Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának 34-1 — Baraes Marcell: Hol volt valamely megyében olyan becsületes közigazgatás, mint a főváros­nál!) Ugyanez a bizalmatlanság nyilvánult meg az 1929 : XXX. teikknél, (Zaj a középen.) ahol a képviselő urak velem együtt tiltkoztak a bizal­matlanság ellen. Bizalmatlanság nyilvánul meg az autonómiával, annak ellenőrző és végrehajtó szerveivel szemben, óvatosság, mely megnyilvá­nul a polgármesterrel, a törvényhatósági tanács­csal, a törvényhatósági bizottsággal é* a polgár­ság egyetemével szemben. Senki sem eléggé érett, senki sem eléggé megbízható. (Bródy Ernő: Csak fizessenek!) Mindenki fölé a centrális ha­talom omnipotens gyámkodását kell állítani, mert csak egyetlen szerv van, amelyben a bel­ügyminiszter úr fenntartás nélkül és tökéletesen megbízik, és ez sajátmaga, (Rassay Károly: A^ Titán!) és sajátmagának mása, akit a főpol­gármesteri székbe beültet. Pedig az emberi gyarlóságokat a társadalmi ranglétra legmaga­sabb fokain is számításba kell venni és tudni kell, hogy a hatalmi túltengés hatalommal való visszaélésre vezet. Ez is bizalmatlanság. Nem. kifejezetten a jelenlegi belügyminiszter úrral szemben, de azzal az utóvégre mindenkori gyarló emberrel szemben, aki a belügyminiszteri szék­nek mindenkori birlalója, és akinek az autonó­miával szemben abszolút jogokat legalább a ma­gam részéről koncedálni hajlandó nem vagyok. (Jánossy Gábor: Nincsenek is abszolút jogok!) A hatalomnak, a költségvetés összeállítására ; nézve abszolút jogáig vannak. Az örökös tagok kiválasztására a főpolgármester jogkörén ke­resztül abszolút jogok vannak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gr. Hunyady Ferenc: Tisztelettel kérem be­szédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a kért meghosszabbításhoz! (Igen!) A Ház tízpercnyi meghosszabbítást megadta. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Nemcsak magának az autonómjának érdekében követelem a hatalom megoszlásának szigorú keresztülvite­lét, hanem magának a nemzeti társadalomnak az érdekében is, amelynek egész«éges voltához hozzátartozik, a differenciáltság. Talán feltűnő­nek fogja találni a Ház, hogy én mint vidéki képviselő, aki a megyei autonómiák életében vagyok elvileg és közvetlenül is érdekelve, ilyen intenzíve és részletesen foglalkozom a székesfő­városi törvényjavaslattal és ilyen erősen szállok síkra a székesfővárosi autonómia mellett. Ezen érdeklődésemet azonban meg is akarom indo­kolni. Mint a megyei autonómia iránt élénken érdeklődő képviselő, annak idején rendkívül há­lával fogadtam a fővárosi mandátummal bíró igen t. képviselőtársaimnak élénk részvételét a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, mert részben az ő erőfeszítésük­nek is tulajdonítható, hogy ez a törvény lénye­gesen megjavult és megváltozott. Ezt az ud­variasságot kívánom részben viszonozni, más­részt azonban elvi szempontból is kötelessé­gemnek tekintem,. hogy a törvényjavaslattal ilyen intenzíve foglalkozzam. Teljesen kétség­telennek tümk fel előttem, hogy a jelenlegi kor­mány centrális hatalmának erősítését minden módon szolgálni kívánja és minden módon arra törekszik, hogy^ az ország összes hatalmi és erőforrásai kizárólag az ő rendelkezésére állja­nak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Már pedig én egy erős és akcióképes nemzetet, egy erős és cselekvőképes társadal­mat csak decentralizációval tudok elképzelni s csak oly módon, hogy kormánygyámkodástól KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 17-én, kedden. 163 függetlenül, önállóan és saját erejéből is képes legyen ez a társadalom gazdasági téren al­kotni, képes legyen a nemzeti ideálokat szol­gálni és képes legyen a jogok érdekében har­colni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aggályosnak tartom, hogy az önkormány­zati • jogoknak minden téren lépésről-lépésre lassú leépítését látjuk. (Rassay Károly: Száz évvel mentek vissza!) És a magam részéről nem tudok néma szemlélő lenni, amikor a fő­városi polgároknak és a főváros autonóm jo­gainak a sorsáról van ma szó. Tudom, hogyha az önkormányzattal szemben, vagy ennek hát­rányára itt újabb jogalkotásokat kodifikálunk, akkor erre a törvényre már rövid időn belül, talán a vármegyék és megyei városok háztar­tásairól szóló nemsokára beterjesztendő tör­vényjavaslatban, mint precedensre fognak hi­vatkozni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es amint az 1929 : XXX. tcikknek csak az autonómia szempontjából ki­fogásolható rendelkezései alkalmaztatnak ebben a törvényjavaslatban, úgy majd annak idején is a fővárosi törvényjavaslatnak csak auto­nómiaellenes rendelkezései fognak precedensül szolgálni s akkor ezt keservesen fogják majd megérezni a vidéki törvényhatóságok képvi­selői, akik nem szállnak elég erővel síkra a fő­városi polgárok jogainak védelme érdekében. A magam részéről nem vagyok hajlandó néma szemlélője lenni annak, hogy először itt, majd csak iá megyénél, majd csak a fővárosnál, de mindig az egészséges autonómia gondolatának rovására tágíttassék a centrális kormányzati hatalom és ezért az ilyen gondolat ellen tilta­kozni óhajtok. Az egységespárt oldaláról a legsúlyosabb kritikával szokták illetni azokat, akik csak ne,; gative kritizálnak, igyekeztem tehát 53 módosí­tás beterjesztésével a Házban pozitív kritikát adni. Ha ezeket a módosításokat a t. többség elfogadja, meggyőződésem szerint egészen tűr­hető törvény lesz a javaslatból. Feltéve tehát, és csak abban az esetben, ha módosításaimat a többség elfogadja, vagyok hajlandó a törvény­javaslatot magamévá tenni. (Helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Baraes Marcell! (Propper Sándor: Egy elszánt kormánypárti bajnokot kérünk a javaslat védelmére! Nincs egy elszánt ember odaát? Tessék védeni ezt a fércelményt! — Jánossy Gábor: Türelem, majd rákerül a, sor! Van meggyőződés itt is, éppúgy, mit ott! — Propper Sándor: Ezt a «titáni» fér­celményt miért nem védelmezik! —- Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak ezt a személyeskedő szóváltást abba­hagyni, és engedjék meg, hogy Baraes Marcell képviselő úr beszédét megkezdhesse. Baraes Marcell: T. Képvsielőház! Nagy figyelemmel hallgattam mélyen t. képviselőtár­sam fejtegetéseit, és szívesen állapítom meg, hogy nagy elmeéllel jelölte meg azokat a pro­blémákat, amelyeket meg kell oldanunk és ko­moly tudással próbálta a helyes megoldást meg­közelíteni. Ha némely kérdésnek inkább morfo­lógiájánál maradt, és nem hatolt a dolgok mé­lyébe, ez nyilván azért volt, mert nem kívánt foglalkozni bizonyos személyi vonatkozásainál fogva azokkal a politikai ágensekkel és reagen­sekkel, amelveknek közrehatása teremtette meg a tervezetből a, ielen törvényiavallatot. (Szi­lágyi Lajos: Világosabban!) Mm&i a lénvearet azonban helyesen fogta fel. Belőle a magyar nemzet, a magyar történelmi múlt lelke beszélt akkor, amikor az autonómia gondolatát fenn 2S

Next

/
Oldalképek
Tartalom