Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. nap, vagyis december 6-án, pénteken délelőtt tartson ülést, azonban annak napirendjére tűzze ki (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás törvényének megalkotása tárgyában általam benyújtott indítvány megindokolását. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A munkanélküliség ismételten olyan nagyméretű, hogy e mellett nem haladhat el hallgatagon és tétlenül sem a törvényhozás, sem a kormány. Olyan hatalmas és nagyfokú munkanélküliségbe kerültünk, amely katasztrofális helyzetet rejt magában. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassák a szónokot csendben meghallgatni! Kabók Lajos: Több esztendő óta mindig a téli hónapokban a [munkanélküliség réme kísértette az egész ország népét, most ebben az esztendőben azonban úgy látszik, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb mértékű, az eddigiektől sokkal jobban eltérő és nagyobb nyomorúságot magában foglaló -munkanélküliség alakult ki. Az igen t. kormány figyelmét fel kell hívnom arra a helyzetre... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a jobboldali képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen leszek a zajongó képviselő urakat név szerint megnevezni! Kabók Lajos: ...amely a munkanélküliség következtében kialakult. Olyan nagyszámban vannak munkanélkül ^ munkások, tisztviselők, hogy ez a szám megítélésem szerint minden eddigi mértéket meghalad. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács, amennyiben ez módjában volt, számlálást végzett^ a rendelkezésére álló adatok alapján és megállapította, hogy ezidőszerint >a munkanélküliség kerekszámban mintegy 70.000 embert sújt, .nem is értve bele a mezőgazdaság terén észlelhető munkanélküliséget, azonban, ha ezekhez a családtagok számát is hozzászámítjuk, legkevesebb 200.000, de minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy mintegy negyedmillió lélek szenved most a munkanélküliség következménye alatt. Ijesztően nagy ez a szám és miután még a tél elején vagyunk, bizonyos, hogy ez az ijesztően nagy szám még fokozódni fog. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: Nem lehet tudni, hogy a legnagyobb tél idején:'január, február hónapokban milyen következményekkel jár, ha a kormány ezt a kérdést teljesen tétlenül szemléli és semmiféle intézkedést a munkanélküliség enyhítése érdekében nem tesz. Az az indítvány, amelyet több, mint két esztendővel, immár csaknem három esztendővel ezelőtt ebben a kérdésben benyújtottam, valójában azt célozza, hogy a munkanélküliek munkanélküliség esetére biztosítva legyenek, vagyis ilyen esetben munkanélküli segélyt kapjanak. Ebben a kérdésben bírjaa törvényhozás a népjóléti miniszter úr igéretét, amely szerint azt mondotta a népjóléti miniszter úr, hogy ezt a kérdést rövidesen ideterjeszti a Ház elé, és annak ellenére, hogy azóta már hosszú idő múlt el, ez a kérdés tárgyalásra nem került; úgy látszik, a kormánynak egyáltalán szándékában sincs ezzel a ^nagyfontosságú szociális, társadalmi problémával foglalkozni. Ma már a munkanélküliség minden foglalkozási ágra kiterjed, ez ma már nem munkáskérdés, mert a munkanélküliségben benne vannak a fizikai 'munkások éppen úgy, mint a szellemi munkások, a tisztviselőtársadalmat hasonlóan sújtják a munkanélküliség következményei. (Bárdos Ferenc: A kereskedelem is megérzi!) Ipar, kereskedelem, mezőgazdaság ülése 1929 december 5-én, csütörtökön. 3 egyaránt benne van ebben a rendkívül súlyos kérdésben, éppen ezért nem szabad a kormánynak és a törvényhozásnak ezt a kérdést továbbra is elmellőznie. Annakidején egy szociális törvényjavaslatot fogadott el a Képviselőház, amely a munkások öregségi biztosítására vonatkozott. Tagadhatatlan, hogy ennek a szükségessége meg volt, itt azonban meg kell említenem, hogy^ a kormányzat már annak idején sorrendi hibát követett el, mert elsősorban a munkanélkülieket kellett volna biztosítani munkanélküliség esetére, és csak ha ez a törvény meg van alkotva, akkor kellett volna és akkor lett volna szabad a másik fontos szociális problémához, az öregségi biztosításhoz hozzányúlni. Először azokat kell ellátni, akik jelenleg munka nélkül vannak, ezekről kell gondoskodni, hogy megöregedhessenek és azután Öregségi ellátásra igényt tarthassanak. Ügy látszik azonban, a kormány ezzel a kérdéssel egyáltalán nem törődik és ezzel nem kíván foglalkozni, holott minden iparágban nap-nap után olyan komoly jelenségek -mutatkoznak, amelyek kellene, hogy felhívják a kormány r figyelmét és kiváltsák a kormány intézkedését. Annakidején a kereskedelemügyi miniszter úrtól igen komoly kijelentést hallottunk, amely úgy szólt, hogy a közmunkák megteremtése érdekében s a közutak rendezése érdekében nagy útügyi programmot fog lebonyolítani, amelyben mintegy 1200 km. út megépítése volt tervbevéve. Igen sokan úgy vélték, hogy ez olyan intézkedés, amellyel bizonyos mértékben megtörténhetik az úthálózat rendezése, viszont ; bizonyos mértékben enyhíteni lehet a munkanélküliség egy részét. Most azután kiderült, hogy ez a Programm valójában csak ígéret, amely megvalósításra nem kerül, vagy pedig csak olyan kis mértékben, hogy meg sem közelíti azt a számot, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr megemlített. Ügy értesültem, hogy a tervbevett 1200 km-es útépítésről alig 150 km fog majd — nem tudjuk, mikor — kivitelezésre kerülni. (Propper Sándor: Kell a pénz freskóra!^ A kormány talál elegendő okot arra, hogy az egész tervbevett útügyi programmj át f elhalássza és azt meg ne valósítsa. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az elnök úr bejelentette, hogy Friedrich István képviselő úr napirend után interpellálni fog egy szubvenció, vagy nem is tudom, minek nevezzem, ügyében. Ezt én csak arra akarom felhasználni, hogy összekapcsoljam ezt a kérdést a munkanélküliség kérdésével. Esztendők óta töhbízben tettük szóvá a munkanélküliség kérdését. Esztendők óta kiáltjuk idea törvény hozás elé, hogy nem szabad nyomorban hagyni a munkanélkülieket és bármilyen útonmódon, gyors segéllyel is, kell rajtuk segíteni. Annak idején hallottuk a kormány kijelentését, hogy ilyen célokra nincs pénz, ellenben a Budapesti Hirlap segítésére van kétmillió pengő. (Zaj.) Bármilyen nagy legyen a munkanélküliek nyomora, a kormánynak ilyen célra nincs pénze, sőt tovább megy: még meg is tiltja a fővárosnak, hogy a munkanélkülieket bármilyen úton segélyezze. (Farkas István: Oda kell adni a Titánnak!) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) Ha az építőipari válságot veszem szemügyre, ott is azt ^tapasztalom, amit, egyéb iparágakban. Az építőiparban teljes pangás van, s újabban az építőipari munkások ezrei hónapok óta nem kapnak munkát, nem is beszélve arról, hogy rengeteg nagyszámú munkanélküli tábor van, amely esztendőkön keresz-