Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-339

Az országgyűlés képviselőházának 339. lalkoznia, mert rá kell jönnie arra, hogy hiszen a kisebbségek az utódállamok népességének 30%-át, sőt Jugoszláviában és Cseh-Szlovákiában több mint felét alkotják. Az ő hathatós védelmük tehát nemcsak a nemzetközi békének, hanem ez államok belső konszolidációjának is parancsoló követelménye. (Ügy van! Ügy van!) De rá kell jönnie arra is (Halljuk! Halljuk!) a Nemzetek Szövetségének, hogyha az ő kitűzött célja a status quo fenntartása, ezt a célját sokkal inkább szolgálhatja a kisebbségek emberséges kezelése, mint az elégedetlenség feszítő erejét a robbanásig fokozó elnyomás. (Ügy van! tfgy van!) Botor és rövidlátó politika az, amely azt hiszi, hogy egy nemzetet börtönnel, koldusbottal vagy akár akasztófával is örökre el lehet némítani, (Ügy van! Ügy van! —- Taps.) mert egy nemzet csak akkor halhat meg, ha maga ássa meg magának sírját, ha nincsenek többé eszményei és ha nincs hite eszményeinek megvalósításában. Mi a magunk történelméből megtanultuk azt, hogy a kín verejtéke és a halál vérharmata egy új szabadságvágyó nemzedék számána teszi még termékenyebbé a földet, hogy vérben és könnyben csírázik a szabadság fája és hogy az igazság eszméjét sziklasírba, kriptába befalazni nem lehet, lebengerül róla a kő és harmadnapra feltámad. En a magyar szenvedés és a magyar igazság nevében beszéltem és a magyar feltámadás reményében bizalommal várom a választ. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mélyen t. Képviselőház! Valóban nem lehet feladatom, hogy azokhoz a szívfacsaró és megrendítő adatokhoz, amelyeket mélyen t. képviselőtársam itt felhozott véreink sorsára vonatkozólag a szomszédállamokban, a magam részéről egy adattal is hozzájárulnak, vagy azokból bármit is elvegyek. Sajnos, az a kép, amely ezekből az adatokból kibontakozik, megfelel azoknak az információknak, amelyekkel a magyar kormány bír. Nemcsak minket rendítenek meg ezek az ada tok, mert hiszen mi ezeket ismerjük, mi ezeket tudjuk, mi ezeket azon összeköttetések folytán, amelyekkel bírunk, családi Összeköttetések, pénzügyi összeköttetések révén egyenként napnap után halljuk. Ha a külföld ezeket az adatokat olvasni fogja, és azoknak csak a felét is elhiszi, akkor talán felnyílik a szeme a külföldnek abban a tekintetben, hogy mit követett el Trianon Magyarországgal (Ügy van! Ügy van!) és Közép-Európával szemben, és felnyílik a külföld szeme abßan a tekintetben is, hogy miért nehéz Magyarországon olyan politikát követni, amely a szomszédoknak baráti kezet nyújt. (Ügy van! Ügy van!) Mert a magyar nemzet nem zárkózhat el fajtestvéreinek szenvedéseivel szemben. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nemzet nem szűnhet meg érdeklődni azoknak sorsa iránt, mert hiszen akikkel együtt éltünk még egy évtizeddel ezelőtt, akikhez családi kötelékek fűznek, akikkel egy kultúrában nevelődtünk, akikhez közös emlékek fűznek, azok közé egy napról a másikra lehet határvonalakat vonni, de ezek a határvonalak nincsenek benn a szívekben és a lelkekben. (Ügy van! Ügy van!) Az élet erősebb, mint ezek a határvonalak, és hiábavaló volna bármely magyar kormánynak az a törekvése, hogy ne vegye észre azt, ami ezeken a határvonalakon túl történik, a magyar nemzet érzése és érzelemvilága erősebb a kormány politikai tendenciájánál (úgy van! ügy van!) és győzedelmeskedni fog minülése 19Ê9 december 1%-én, csütörtökön. 123 den olyan törekvéssel szemben, amely ezek felett a jelenségek felett szemet kívánna hunyni. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! A magyar nemzet tehát nem szűnhetik meg érdeklődni a magyarság sorsa iránt. Sajnos, az a kép, amelyet t. barátom festett, az utolsó időkben sem mutat fel javulást, mert hiszen egy-két gesztuson kívül, amelyre t. képviselőtársam is rámutatott beszéde folyamán, valóban a tett ígéretek valóra nem váltattak. A helyzet nem javult és az a politika, amely a magyarságot vagyonában, kultúrájában, nyelvében és életének minden megnyilvánulásában támadja meg, nemcsak, hogy nem szűnt meg, hanem napról-napra folytatódik és erősbödik. T. képviselőtársam a magyar kormányhoz fordul bizalommal, hogy az keresse az utat és a módot, amely ennek véget vetne. Hiszen kerestük is az utat és a módot az egyik politikai módszerrel. Ez 1924-ben volt, amikor a magyar szanálással kapcsolatban a szomszéd államokkal barátságosabb atmoszféra teremtésén fáradoztunk. Már akkor kijelentettük, hogy ennek véglegesítése csak úgy lehetséges, ha a szomszéd államokban a magyar kisebbségekkel szemben más politikát fognak folytatni. Ezek a várakozásaink nem teljesültek; kénytelenek voltunk és leszünk tehát a Népszövetségnél napról-napra fokozódó erővel odahatni, hogy az a kisebbségi védelem, amely a Népszövetségre bizatott, hatékonnyá váljon és valóban védelem legyen. (Ügy van! Ügy van!) Mert nem hiába bízták a békeszerződések a kisebbségi védelmet a Népszövetségre. Ez a garancia csak akkor effektív és csak . akkor védi a kisebbségek szabadságát, ha a Népszövetség komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és ha a Népszövetség hatékony eszközöket vesz igénybe, hogy azt az egyensúlyt, amely megbontatott a kisebbség védelme és a kisebbség jogai szempontjából, helyreállítsa. Minden garancia, amely nem gyakoroltatik abban az értelemben, amely értelemben az az egyik faktorra ruháztatott, az ellenkezőnek válik garanciájává; annak válik garanciájává, hogy a Népszövetség garanciájával szemben az elnyomás politikája tovább folytatható. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Előttünk nem ismeretlenek azok a momentumok, amelyek lehetetlenné tették a múltban a kisebbségi védelem effektívvé válását a Népszövetség előtt. Hiszen nemcsak mi, hanem más államok is rámutattak arra, hogy az a procedura, amely a Népszövetségben dívik, nem megfelelő, hogy már önmagában az a tény, hogy nincs a Népszövetségnél egy olyan állandó bizottság, amely figyelemmel kísérné a kisebbségek helyzetét mindazokban az államokban, amelyek kisebbségi szerződéseket írtak alá és amely napról-napra regisztrálná a tényeket és objektív megállapítás alapján folytatná a Népszövetség kisebbségi politikáját, mondom, már önmagában véve az a tény, hogy ilyen bizottság nem létezik, olyan hiány, amelyet jóvátenni nem lehet. Rámutattunk arra is, hogy a hiánya a kontradiktatórius eljárásnak, amely egyedüli garanciája annak, hogyha panaszok merülnek fel a Népszövetség előtt, azok komoly formában fognak ;

J tárgyaltatni és komoly formában fogják bírálat tárgyát képezni, ennek a ténynek a hiánya az a másik ok, amiért a Népszövetség előtt a kisebbségi kérdéseket eredménnyel tárgyalni nem lehet. De, mélyen t. Képviselőház, mélyebben fekvő okai vannak annak, hogy a Népszövetségnél ez a kérdés még nem rendeztetett. Hiszen Német-