Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-339
120 Az országgyűlés képviselőházának 339. emberi jpg az anyanyelven való taníttatás szabadsága is. Természetes joga az embernek, hogy a maga anyanyelvén szerezhesse meg az élet harcában szükséges fegyvert és a benne rejlő képességek kifejlesztésének eszközeit. De. ezt a természetes jogot a kisebbségi szerződések két irányban is külön biztosítják. Először is megadják a magyarságnak a jogot, hogy a maga. anyanyelvén tanító iskolákat létesíthessen és tarthasson fenn, azonfelül pedig az államot kötelezik arra, hogy ahol nagyobb számban laknak magyarok, ott gondoskodjék a magyarság gyermekeinek magyarul való taníttatásáról. Hogyan néz ki ez a kettős jog a gyakorlatban? Legjobban jellemzi Stefanek úrnak, a csehszlovák közoktatásügy felügyelőjének ez a nyilatkozata: «Elvem, magyartalanítani és tótosítani!» Méltóztassék elhinni, hogy az életben nem a szerződés és nem az emberi jog parancsa érvényesül, hanem Stefanek úr elve. (Igaz! Ügy van!) A békebeli 3915 magyar elemi iskolából Cseh-Szlovákiában ma már csak 789 maradt meg (Felkiáltások a középen: Hallatlan!) és még legutóbbi 5 évben is, amikor pedig _az iskolák száma 10%-kai emelkedett, még a németek és a zsidók iskolái is szaporodtak, a magyarság volt egyedül az, amelynek iskolái számában 5%-os csökkenést állapíthatunk meg. Hivatalos adatokat közlök 1,070.000 főnyi magyarság 42 középiskolájából ma már csak 4, sőt legújabb értesülésem szerint már csak 1 önálló középiskola van meg. Borzalmas pusztulása ez a magyarságnak, mert ez azt jelenti, hogy a magyar gyermekeknek legfeljebb egy tizedrésze juthat magyar középiskolába, kilenctizedrésze vagy kénytelen megelégedni az elemi oktatás legalacsonyabb fokával, vagy pedig cseh középiskolába kerül és ott elveszti • magyarságát. (Strausz . István: Demokratikus kultúrállamöktl — Igaz! Ügy van! — Felkiáltások a jobbOldalon: Erről beszéljenek!) A magyarság több, mint 1 milliónyi tömegének a Felvidéken természetesen egy főiskolája sincs, sőt» — keserűen, de teljes joggal jajdul fel a Prágai Magyar Hirlap: «Cseh-Szlovákiában a világszerte elismert magyar egyetemek diplomáinak még a nosztrifikaláka is meg van tiltva, ellenben például SÍ honolului egyetem diplomája államilag egyenlő érvényességű a prágai egyetemével.» Szubvenciót, nem beszélve a tanítói fizetés-kiegészítésekről, természetesen egy fillért sem adnak a magyar iskoláknak, pedig a magyar uralom alatt a tankötelesek tízezrei által látogatott és egyrészükben tótnyelvű — majdnem 400 tótnyelvű népiskolánk volt — római katholikus és ágostai hitvallású evengélikus egyházak iskolái körülbelül 8 millió aranykorona államsegélyben részesültek. Hasonló a helyzet Komániában is. A magyár uralom alatt 1800 görög katholikus és görög keleti, román oktatási nyelvű elemi iskola kapott körülbelül 2 millió pengő értékű évi szubvenciót. A legújabb időkig Romániában egy fillér sem jutott a magyar egyházaknak. Hangsúlyozom, hogy a legújabb időkig, mert pontos akarok lenni: az idén a Maniu-kormány felvett a költségvetésbe valóságos csúf ságszámba menő, alamizsnaszerű öszeget, nagyon természetesen szemfényvesztés gyanánt. Es ez nem változtat azon a tényen, hogy az állami elemi iskolákban a tiszta magyar vidékek is román a tanítási nyelv. A székelyföldet kultúrzónának nyilvánították és a líegátból küldenek oda tanítókat, mert az erdélyit nem tartják eléggé megbízható oláhnak. Ezek az idegen tanítók a székely gyermekekkel nem tudják magukat megértetni és ülése 1929 december 12-én, esütörtökön. ezen való dühükben napirenden vannak a véresre botozások.. (Strausz István: Gyilkos nemzetiségi politika!) Hat év alatt 357 magyar elemi iskolát zártak be. Az 1,700.000 főnyi magyarságnak ma Erdélyben egyetlen Önálló állami középiskolája sincsen. Attól a néhány felekezeti magyar középiskolától, amelyet még meghagytak, jórészt megvonták a nyilvánossági jogot, vagyis az államilag érvényes bizonyítványok kiállításának jogát. E középiskolák növendékeinek a IV. és a VIII. osztály elvégzése után oláh .nyelven vizsgát kell tenniök egy idegen bizott.ság előtt, amely oly hallatlan szigorral jár eí, hogy egyes esetekben a jelentkezők 94%-a megbukik. A kolozsvári római katholikus főgimnáziumnak 1928-i, tehát tavalyi érettségijénél^növendéke közül 15 megbukott; csak 1 ment át, éppúgy, amint a csikszeredai római katholikus iskola 13 növendéke közül szintén csak 1. ; '•••• Jugoszláviában, amely csak a napokban tette közzé az ugyancsak alvilág megtévesztésére szánt közoktatási törvényét, a helyzet- az, hogy 3 év alatt 64 magyar elemi iskolát zártak be. À több mint 600.000 főnyi magyarságnak semmiféle önjogú középiskolája nincsen. A magyar tanítóképzőt az idén sem nyitották meg és ez év őszén 89, legnagyobb részt magyar tanítót, tanítónőt és óvónőt bocsátottak el. (Strausz István: Barbárok.) Folytassam-e tovább ezeknek az adatoknak felsorolását, amelyek — én legalább álomkerülte éjszakákon sokszor úgy érzem — a kalapácsütés keménységével kopogtatnak agyunkon és szívünkön (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Még hallani is borzalom ezeket.) és bizonyossá tehetnék bennünket, hogyha a Nemzetek Szövetsége a bűnrészességig menő .részvétlenségével r továbbra is. tétlenül fogja nézni a magyarság kiirtását, akkor, hà csak — amit én Isten kegyelméből és a magyarság életerejétől remélek — az elnyomatás csapásai alatt a magyarság még szívós abb á nem válik, néhány; évtized múlva egy új Julián-szerzetes csak a nyomait fogja találni a magyarságnak azon a földön, (Ügy van!) amelyen 1000 esztendeig élt és nagy tettek fényes betűivel írta bele nevét á történelembe. (Ügy van! Ügy van!) ,.. , > Az idő korlátja azonban megállást parancsol a.kulturális sérelmek, majdnem azt mondtam; botrányok felsorolása terén és ezért, bár napokig tudnék mondani olyan adatokat, amelyek a leg 5 » vadabb csapongású képzeletet is megszégyenít tik, csak egy-két tényt említek fel ebből à gondolatkörből. Csehszlovákiában a hírlapelkobzások napirenden vannak. Csak 1928-ban 118 esetben foganatosítottak lapelkobzást, az utóbbi 4 év alatt pedig 426 esetben, tehát átlag mmden harmadik napra esik egy lapelkobzás, ami természetesen elsősorban magyar újságokat ér. 'iRomániában az Emké-riek, az Erdélyi M-a^ gyár Közművelődési Egyesületnek nemcsak a magyarok által összeadott vagyonát vették el, hanem működési jogát is, ellenben az oláh közművelődési egyesület és fiókjai évi 4 millió lei állami szubvenciót élveznek^ Pedig a kisebbségi szerződések egész világosan megmondják, hogy a kisebbségeknek aránylagos joguk van; az általuk fenntartott kulturális és közoktatási intéz-/ menyek állami támogatására. A kulturális egyenlőség nevében vették el az oláhok a kolozsvári magyar Nemezti Színházat. Ennek az egyenlőségnek nevében történik az, hogy a nyers bevétel 26%-át kellett a legújabb időkig a magyar színháziaknak jegyadó címén befizetni; míg az' oláh színházak csak 13%-ot, vagyis ; éppen' u
