Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
Az országgyűlés képviselőházának 338 az előirányzatok alapján két részre fogom tagolni az eredményt, és pedig az úgynevezett átkelési szakaszokra és az úgynevezett külső szakaszokra. Az átkelési szakaszok az egyes városok és egyes községek belterületeit összekötő utak, a külső szakaszok pedig a városokat és községeket összekapcsoló utak. Az előirányzatokra nem lehet azt mondani, hogy nem a kellő gondosság és megfontolás után történtek volna, mert hiszen megvannak a külföldi tapasztalatok és rendelkezésre állnak a külföldi adatok. Ugyanilyen rendszerrel, mint amilyennel most törekszünk új utakat építeni, az utolsó években, sőt évben is történt építés, tulajdonképpen tehát gyakorlati adatok állnak rendelkezésünkre, és ezek alapján lettek az előirányzatok megállapítva. Ha így tagolom a kérdést, azt kell mondanom, hogy az első résznél, tehát az átkelési szakaszoknál beérkezett ajánlatok olyanok, amelyek igaz, hogy bizonyos kombinatív módok után, de végeredményben teljesen az előirányzott összegen belül maradnak, sőt némi megtakarítás is jelentkezik. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a vállalkozók és ajánlattevők ragaszkodni törekedtek az előirányzatokhoz, a nélkül, hogy ismerték volna eléggé a reális adatokat. Ennek alapján, amennyiben döntésre kerül a sor, nem is látom a szükségét annak, hogy bármi okból megakadályozzam az átkelési szakaszok kiépítésének a lehetőségét. Hozzáteszek azonban két dolgot. Az egyik az, hogy ne méltóztassék úgy megítélni, hogy a kettő kongruens. Két-három év programmjának a meg valósításáról van szó. Ebbe tartozik az 1200 km-es útügy. A három évre tervezett átkelési útszakaszoknak megépítési előirányzata 14,000.000 körül mozog; tehát ha felteszem, hogy ezt kiadom az egészben való kiépítésre, akkor tulajdonképpen azt tettük, hogy el van látva munkával a gazdasági élet, (ügy van! Ügy van!) mert egy átkelési szakasznak a kiépítése háromszor annyi munkát igényel és köveiéi, mint egy külső szakaszé. Foglalkozási szempontból tehát nemcsak hogy differenciát nem jelent ez, hanem ez egyenesen többfoglalkozást jelent, mert hiszen ez a legfinomabb munkát igénylő útvonalak, amelyek kis kövek lerakásával és más hasonló ilyen munkálatokkal járnak. Azok a beállítások tehát, mintha itt munkaalkalmak hiányoznának, abszolúte nem helytállók, mert végeredményben minden körülmények között munkaalkalom lesz itt s megfelelő építkezés fog történni. E tekintetben tehát semmiféle hiány nem lesz. (Rassay Károly: Mikor kezdik 1 ?) Azonnal felelek, t. képviselőtársam, csak még egy kérdésre akarok előbb rátérni. Itt van tudniillik egy ütközőpont, amely elvileg érinti az egész útépítési kérdést Különböző rendszerek vannak, akár a belső útvonalakat veszem, akár a külsőket. És mindenki tudja> hogy útépítés terén tulajdonképpen a cement és az aszfalt harca folyik, amelyhez az átkelési szakaszokon, folyórészeken, vagy pedig a fontosabb és erősebben megterhelt útvonalakon hozzá is járultam. Határozottan azon az elvi állásponton vagyok, hogy tekintettel a kereskedelemre és tekintettel fizetési mérlegünkre, mindaddig, amíg csak valamely lehetősége megvan annak, hogy belső anyaggal történjék az útépítés, kötelességem ehhez alkalmazkodni ós ehhez ragaszkodni. (Általános helyeslés és laps.) Természetes azonban, hogy mihelyt olyan árviszonyok alakulnának, amelyek nem teszik lehetővé részemre ezt. mert rendkívül nagyok az eltolódások az árban, akkor már nem én vagyok többe a hibás, haKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 11-én, szerdán. 115 nem vagy maga a gazdasági élet, mert nem tudja megoldani a kérdést, vagy talán esetleg azok, akjk túlzottan akarják ezt a helyzetet élvezni. (Úgy van!) De éppen azért, mert súlyt helyezek erre, kerestem a tárgyi szempontokat. En most az átkelési szakaszról fogok beszélni, ahol az útépítést tisztán tárgyi alapon kívánom majd eldönttetni, vagyis a forgalom nagysága szerint. (Egy hang a középen: Ügy van, ez a döntő!) A forgalom nagysága tekintetében pedig bizonyos engedményeket akarok és fogok tenni a hazai termelés javára. Az 1000 tonnánál nagyobb forgalmat is el bírja viselni a közönségesebb híd is, azonban 1000 tonnán túl már kis követ kívánok igénybe venni, annál is inkább, mert a gyárak egyetemlegesen hajlandók árengedményt tenni. A második, 600-tól 1000 tonnáig terjedő súlyra bitument, vagy hasonló rendszert akarok igénybe venni, 600 tonnán alul pedig felületi kezelést. Miért? Mert hiszen hosszú idő' fog eltelni, amíg ezeknek^ a forgalma ide fog átalakulni. Tényleg szegény ország vagyunk és bármennyire igaz az, hogy a legdiiágább dolog a legjobb dolog is, én mézem a külföldi államok példáját, s itt csak Németországból idézek egy pár adatot. Németország a legsúlyosabb években 21.000 kilométert épített ki és ebből 70 százalékot a legolcsóbb és legegyszerűbb modern felületi kezeléssel, mert hiszen a törekvés az> hogy lehetőleg minél több útvonalat kapjunk. Ha tehát azt látom, hogy az eltérés pl. ezeknél az átkelési szakaszoknál az, hogy a másik módszerrel kétszerannyiba kerül, akkor 1 már megfontolás alá kell vennem a dolgot és csak addig mehetek el — de adldig elmegyek — amíg az ország általános közgazdasági helyzetével összhangban tudóim megoldani a kérdést, úgyhogy elsősorban a hazai termelést szolgálhassam ki. r Nem ilyen kedvező a kérdés a külső szakaszoknál. A külső szakaszokat illetőleg az előirányzott összeg 3 évre 38 millió pengő. A beérkezett ajánlatok pedig 15 millióval haladják meg az előirányzott összeget, vagyis 53 es 54 millió között mozognak. Percentre átvive, ez azt jelenti, hogy az ajánlatok ^40%-kal haladják meg az előirányzatot. Kérdem, hogy akinek felelőssége teljes tudatában kell intézkednie, ha csak ezt az adatot hallja, képes lesz-e ennek alapján azt mondani, hogy igenis félreteszek mindent és a kérdést eldöntöttnek tekintem 1 ? (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem nem, kívánjuk!) En ezt nem hiszem. Ezek azok az indító okok, amelyek nagy megfontolásra késztetnek engem. Nem is fogok engedni álláspontomból, mert nekem egy kötelességem van csak e helyen: az állam érdekeinek megvédése. (Általános helyeslés és taps. ) Javukra írok egyet-mást a vállalkozóknak: javukra írom, hogy akkor tették meg ajánlataikat, amikor, a legnehezebbek voltak a pénzviszonyok; látom —• és nem tartom helyesnek — a finanszírozókat egyesek általában véve támadják, pedig legalább is, amint én hallottam, a finanszírozók elég mérsékelt feltételek között mozogtak. Tehát mindenesetre hozzájárult ez is az ajánlatok megrosszabbodásához, és itt látok különösen nagy eltolódásokat a mi útépítő vállalatainknál a dolog természetes rendjével szemben. Mert hiszen mi most tértünk át ezekre az új rendszerű kiépítésekre. Eddig azokat a szerencsétlen makadamutakat építettünk, amelyek több pénzbe kerülnek ott, ahol nagy a forgalom. Vannak helyek, ahol nagyon jól beváltak, igen sok helyen nagyon jól, de a nagy for18
