Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának 3U1 ját maga köteles gondoskodni arról, hogy pénz­ügyi műveletei szigorú ellenőrzés mellett bonyo­líttassanak le. Maga a törvényhatóság és a törvényható­ság tisztviselői súlyos megtorlás terhe alatt felelősek a pénzügyi kezelésért, felelősséget azonban csak akkor vállalhatnak, ha módjuk­ban áll megfelelő független és szakértő közeg által a számvitelt és a pénztári kezelést állan­dóan ellenőrizni. Ennek az ellenőrző fórum­nak kell az autonómiát az előforduló hibákra és visszaélésekre állandóan figyelmeztetni, hogy azokat saját maga az autonómia orvo­solhassa, mielőtt a felsőbb hatóságok megtorló konzekvenciákkal járó eljárása megindulna. Szükséges tehát, hogy a fővárosi törvény­hatóság vagyonkezelése és számvitele a pol­gármester mellé rendelt független és felelős közeg ellenőrzése alatt álljön. Ez pedig az eddigi jogfejlődés alapján más, mint a főszám­vevő nem lehet, Éppen azért bátorkodom java­solni, hogy hagyjuk meg- a főszámvevőt az autonómia tisztviselőjének, akit a törvényha­tósáigi- bizottság egyeteme választ, aki csak szolgálati szempontból van a polgármesternek alárendelve, de aki működésében teljesen füg­getlen és aki működését az alája rendelt szám­vevőségi és loénztári hivatal segítségével bo­nyolítja le. Teljesen elképzelhetetlen helyzet, hogy a főváros óriási pénzügyi és anyagi ér­dekeiért a polgármester és az autonómia fe­lelősséget vállaljon, amely felelősség olyan nagymérvű, hogy egy nagyobb hiba az auto­nom jogkör elvesztését vonhatja maga után, ha a pénztári ellenőrzésről saját maga nem gondoskodik. Leihetetlen ennek a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a főszámvevővel szemben a fegyelmi vizsgálatot csak a belügy­miniszter rendelheti el. Megtörténhetik, hogy egy kinevezett főszámvevő bűnös mulasztása folytán kerül szabálytalanságok tömegébe a főváros vagyoni és pénzkezelése, és az a bel­ügyminiszter, aki esetleg politikai okokból a törvényhatósági bizottsággal szemben áll, nem rendeli el vele szemben a fegyelmi vizsgála­tot. Ilyenkor saját hibáján kívül kerülhet a a törvényhatóság, amelyet felfüggeszthet és a törvényhatóság, amelyet felfüggeszthet és feloszlathat ilyen esetben a belügyminiszter a nélkül, hogy az hibát követett volna el és a nélkül, hogy saját akaratából szabadulhatna ebből a visszás helyzetből. Vagy akarunk auto­nómiát, vagy nem akarunk! — Felkiáltások a jobboldalon: £fe az! — Bródy Ernő: Nem akarunk!) — Ha akarunk, akkor az autonómia gondolatának lényegéhez hozzátartozik, hogy feltételezzük az; autonómiáról, hogy becsülettel akar kötelességeinek megfelelni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogyan lehet a főszám­vevő független az autonómiától, ha ez az ő fegyelmi hatóságai Képviselő úr, tessék csak kissé jobban meggondolni: ez kontradikció!) Fogok részletesen válaszolni. Kijelentéseimet meg fogom minden részük­ben indokolni. (Scitovszky Bélabelügyminiszter: Teljes lehetetlenség, hogy felelősségre legyen vonható azok részéről, akiket ellenőriz! — Propper Sándor: Az egész belügyi kormányzat kontradikció!) Ha feltételezzük erről az auto­nómiáról, hogy a törvény keretei közt akar működni, akkor meg kell adni azt a lehetősé­get, hogy elsősorban saját magát ellenőrizze. Hogy felülről is kell ellenőrizni működését, azt senki sem vitatja, de ellenőrizni kell és nem lépten-nyomon akadályozni és gátolni. Helyesnek tartom viszont azt, hogy a kormány ülése 1929 december 17-én, kedden. 161 felelősségének tudatában a belügyminiszter is a főpolgármester útján vagyonfelügyeleti szempontból fokozott ellenőrzést akar gyako­rolni. De itt disztingválnom kell. Van a fővá­rosnak rendes vagyonkezelése és számvitele, amelyet teljes felelősség mellett az autonómia tisztviselőjének, a főszámvevőnek kell irányí­tania és van egy vagyonfelügyeleti ellenőrzés, amelyet a belügyminiszter és a főpolgármester gyakorol. Ha a vagyonfelügyeleti jogkört gya­korló személyek mellé és ezek segítségére a rendkívül bonyolult és nehéz ügykör miatt egy állandó külön szervet akarunk létesíteni, amely a főváros számvevőségével és pénztári hivatalával állandóan összeköttetésben áll, ál­landóan gyakorolja az ellenőrzési jogot és ál­landóan figyelmezteti ia belügyminisztert, ille­tőleg a főpolgármestert az előforduló vissza­élésekre vagy hibákra, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Bátor vagyok az 51. § után egy új 52. § fel­vételét javasolni, amelynek 1. bekezdése így szól: «A székesfőváros bevételeinek és kiadá­sainak, a székesfőváros vagyona és adósságai kezelésének, általában a székesfőyáros számvl; telének vagyonfelügyelet szempontjából való ellenőrzése a székesfővárosi számvevőszék fel­adata. A kormány és a főpolgármester a va­gyonfelügyeleti és ellenőrzési jogot a székes­fővárosi számvevőszék útján gyakorolja. 31 , (Gáspárdy Ferenc: Isten ments!) A 2. bekezdés így hangzik: «A székesfővá­rosi számvevőszék, a törvényhatóságtól függet­len.» A többi bekezdést most nem kívánom fel­olvasni, de rámutatok arra, hogy ez a szám­vevőszék külön megterhelés nélkül állítható fel. Az 51. §-nál álljunk meg egy szóra. Tör­vényszerkezeti szempontból kifogás tárgyává teszem, hogy az előadói tervezet az 51. %-t a be­kezdések folytatólagos számozása mellett még A. és B. beiktatásával két részre osztja. Nem tudok mást elképzelni, mint hogy e szokatlan eljárás talán a minisztérium bizonyos restsé­gének következtében állott elő, amely az átszá­mozással járó fáradságot nem óhajtotta ma­gára venni. (Zaj jobbfelől.) Az 51. ^ B. 3. bekezdése rendelkezik a szám­szék felállításáról, az 51. § B. 6. bekezdése pedig kimondja, hogy a főszámvevő működéséhez szükséges személyzetet a polgármester meghall­gatásával a főpolgármester rendeli ki. Ha az én indítványom szerint a főszámvevő megmarad eddigi beosztásában és hivatalában, akkor a mel­léje tervezett hivatali apparátus segélyével le : hetne ezt a számvevőszéket felállítani, amely a kormány vagyonfelügyeleti jogának gyakorlá­sánál segédeszköz volna. Rá akarok mutatni a procedura rendkívüli leegyszerűsítésére, amely abból állana elő, ha az egész pénzügyi ellenőrzést egyetlenegy szerv­nek, a számvevőszéknek segélyével lehetne lebo­nyolítani s ez a szerv volna azután hivatva arra, hogy az esetleg szükségessé váló, különben is meglehetősen odiózus külső szakértők meghall­gatására előterjesztést tegyen. Mindezeket egybefoglalva, az autonómia szempontjából elengedhetetlen életfeltételnek tartom, hogy a főszámvevő az autonómia szol­gálatában maradjon meg. (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Es független legyen!) Hasznos­nak tartom azonban, hogy a vagyonfelügyeleti jog gyakorlására egy számvevőség állíttassék fel. (Strausz István: Hát a belügyminiszteri számvevőség mire való? — Propper Sándor: A Titániával van elfoglalva. — Zaj, — Elnök csenget.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom