből meg lehet tanulni. Itt van London kérdése. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Londonra is mélóztatik folyton hivatkozni, hogy ott is nagy aránytalanságok vannak; a 144 tagot 60 kerület választja. Minden keaz a nagy aránytalanság Londonban. Száznegyvennégy tagja van ott a Town-Councilnak, a 144 tagot 60 kerület választja. Minden kerület két tagot választ és csak a City választ négy tagot. Hát jóhiszemű, lojális vitatkozás ez, amikor ott tradícióból 60 kerületből, 60 districtből egy, kettő helyett négyet választ? (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, egyformák, arányosítva vannak. (Zaj a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék felolvasni! (Zaj a jobboldalon.) En nem tudom a miniszter úr kijelentéseiből, csak a rendelkezésemre álló szakkönyvekből előadni ismereteimet, onnan merítem azokat. De mi van Béccsel, mi van Berlinnel? Ott is megvan ez a kerületi aránytalanság? (Zaj a jobboldalon., — Halász Móric: Washingtonban mi van?) Kérem, t. képviselőtársam, e pillanatban nem tudom önnek megmondani, hogy Amerikában mi van, de kimutattam, hogy amire a javaslat védői hivatkoztak... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Washingtonban nincs önkormányzat!) Akkor a belügyminiszter úr már felelt a képviselő úrnak: nincs önkormányzat. Viszont annak ellenére, hogy nincs Önkormányzat, az^ összes választópolgárok választják meg a polgármestert. Nem habozom kijelenteni, hogy én ezt az intézkedést... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Washingtonban három komisszárius van!) Kérem miniszter úr, e pillanatban nekem nincse-