Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának 3U1. Halljuk! — Baracs Marcell: Csak prédikáljon , közéleti erkölcsöt! Elfér! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Méltóztassanak meghallgatni a szónokot. (Baracs Marcell : Ha soká beszél róla, a belügyminiszter úrnak megint dolga lesz odakünn! — Zaj.) Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Remélem, most már nagyobb csendben folytathatom beszédemet, melyet csakis az igazságra építettem fel és amelynek vezérlő momentuma csakis a főváros szeretete és java. Semmi más nem vezet engem, mert, amint jeleztem, én nem veszek részt sem mint városatya, sem mint üzemvezető a főváros belső életében. Ezeken a visszásságokon mennyiben segít ez a törvényjavaslat? Szerintem nagyban segítségére siet az állapotok meg javulásának elsősorban azáltal, hogy a főpolgármesternek eddigi reprezentatív állását megszűnteti és helyette nagyobb ügykört, kezdeményező ügykört is ad neki. Ezáltal megszakítja Budapest székesfővárosnak azt az elszigeteltségét, szétrepeszti azt a burkot, amellyel Budapest magát körülvonja. Jól jegyezte meg egy szellemes újságíró valamely cikkében, — most nem tudok rá hivatkozni — hogy Budapest olyan az ország testében, hogyha hadsereget tartana, akkor fel volna ruházva egy különálló állam minden felségjogával, szóval el volna szakadva a nemzet jogállásától. (Rassay Károly: Debrecennek ugyanaz a jogállása!) Debrecen jogállása egészen más, Debrecen nem az ország szíve. (Rassay Károly: Miért? Törvényhatósági joga nincs annyi, mint Budapestnek? — Farkas Gyula: Külön törvény szabályozza Budapestet! — Rassay Károy: De több joga van neki?) El voltam tökélve arra, hogy ezt a törvényjavaslatot főleg a főváros minden tekintetben kifogásolható gazdálkodása szempontjából fogom megbírálni, de beleszólok közigazgatási részébe is. Nem győzöm eléggé helyeselni a mélyen t. belügyminiszter úrnak azt az elhatározását, amellyel ebben a törvényjavaslatban a tanácsüléseket egyszerűen megszünteti. Hiszen tudjuk jól, hogy milyen határozatok keltek ebben a tanácsban. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Milyen határozatok?) Semmi sem természetesebb, mint az, hogy & tanácstagok egymással összebeszéltek, egymással kompromisszumokat kötöttek. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hogyan lehet ilyet mondani! Hallatlan! Hallatlan!) A javaslatokat megszavaztatták. Ez az igazság. (Nagy zaj bal felől.) Elnök: Gáspárdy képviselő urat kérem, ne méltóztassék egy hivatalos testületről így nyilatkozni. (Elénk helyeslés balfelől. — Bródy Ernő: Micsoda dolog ez! — Baracs Marcell: Fogalma sincs a dologról!) Gáspárdy Elemér: Én úgy gondolom, hogy ebben semmi sértő sincsen, mert hiszen előzetes megbeszélések történtek itten. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Petrovácz Gyula: A tanácstagok mind tisztességes, korrekt úriemberek!) Elnök: Kérem a szónokot, méltóztassék folytatni beszédét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Gáspárdy Elemér: Ilyen műfelháborodást ne méltóztassék csinálni. (Petrovácz Gyula: Ez nem mű, ez valódi felháborodás! — Sándor Pál: Sohasem gyanúsítottak tanácstagokat! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: A belügyminiszter úr által a törvényjavaslatban inaugurált rendszer mindenesetre sokkal jobb és sokkal megfelelőbb, amikor a közigazgatási ügyek viteléért magát a polgármestert, az illető ügyosztályt és ülése 1929 december 17-én, kedden. 175 a szakreferenseket teszi felelőssé, így biztosítva van a szakszerűség is és így, azt hiszem, előre viszi a közigazgatásnak a polgárok jóléte szempontjából való megj avulás át is. De a mélyen t. ellenzék felháborodik azon, hogy az autonómiát is annyira megszabdalja a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy úgyszólván a szólásszabadságot is elveszi a fővárostól. Szerintem azáltal, hogy a politikai jogkört biztosítja a közgyűlés számára, módot ad, hogy ott politika is folytattassék, már pedig egyetlen egy világváros sincsen, ahol politizálnak, mindenütt csak közigazgatnak, még pedig a polgárság javára és a főváros érdekében. (Propper Sándor: Halvány sejtelme sincs arról, mi egy autonómia! — Gál Jenő: Elsírhatja a bánatát; annyi az egész! — Jánossy Gábor: Az is valami, megkönnyebbül utána!) Azt mondottam, hogy én ezt a törvénvjavaslatot egy budapesti polgár szemüvegén keresztül nézem. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Mióta budapesti polgár?) En nem vitatom, hogy fogalmam sincs erről a fővárosról. De ha nincs is fogalmam, van két jó szemem, amellyel meglátom Budapesten a hibákat és azokat nem kívánom elleplezni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: A képviselő úr nincs felvéve a község kötelékébe Budapesten! — Ügy van!, a szélsőbaloldalon.) De magyar képviselő vagyok és így jogom van ebben a tárgyban nyilatkozni; jogom van azért is, mert ezt a gazdálkodást megérzi a vidék és ezt a gazdálkodást megérzik kifelé a vidéki városodban is. (Ügy van! a jobboldalon! — Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Pakots József: Milyen gazdálkodást?) Majd mindjárt rá fogok térni! (Petrovácz Gyula: Figyelünk, legyen nyugodt!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Gál Jenő: Felborul a paktum, vagy nem borul fel? — Petrovácz Gyula: Nincs paktum, tehát nincs minek felborulnia! — Gál Jenő: Hát a szent szövetség! — Haller István: De strigis, quae non sunt!) Gáspárdy Elemér: A legnagyobb figyelmet érdemli ennek a törvényjavaslatnak gazdasági része, a harmadik fejezet. (Baracs Marcell: Kár volt a fele igazgatóságot kivenni a polgármester kezéből! Milyen finom alkalom lett volna donációkra! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ki beszél, a szónok,, vagy a közbeszólók? — Zaj. — Elnök csenget.) Erre a törvényjavaslat indokolása külöln is rámutat, felhíván a törvényhozóik figyelmét, hogy ezt a harmadik fejezetet nagyobb gondossággal olvassák el. (Jánossy Gábor: A szokottnál!) Én is elolvasva ezt a fejezetet, úgy láttáim, hogy ez a leglényegesebb része ennek a törvényjavaslatnak, (Propper Sándor: Gönniolom a belügyminiszternek ezt a védelmet!) mert ez foglalkozik a főváros üzemeiivei. Én pediig kimondom nyíltan, itt a mélyen t. Képviselőház színe előtt, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy ezek az üzemek valóságos rákfenéi a fővárosnak. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Ezekből élnek! Ezek adják a pénzt! — Baracs Marcell: Sancta simplicitas! — Kozma Jenő: Nem ismeri a fővárost!) Nem minden üzemre értem ezt. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Kozma úr figyeljen! Magát mosogatja! — Kozma Jenő: Hallom!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Jánossy Gábor: En nem hallom, pedig mellette ülök, olyan ziaj vain! — Friedrich István: Ez ügyes felszólalás!)