Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1929. évi december hó 18-án, szerdán, Almásy László és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Kóthly Anna, Jánossy íjánor, Rastay Károly. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentésót Propper Sándor, Farkas István és Pékár Gyula mentelmi ügyeiben. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Hegymegi Kiss Pál — a kereskedelemügyi miniszterhez — az építőipari törvény tárgyában. (írásban.) — Gál Jenő — a kereskedelemügyi miniszterhez — a magyar kereskedelem válságos helyzetéből származó veszély elhárítása tárgyában. — A kereskedelemügyi miniszter válasza. — Csik József — az igazságügyminiszterhi z — az újpesti házhelyrendezéssel kapcsolatos sérelmek tárgyában. — Györki Imre — a belügyminiszterhez — a belügyminiszter lemondatása tárgyában. — A belügyminiszter válasza. — Bródy Ernő — a belügyminiszterhez — a nyíregyházai megyei városi .képviselőtestületi választás tárgyában. — A belügyminiszter válasza. — Malasits Géza — a belügyminiszterhez — a szervezkedni akaró földmunkásokkal szemben ismétlődő csendőri brátalitások tárgyában. — A belügyminiszter válasza. — A ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Scitovszky Béla, Wekerle Sándor, Bud János. (As ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház, az ülést megnyitóim. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Szabó Zoltán jegyző úr. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 865, 880) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk, aki beszédének elmondására tegnani ülésünkön halasztást kapott. A szó képviselőtársunkat illeti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Fokozott érdeklődéssel várta erről az oldalról mindenki tegnap az első kormánypártig szónokot, a kormány vezérszónokát, aki felállott ennek a javaslatnak a védelmére. Nemcsak azért vártuk érdeklődéssel, mert ő lett volna az első, aki ezt a javaslatot megvédeni próbálta volna, hanem azért is, mert az előtte felszólalt képviselő urak hozzászólásait olyan közbeszólásokkal, olyan fölényes mosollyal és vállrándításokkal kísérte, hogy azt hittük, hogy érveink súlya alatt valamennyien kénytelenek leszünk eddigi álláspontunkat megváltoztatni és a javaslat védelmezői mellé szegődni. Vártuk, hogy mi lesz a beszédben azért is, mert mi fővárosiak vagyunk, itt születtünk, a mi ügyünk Budapest székesfővárosnak ügye, s vártuk azért, mert mi a fővárosnak vagyunk a képviselői, tehát kétszeresen a mi lelkiismeretünkre van bízva a főváros sorsa. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. Es vártam én magam külön, mert a meggyőzetésre nagyon hajlamos egyéniség vagyok és szeretem, ha az érvek harcában egyik a másikat meggyőzni tudja. A felszólalás, sajnos, azt hiszem, kivétel nélkül mindenkinek csalódást okozott. A felszólalás nem védte a javaslatot, hanem vádolta a fővárost. Nem védte a fővárost jogainak elkobzásával szemben, hanem vádolta azt a fővárost, amely, akárhogyan forgatjuk is a dolgot, mégis a legelső az országban. :••.;, T. Ház! Három részre oszthatjuk a képviselő úr beszédét. Az egyikben panaszokat hozott fel a főváros anyagi gazdálkodása ellen, a második részben kifogásolta a főváros tisztviselőinek fizetését, a harmadik részben pedig az üzemi gazdálkodás ellen vonultatta fel azokat az érveket, amelyeket már túlontúl ismerünk és azt mondta egyenesen vádként az ellenzéki képviselők felé, hogy azokért a nagy jövedelmekért, melyeket a főváros üzemei jelentenek, valóban érdemes felvenni a harcot; mintha erről az oldalról a főváros jogainak védelmében egy pillanatra is számbakerült volna az, hogy itten nagy jövedelmek védelméről van szó. T. Ház! A képviselő úr beszédének mind a három része téves és hamis. Az anyagi gazdálkodásra vonatkozó részben, főleg az, amit a Széchenyi-fürdőre vonatkozólag mondott, teljesen téves beállítású, a többit illetőleg pedig tudnia kellett volna a képviselő úrnak, hogy pl. a Károlyi-palota, vagy az Egyesült Fővárosi ügyében éppen az autonómia akadályozta meg azt, hogy a fővárost ezeknél a kérdéseknél súlyosabb károsodás érje. À második, amit a képviselő úr kifogásolt, a tisztviselői fizetések mérve volt. Itt részben már cáfolatot nyertek adatai, amelyek hamisak és rosszul is voltak csoportosítva. Erre nézve röviden csak azt kell megjegyeznem, hogy a főváros tisztviselőinek fizetése nem jobb, mint az állami tisztviselőké, (Ellenmondásak a balkőzé29
