Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

184 Az országgyűlés képviselőházának $J gárság ellen, az ipar és kereskedelem és az extenzív földmívelés között, a jobbágy-szisztéma és a városiasság között ez egy nagy per, amely már egész Európában befejeződött, — mert egész Európában folyt valaha — de nálunk, egyedül nálunk még mindig nem tudott befejeződni. H«a visszanézünk pár pillanatig a városok kialakulásának históriájára, ennek a nagy pernek lényege, amely ebben a javaslatban megint jelentkezik, egészen élesen és világosan meg fog jelenni a Képviselőház előtt is. Egy egészen egyszerű kis könyvecskét kell idéznem. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kéthly Anna: A millennium alkalmával megjeleat egy monográfia, — Gőz József, azt hiszem, a szerzője — amely megállapítja, hogy a városok alakításának alapja a feudális rablócsapatok sarcolása elől királyi oltalom alá menekülő kereskedők tömörülése, amely pax regia-t élvezett, vásártartási jogot kapott^ és ez volt az alapja a városok későbbi fejlődésének. Lépésről-lépésre, fokról-fokra verekedtek ki maguknak a városok a kiváltságokat, a feudalizmussal szemben vérrel és arannyal kellett tért nyemiök, és az ipari munkásságnak az 1929-es Képviselőházban ülő képviselői kegyelettel kell hogy gondoljanak azokra a céhlegényekre, akik a földesurak expedícióival szemben a városokat, a házakat, a munkát, a haladást, ha kellett szerszámmal, ha kellett fegyverrel megvédelmezték. A béke gondolata is a városi lakosság gondolata volt. A városoknak stabilitásra, állandóságra, nyugalomra volt szükségük ahhoz, hogy élhessenek és gyarapodhassanak. Mennyi harc és mennyi küzdelem addig, amíg IV. Béla szabadságlevelei elrendelik, hogy Pest városa mentes a katonaállítás alól, hogy polgárainak szabad járás-kelésük van, hogy bizonyos adók alól fel vannak mentve, hogy vásárt tarthatnak, hogy ingyen szállást nem kötelesek adni senkinek, hogy hajómegállítási és kirakási joguk van, hogy földjüket feloszthatják és, — azt hiszem, hogy ez volt a legfontosabb, legalább középkori értelemben — hogy «minden világi dologban ítélő bíráikat szabadon választhatják.» íme, a szabad polgár — középkori értelemben legalább — kiszabadul az úriszék hatalma alól, megkapja autonómiájának csíráit körülbelül 300 évvel a mohácsi vész előtt, 300 évvel ama Werbőczi előtt, aki törvényben konfiskálta el a jobbágyság szabad költözködési jogát. Nemcsak Pestről, hanem minden magyar városról írja Szende Pál, hogy a király és a városok szövetkezése a hűbérurak ellen a nemzeti állam kialakulásának legerősebb tényezője volt, mert a helyi Csák Máték ellenében a központi hatalomnak, a központi gondolatnak, a nemzeti gondolatnak kialakulását segítette elő. Az összeköttetés gazdasági tekintetben is döntőnek bizonyult. A királyok a városokra támaszkodtak és Buda és Pest az Árpádház kihalása után több adót fizetett, mint négy nagy vármegye. A városok túlsúlya természetesen nem tetszett az oligarchikus hatalomnak. Minden szabadságlevélnek állandó pontja a védelem az egyházi és világi főurak ellen; ahogy a budai privilégiumok 19. pontja mondja: senki főuraink közül ne erőszakoskodhasson rajta. Már most ha a törvényjavaslatot nézzük, akkor azt látjuk, hogy ez a pör, ez az érdekellentét az esztendők és évszázadok folyamán nálunk nem szűnt meg. Nem szűnt meg azért, mert nem szűnt meg nálunk a feudalizmus, amely a városi lakosságban mindig ellenséget látott magával szemben. A jobbágyi lekötöttség alól magát fel2. ülése 19Ê9 december 18-án, szerdán. szabadító városi polgárság elleni gyűlölet helyt ad a falusi napszámbérek alól magát felszabadító ipari munkás elleni gyűlöletnek és a megváltozott időben megváltozott formában folyik tovább a küzdelem a város és a falu között. Igen sokan szeretnék ezt a küzdelmet a városi és a falusi szegénység érdekellentétének, a városi és a falusi szegénység harcának megtenni. Sokan azt szeretnék mondani, hogy itt a faluvégi viskó lakójának élettartása ütközik a városvégi proletár bérkaszárnyák lakójának életszintjével, de ez a felfogás merőben elhibázott és téves, mert ugyanannak az osztálynak két rétege között nincs mélyreható ellentét, sőt még felszínes ellentét sincs. Azt azonban meg kell állapítani, hogy a városellenes feudális gondolat ma Magyarországon ugyanolyan eleven, mint évszázadokkal ezelőtt volt. (Jánossy Gábor: Ott a papíron, de nem a valóságban!) A hatalom jelenlegi urai a Csák Máték északmagyarországi feudalizmusából alakítottak egy nógrádi feudalizmust (Propper Sándor: Azelőtt a bihariak, most a nógrádiak! — Peyer Károly: Szállítják az árut! — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Ez egy igen szép regény! — Propper Sándor: Nógrádi diktatúra! — Jánossy Gábor: Regény, írta Kéthly Anna! — Kabók Lajos: Halljuk, mit írt Jánossy Gábor!? — Jánossy Gábor: Igen szép! — Peyer Károly: Bizony, sokan tanulhatnának belőle!) Ha Petőfi verseiből idézném ezeket, akkor a képviselő úrnak bizonyára nem volna kifogása ellene. (Jánossy Gábor: Nincs is kifogásom! Elvezettel hallgatom, de nem a valóság! — Kabók Lajos: Nem is tud mindenki ritmusokban beszélni, mint Jánossy Gábor! — Jánossy Gábor: En sem tudok. — Csontos Imre: Jól van az! Halljuk! — Rot hen stein Mór: Miért zavarják mindig! — Csontos Imre: Nem zavarjuk, még szeretjük!) T. Ház! Ma már nemcsak a jobbágyság és a napszámbér, hanem a szolgabíró alól való szabadulás nevében is gyűlölik azt a várost, amelyről úgy érzik, hogy elvonta a falunak istenfélő és úrtisztelő népét, azt a népet, amely itt a városban rugaszkodik el jobbágyőseinek erényeitől és a feudalizmus ma is azt hirdeti és azt vallja, hogy a városnak és a falunak ellentéte kiegyenlíthetetlen ellentét. Akadnak természetesen a városi polgárság soraiban is olyanok, akik követik a feudalizmust ezen az úton. De itt már nem keresünk elvi szempontokat, mert ez az üzletember nemzetközisége, aki megél minden országban, minden politikai regime alatt, akinek vastaghangú patriotizmusa mögött ott van az «ubi bene ibi patria» jelszava, aki — hogy tőzsdei nyelven beszéljek, hiszen Pesten vagyunk — a javaslatban fantáziát lát. Ez a csoport az, amelyről nem kell beszélnünk, amikor a városnak és a falunak viszonyát vizsgálgatjuk. De jelentősen más szerepe van ennek a kérdésnek azoknak szempontjából, akik magukat a régi Budának és az ugyanolyan régi Ofennek, és Altofen-nek őslakói gyanánt tisztelik és^ tiszteltetik. A kép tisztaságát homályosítanám el akkor, ha azt állítanám, hogy ezek ellenségei az autonómiának. Ezek nem lehetnek ellenségei az autonómiának, sem eredetük, sem társadalmi elhelyezkedésük szempontjából, hiszen ők az előjogaikra olyan büszke burgereknek ivadékai; ők tették a döntő különbséget ia hiesiger és a hergelaufener között, ők álltak szemben évszázadokon keresztül a nyelvben, fajtában egyaránt idegen magyar nemzettel és annak nemesi részével szemben, ők jelentették a privilégiumok mellett való német szívósságú