Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
1Ô6 Az országgyűlés képviselőházának Mi a nemzeti akaratra építettük fel ennek a mai modern magyar államnak kormányzatát, és jött ez, a kormányzat, amely az oktroj-rendelettel, a nyilt szavazásos parlamenttel, a kivételes törvények fenntartásával, a rendeleti jog-kör kiterjesztésével nemhogy tovább vitte volna ezt a nemzetet a fejlődés útján, hanem összerombo'lta, megsemmisítette még azt a nagy elvi, eszmei alapot is, amelyet mi az 1920 : I. tc.-ben leraktunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Nem lehet letagadni!) T. Ház! Fejlődésről beszélünk ma, amikor tíz évi kormányzás után meg kell állapítanunk, hogy a polgári szabadságjogok még olyan mértékben sincsenek helyreállítva, amilyen mértékben azoknak a háború előtti időkben a nemzet részese voltl Fejlődésről beszélünk akkor, amikor a kivételes hatalom még érvényben van tartva, amikor a kormányzat az oktroj-rendelet alapján, majd a későbbi időkben az oktroj-rendelet alapján megteremtett törvényhozással megalkotta a nyilt szavazásos parlamenti szisztémát; amikor megvalósította a Felsőházat, amelyebn egynéhány kiváló egyéntől eltekintve, semminemű összefüggést nem találnak a való élettel, amikor létre hívta azokat a törvényhatóságokat, amelyek tisztára a kormány kívánságára és a kormány képére vannak alakítva? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így néz ki az a fejlődés az általános közjogi berendezkedés terén, amelyet Jánossy Gábor t. képviselőtársam tőlem reklamált. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy szükség van erre a javaslatra, mert diszharmónia áll fenn Budapest berendezkedése és a vidék többi törvényhatóságának élete között. A diszharmónia tekintetében teljesen igaza van a belügyminiszter úrnak. Igaza van abban is, hogy bizonyos tekintetben ezek a vidéki törvényhatóságok az adminisztráció terén több jogot élveznek, mint amennyit ez a törvényjavaslat Budapest részére kontemplál. De igaza van abban is, t. belügyminiszter úr, hogy Budapest volt az utolsó hely, ahol a pártviszonyok következtében, a titkos szavazás következtében és az 1924-es fővárosi törvény alapján és értelmében még lehetett alkotmányos életről beszélni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezt is kiirtja!) Ez volt az utolsó hely, ahol korlátolt területen és korlátozva bár, de a polgárság akarata mégis meg tudott nyilvánulni és a polgárság függetlensége a titkos szavazás révén mégis tudott érvényesülni. Ezt a diszharmóniát szünteti meg a t. belügyminiszter úrnak a javaslata, hogy e helyett a polgári akarat helyett törvénybe iktassa azt az akaratot, amely egyes pártok vezetőinek és a belügyminiszter úrnak egymással kötött alkuiból teremtődik meg. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! En ezt a javaslatot a legnagyobb megütközéssel fogadtam. A legnagyobb megütközéssel márcsak azért is, mert hiszen, mint erre még bátor leszek rámutatni, tíz év alatt ugyanaz a kormányzati rendszer háromszor jött ide egy megváltó, boldogító reformmal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem válik a kormányzat dicsőségére, nem válik a törvényhozás^ tekintélyére, hogy tíz év alatt háromszor talál ki a kormány boldogító reformot. Ennek a törvényjavaslatnak azonban már a címét is falzumnak tekintem. Miről szól ennek a törvényjavaslatnak a címe? A törényjavaslat címe szerint Budapest közigazgatásáról szól. Ez a cím már maga megtévesztés, miniszter úr, mert ez a javaslat nem Budapest igazgatásának a közönség részére való biztosításáról t: ülése 19Ê9 december 18-án, szerdán. rendelkezik, hanem abban a tekintetben intézkedik, hogy Budapest közigazgatása elvétessék a közönségtől, a köztől és a mindenkori kormánnyal szövetkezett klikknek kezébe tétessék le. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amint falzum a javasalt címe, megtévesztésre van felépítve minden egyes rendelkezése. Csak egy célt szolgál, vagy ha a t. belügyminiszter úr kifejezését használom: egy rendszer szolgálatába van állítva, és ez a rendszer, ez a cél semmi egyéb, mint megtartani az autonómiának külső kereteit a külföldi és belföldi közvélemény számára, de ugyanakkor kilopni az institúcióból magát a lelket, a polgárság akaratát. {Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Elsikkasztani a lényeget!) Mert mi az autonómia? Ebben a tekintetben hallottunk sokféle megállapítást. (Gr. Hunyady Ferenc: Például Gáspárdyét!) A legtökéletesebb volt azonban a t. túloldalról elhangzott megállapítások közül Jánossy Gábor t. képviselőtársam megállapítása, amelyet a magam részéről abszolúte aláírok. Valahogy úgy voltam azonban ezzel a megállapítással, t. képviselőtársam, hogy kerestem a megállapítás után az autonómia lényegét magában a törvényjavaslatban és azt nem találtam meg. T. képviselőtársam sem találta meg, valószínűleg azért, mert nem is kereste. (Jánossy Gábor: De én szerencsésebb voltam, mert megtaláltam. — Derültség. — Peyer Károly: Árulja el, hol van!) Nekem nem sok érzékem van a humor iránt, amellyel t. képviselőtársam meg van áldva, (Jánossy Gábor: Egyebem sincs!) ez a megjegyzése azonban eszembejuttat egy anekdotát. (Halljuk! Halljuk!) Volt egy nagyon fösvény bankigazgató, és volt annak egy nagyon szegény, szorgalmas kis titkára. Valahányszor a bankigazgatónak sikerült újabb vagyont gyűjteni, részvényeket "vásárolt és azokat mindig ezzel a szegény Schlesinger titkárral küldte be a bankba, mindannyiszor megnyugtatta őt azzal, hogy végrendeletében elő fog fordulni az ő neve. Egyszer a bankigazgató elköltözött, és a tisztelt titkár úr. neve előfordult a végrendeletben olyan formában, hogy jótékony és családi célokra hagyományozta azokat a részvényeket, amelyeket a derék titkár úr vitt be a bankba. (Derültség.) T. képviselőtársam, ha ön megtalálta az autonómiát, csak ennyi értelemben és ilyen keretekben tudta feltalálni ebben a törvényjavaslatban. (Friedrich István: Na Jánossy, most! — Meskó Zoltán: Ne hagyd magad Schlesinger! — Esztergályos János: A rendszer végrendeletében benne lesz Jánossy! — Knn Béla: A kormányrendszer előtt humor az egész autonómia!) Az igen t. előadó úr is, aki meglehetősen fölényes hangon beszélt az előadó székéből, adott az autonómiára vonatkozóan egy meghatározást. Méltóztassék megengedni, — hogy ennek a duplikátuma is megmaradjon — hogy azt még egyszer felolvassam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az előadó úr (olvassa): «Mert mát jelent az autonómiai Amint már voltam bátor említeni, az autonómia a nemzet szuverenitásából folyik, nem kerülhet tehát ellentétben a nemzet összességével, a nemzet általános érdekeivel és a nemzet általános felfogásával. Helyes ez, ha megállapítjuk, hogy nem lehet egyetlenegy város, tehát a főváros sem ellentétben az állammal. A főváros igazgatásával, tényeivel és cselekvéseivel feltétlenül kell, hogy összhangban legyen az állam általános igazgatásával, az általános nemzeti érdekkel, stb. és nem kerülhet