Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-341
Az országgyűlés képviselőházának 3U1 ját maga köteles gondoskodni arról, hogy pénzügyi műveletei szigorú ellenőrzés mellett bonyolíttassanak le. Maga a törvényhatóság és a törvényhatóság tisztviselői súlyos megtorlás terhe alatt felelősek a pénzügyi kezelésért, felelősséget azonban csak akkor vállalhatnak, ha módjukban áll megfelelő független és szakértő közeg által a számvitelt és a pénztári kezelést állandóan ellenőrizni. Ennek az ellenőrző fórumnak kell az autonómiát az előforduló hibákra és visszaélésekre állandóan figyelmeztetni, hogy azokat saját maga az autonómia orvosolhassa, mielőtt a felsőbb hatóságok megtorló konzekvenciákkal járó eljárása megindulna. Szükséges tehát, hogy a fővárosi törvényhatóság vagyonkezelése és számvitele a polgármester mellé rendelt független és felelős közeg ellenőrzése alatt álljön. Ez pedig az eddigi jogfejlődés alapján más, mint a főszámvevő nem lehet, Éppen azért bátorkodom javasolni, hogy hagyjuk meg- a főszámvevőt az autonómia tisztviselőjének, akit a törvényhatósáigi- bizottság egyeteme választ, aki csak szolgálati szempontból van a polgármesternek alárendelve, de aki működésében teljesen független és aki működését az alája rendelt számvevőségi és loénztári hivatal segítségével bonyolítja le. Teljesen elképzelhetetlen helyzet, hogy a főváros óriási pénzügyi és anyagi érdekeiért a polgármester és az autonómia felelősséget vállaljon, amely felelősség olyan nagymérvű, hogy egy nagyobb hiba az autonom jogkör elvesztését vonhatja maga után, ha a pénztári ellenőrzésről saját maga nem gondoskodik. Leihetetlen ennek a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a főszámvevővel szemben a fegyelmi vizsgálatot csak a belügyminiszter rendelheti el. Megtörténhetik, hogy egy kinevezett főszámvevő bűnös mulasztása folytán kerül szabálytalanságok tömegébe a főváros vagyoni és pénzkezelése, és az a belügyminiszter, aki esetleg politikai okokból a törvényhatósági bizottsággal szemben áll, nem rendeli el vele szemben a fegyelmi vizsgálatot. Ilyenkor saját hibáján kívül kerülhet a a törvényhatóság, amelyet felfüggeszthet és a törvényhatóság, amelyet felfüggeszthet és feloszlathat ilyen esetben a belügyminiszter a nélkül, hogy az hibát követett volna el és a nélkül, hogy saját akaratából szabadulhatna ebből a visszás helyzetből. Vagy akarunk autonómiát, vagy nem akarunk! — Felkiáltások a jobboldalon: £fe az! — Bródy Ernő: Nem akarunk!) — Ha akarunk, akkor az autonómia gondolatának lényegéhez hozzátartozik, hogy feltételezzük az; autonómiáról, hogy becsülettel akar kötelességeinek megfelelni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogyan lehet a főszámvevő független az autonómiától, ha ez az ő fegyelmi hatóságai Képviselő úr, tessék csak kissé jobban meggondolni: ez kontradikció!) Fogok részletesen válaszolni. Kijelentéseimet meg fogom minden részükben indokolni. (Scitovszky Bélabelügyminiszter: Teljes lehetetlenség, hogy felelősségre legyen vonható azok részéről, akiket ellenőriz! — Propper Sándor: Az egész belügyi kormányzat kontradikció!) Ha feltételezzük erről az autonómiáról, hogy a törvény keretei közt akar működni, akkor meg kell adni azt a lehetőséget, hogy elsősorban saját magát ellenőrizze. Hogy felülről is kell ellenőrizni működését, azt senki sem vitatja, de ellenőrizni kell és nem lépten-nyomon akadályozni és gátolni. Helyesnek tartom viszont azt, hogy a kormány ülése 1929 december 17-én, kedden. 161 felelősségének tudatában a belügyminiszter is a főpolgármester útján vagyonfelügyeleti szempontból fokozott ellenőrzést akar gyakorolni. De itt disztingválnom kell. Van a fővárosnak rendes vagyonkezelése és számvitele, amelyet teljes felelősség mellett az autonómia tisztviselőjének, a főszámvevőnek kell irányítania és van egy vagyonfelügyeleti ellenőrzés, amelyet a belügyminiszter és a főpolgármester gyakorol. Ha a vagyonfelügyeleti jogkört gyakorló személyek mellé és ezek segítségére a rendkívül bonyolult és nehéz ügykör miatt egy állandó külön szervet akarunk létesíteni, amely a főváros számvevőségével és pénztári hivatalával állandóan összeköttetésben áll, állandóan gyakorolja az ellenőrzési jogot és állandóan figyelmezteti ia belügyminisztert, illetőleg a főpolgármestert az előforduló visszaélésekre vagy hibákra, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Bátor vagyok az 51. § után egy új 52. § felvételét javasolni, amelynek 1. bekezdése így szól: «A székesfőváros bevételeinek és kiadásainak, a székesfőváros vagyona és adósságai kezelésének, általában a székesfőyáros számvl; telének vagyonfelügyelet szempontjából való ellenőrzése a székesfővárosi számvevőszék feladata. A kormány és a főpolgármester a vagyonfelügyeleti és ellenőrzési jogot a székesfővárosi számvevőszék útján gyakorolja. 31 , (Gáspárdy Ferenc: Isten ments!) A 2. bekezdés így hangzik: «A székesfővárosi számvevőszék, a törvényhatóságtól független.» A többi bekezdést most nem kívánom felolvasni, de rámutatok arra, hogy ez a számvevőszék külön megterhelés nélkül állítható fel. Az 51. §-nál álljunk meg egy szóra. Törvényszerkezeti szempontból kifogás tárgyává teszem, hogy az előadói tervezet az 51. %-t a bekezdések folytatólagos számozása mellett még A. és B. beiktatásával két részre osztja. Nem tudok mást elképzelni, mint hogy e szokatlan eljárás talán a minisztérium bizonyos restségének következtében állott elő, amely az átszámozással járó fáradságot nem óhajtotta magára venni. (Zaj jobbfelől.) Az 51. ^ B. 3. bekezdése rendelkezik a számszék felállításáról, az 51. § B. 6. bekezdése pedig kimondja, hogy a főszámvevő működéséhez szükséges személyzetet a polgármester meghallgatásával a főpolgármester rendeli ki. Ha az én indítványom szerint a főszámvevő megmarad eddigi beosztásában és hivatalában, akkor a melléje tervezett hivatali apparátus segélyével le : hetne ezt a számvevőszéket felállítani, amely a kormány vagyonfelügyeleti jogának gyakorlásánál segédeszköz volna. Rá akarok mutatni a procedura rendkívüli leegyszerűsítésére, amely abból állana elő, ha az egész pénzügyi ellenőrzést egyetlenegy szervnek, a számvevőszéknek segélyével lehetne lebonyolítani s ez a szerv volna azután hivatva arra, hogy az esetleg szükségessé váló, különben is meglehetősen odiózus külső szakértők meghallgatására előterjesztést tegyen. Mindezeket egybefoglalva, az autonómia szempontjából elengedhetetlen életfeltételnek tartom, hogy a főszámvevő az autonómia szolgálatában maradjon meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es független legyen!) Hasznosnak tartom azonban, hogy a vagyonfelügyeleti jog gyakorlására egy számvevőség állíttassék fel. (Strausz István: Hát a belügyminiszteri számvevőség mire való? — Propper Sándor: A Titániával van elfoglalva. — Zaj, — Elnök csenget.)
