Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

ÍÓ2 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1929 december 11-én, szerdán. már 28.73 P-re, agusztusban 25.60 P-re, szeptemberben 26.52 P-re, októberben 26.45 P-re, novemberben 25.42 P-re, később 23.50 P-re, sőt a vidéken 19 P-re szállt alá. (Jánossy Gábor: Ügy van, már ingyen sem kell!) akkor olyan jelenséggel állunk szemben, amely kötelességünkké teszi, hogy ennek a bajnak okát kutassuk és amennyiben még nem késő, azt elhárítsuk. De lenetoieg vizsgálódjunk. Engem tisztán az aggodalom késztet arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket én a baj elhárítására szükségesnek tartok, az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánljam. Természetesen, egy rövid interpelláció keretében nem terjeszkedhetem ki mindazokra a jelenségekre és okokra, amelyek a mai közgazdasági válságot okozzák. Kizárólag két kérdéssel kívánok foglalkozni, amely két ^kérdés egyike sem függ a világpiaci helyzettől, hanem amelyek megoldása tisztán tőlünk függ, attól, vájjon bölcs előrelátással és gondos körültekintéssel meg tudjuk-e oldani ezeket a kérdéseket. Annyira fontosnak tartom ezt a kérdést, hogy bár ma mellőznünk kell minden pénzáldozatot, de tekintettel azokra a nagy eredményekre, melyek e kérdés megoldásától függenek, még

1 az áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. Az első kérdés, amelyet felvetni kívánok, a búza sikértartalmának, főképpen pedig sikérminőségének kérdése. A másik: azoknak a módoknak és eszközöknek megjelölése, amelyeket szükségesnek tartok, hogy a nagyobb bajnak, amennyiben lehetséges, elejét vegyük. Nem kell bizonyítanom, — azt hiszem, köztudomású dolog- — hogy a korábbi időkben, 25—30 évvel ezelőtt a magyar búza minősége elsőrendű volt, (Ügy van! jobb felől.) úgyannyira, hogy a magyar búzát a világpiacon mindig, sőt az átlagos árnál magasabb áron is el lehetett helyezni. A magyar búzára nemcsak az osztrák, hanem az egész világkereskedelemnek is szüksége volt, bár akkor még nemcsak Amerika, hanem Oroszország is 100.000 vagonszámra zúdította a búzát Európára. Most pedig nem keresik a magyar búzát a világpiacon, mégpedig azért, mert nem üti meg azt a minőségi mértéket, amelyre a világpiacnak a búza feljavítása céljából szüksége van. Hiszen a mi búzánkat elsősorban a többi kevésbbé jó minőségű biizák feljavítására használták fel. Nem szabad letagadnunk, el kell ismernünk, hogy a magyar búza minősége az utóbbi időben ellanyhult; mégpedig azért, mert a mi gazdáink a többtermelés jelszavával élve csak a mennyiségre dolgoztak, anélkül, hogy a minőséget szem előtt tartották volna. ; (Mozgás a jobboldalon.) Miután a növénynemesítést is ebbe az irányba terelték, ennélfogva a magyar búza nemcsak minőségben és főkép siker minőségében szállt alábbra, hanem ennek természetes következményeként az árban is. Eleinte nem is vettük észre ezt a hanyatlást, hanem megnyugodtunk abban, hogy a mi búzaáraink hanyatlását az az óriási 1928-iki világtermés okozta, amely 18,000.000 métermázsa búzafelesleggel halmozta el az egész világot. Azóta azonban rájöttünk arra, hogy igenis, a magyar búza hanyatlását nemcsak ez a körülmény idézte elő, hanem az, hogy megjelent a sokkal jobb minőségű és nagy tömegekben is olcsóbb áron piacra kerülő amerikai Kanzaszés Manitoba-búza, és így a magyar búza háttérbe szorult s elvesztette azt a nagy világpiaci jelentőségét, amellyel azelőtt bírt. En a magyar gazdákat nem tudom hibáztatni azért, hogy többtermelésre törekedtek, mert hiszen minden gazdának legfőbb érdeke, hogy minél több jő* védelemre tegyen szert. Ez sikerült is a magyar gazdáknak mindaddig, míg Bécs felé az út szabad volt s amikor még Anglia a magyar búzalisztre esküdött, de amióta ezek a viszonyok megváltoztak, azóta nekünk nagyobb gondot kellett volna fordítanunk a minőség fenntartására s elsősorban éppen a növénynemesítő intézetnek lett volna kötelessége, hogy a minőséget szem előtt tartsa, miért is én ezt az intézetet, valamint a kereskedelmet és a malmokat, amelyek nem honorálták eléggé a magyar búza minőségét, a felelősség alól ebben az irányban alig tudom teljesen felmenteni. Hogy a magyar búzát a mi gazdáink menynyiségre kívánták termelni, annak megvolt a maga oka, tudniillik a magyar búzának minden jótulajdonsága mellett is van egy rossz tulajdonsága és ez az, hogy az átlagosnál nagyobb termelést nem igen ad. (Temple Rezső: Tessék elmenni a lisztkísérleti állomásra. — Zaj.) Várjuk meg a tizenkettedik órát. A magyar gazdák tehát kényszerítve voltak idegenfajta búzákat is termelni. Ezt a törekvést mozdította elő a növénynemesítő intézet, amely az eredeti magyar búzát keresztezte idegen fajta búzával. (Meskó Zoltán: Az a búza még ma is sokkal jobb, mint az amerikai búza. — Ügy van! jobb felől. — Jánossy Gábor: A külföld vámpolitikája az oka. — Zaj.) Ezáltal kétségkívül kitűnő eredményeket értek el, amennyiben egyes gazdák 20—22 métermázsa termést is értek el, ezzel azonban kockáztatták a magyar búza minőségét. (Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Jánossy Gábor közbeszól.) Jánossy Gábor képviselő urat is kérem, ne szóljon közbe. Vargha Gábor: Az, hogy a gazdák nagyobb mennyiségre tettek szert, még nem volna baj, de a keresztezést silányabb minőségű búzával vitték keresztül, ennélfogva a minőség nagyon alászállt. Ezzel kockáztatták a magyar búza minőségét, belső értékét, sikértartalmát, sikérjóságát, a búzaliszt süthetőségét, rétesnyujthatóságát és kockára tették a magyar liszt, a magyar búza hírnevét, mert a magyar búza éppe>m kitűnő minőségénél fogva vált világhírűvel (Zaj jobbfelől.) Nem egészen úgy áll a dolog, mint ahogy Meskó igen t. barátom mondja. Ez kitűnik abbóx, hogy ebben a kérdésben a leghevesebb viták folytak szakférfiak között. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy beszédideje lejárt. Vargha Gábor: Kérek 15 percnyi meghoszszabbítást. (Meskó Zoltán: A búza érdekében nem hosszabbítjuk meg. — Zaj.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédét 15 perccel meghosszabbítsuíd (Igen!) A képviselő úrnak még 15 perc áll rendel kezesére. Vargha Gábor: Különösen a növénynemesítő igazgatója és a szakférfiak közt folyt vita. ï)n ebbe a vitába nem kívánok belebocsátkozni, csak rá akarok mutatni arra, hogy a bűzaminőség alábbszállásának híre külföldön is elterjedt s éppen ennek megcáfolására írta a magyar kémiai intézet igazgatója, «A magyan búza és a magyar liszt» című könyvét, amellyel azonban ezt a körülményt megcáfolni nem tudta. (Zaj jobbfelől.) Különben a magyar gazda közönséget ez nem érhette meglepetésszerűen, mert volt egy fiatal tudós, aiki már 1914-ben felhívta a magyar gazdák figyelmét arra, hogy a mennyiségtermelést csak .a JU ín őségtermeléssel párhuzamosan lehet és sza-