Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
90 Az országgyűlés képviselőházának' 31 hiába volt múlt esztendei intelmem, mert ha ak kor el is intézték rövidesen, íme most újra ismétlődik az az eset, hogy az ifjúság megint nem tud hozzájutni a maga jogos igényéhez, azokhoz az Ösztöndíjakhoz, amelyekot részére a törvény állapított meg. Kérem tehát a kultuszminiszter urat, tessék vizsgálatot tartani, mik azok a körülmények, amelyek előidézik, hogy minden esztendőben megismétlődnek ezek a szomorú jelenségek, hogy hónapok telnek el és a havonta kiutalandó szerény összeget az ifjúság mégsem tudja megkapni. Ha pedig a vizsgálat azzal az eredménnyel jár, hogy vagy a bürokráciának, vagy egyéb más szempontnak közbeékelődése idézi elő ezt az eredményt, méltóztassék megfelelő fegyelmi úton orvosolni ezeket a bajokat. Szeressük az ifjúságot és védjük őt ezekben a nehéz időkben, mert méltóztassék elhinni, romlott kornak, romlott generációja ez a mai, amely sok minden etikai vonatkozásban máskép alakul ki, mint a régi időkben. Sajnos, ez a katasztrófák eredménye. Tisztítsuk meg legalább az ifjúság lelkét, oltsuk bele az élet szépségének reménységeit, az optimizmust, hogy mi is optimisták lehessünk a magyar jövő szempontjából. Kérem a miniszter urat, méltóztassék sürgősen intézkedéseket tenni ezekben a kérdésekben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Pakots József képviselő úr második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz az államrendőrség legénységi fizetései és nyugdíjviszonyai tárgyában. 1. Tudja-e a miniszter úr, hogy a rendőrségi legénység terhes szolgálati kötelezettsége menynyire nincs arányban rendszeres javadalmazásával és nyugdíjilletményeivel? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a rendőrség fizetés- és nyugdíj kérdését sürgősen rendezni? — Pakots József s. k.» Elnök: Pakots képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Képviselőház! Ez a kérdés is szóbakerült a parlamentben, mégpedig 1927. május 12-én éppen az én szerény tolmácsolásom révén. A m. kir. államrendőrség legénységi állománya a legrémesebb és legsúlyosabb gazdasági anyagi gondokkal küzd. Annakidején beszéltem még azokról a lakásviszonyokról is, amelyek elviselhetetleneknek bizonyultak, amelyeknek riasztó és sötét példáit a t. miniszter úr elé tártam. Akkor nem interpelláció formában, hanem a belügyi költségvetés részletes tárgyalása során az egyik címnél voltam bátor a miniszter úr figyelmét felhívni ezekre a kérdésekre. A miniszter úr az általános vita végén tartott beszédében hangoztatta, hogy gondoskodás történt, vagy fog történni a rendőrlegénység illetményeinek rendezése tárgyában. Nem tudom, vájjon azóta ezek az intézkedések ímegtörténtek-e, annyi azonban bizonyos, hogy az előttem lévő adatok szerint, ha megtörténtek is, igen mostoha formában történtek meg. Nagyon jól tudom, (hogy takarékoskodnunk kell, sőt éppen a mi ellenzéki álláspontunk az, hogy lehetőleg takarékoskodnunk kell, hiszen az ország nem bírja el azokat a súlyos terheket, amelyeket nyugdíjak, részben fizetések formájában fizet ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy ott se történjék megfelelő gondoskodás, ahol azt látjuk, hogy a fizetések embertelenül alacsonyak és teljesen lehetetlen gazdasági és szociális^ helyzetet teremtenek. Mert van egy módj il aZ állami . ülése 1929 december ll-en, szerdán. gazdálkodásnak, ahol az ilyen hiányokat pótolni lehet, ahol azokat pótolni is kell, viszont más felesleges kiadásokat meg lehet takarítani. Itt, mint például Budapesten, ahol a rendőrlegénység olyan rettenetes és olyan súlyos szolgálati kötelezettséggel van megterhelve, lelki szemeim előtt látom a nagyváros forgatagában a rendőrt, mint a közbiztonságnak és az életbiztonságnak őrét. Ez a nagy kozmosz, a maga forgó életével, valósággal mintha az ő dirigensi, az ő magiszteri rendelkezése nyomán próbálna folyamatos és rendes menetű életet élni. Ott látom a közlekedésügyi rendőrt az utca forgatagában, amint vigyáz az utca rendjére, biztonságára és látom a rendőrüket párosával, amint vigyáznak a rendre és a mi vagyon- és életbiztonságunkra; ott látom a rendőrt a nagy középületek előtt és látom a rendőrt kin, a perifériákon, a külterületeken, a késő éjszakában járva, amint életveszedelmek között, hajnalig tartó nehéz szolgálatban vigyáz reánk, lelki és testi épségünkre. Ezeket látva, t. Ház, bizony több megértéssel kell fordulnunk a felé a szegény, egyszerű ember felé, aki voltaképpen egymagában sok mindent kell hogy összpontosítson. Többek között jogtudónak, törvénytisztelőnek, bátornak, erősnek, kitartónak, férfiasnak, önfeláldozónak kell lennie, s mindezt a mi javunkra, a köznek és a nagyközönségnek érdekében. A szépen kiöltözött rendőr fehér kesztyűvel, acélsisakkal ott áll a posztján, és ott van mögött az élet sötét gondja. Látom gyönyörű lován a lovasrendőrt és ekkor eszembe jut a latin közmondás: post equitem sédet atra cura. A lovas mögött ott ül a sötét gond. Ezek a gond lovasai. De ott vannak a szegény gyalogos rendőrök is valamenynyien. Vájjon mit éreznek, amikor arra gondolnak, hogy szerény fizetésükből hogyan tudják eltartani többtagú családtagjukat, vagy amikor arra gondolnak, hogy milyen keservesen kell majd a jövő küzdelmeivel megbirkózniuk, ha 35 évi szolgálat után nyugdíjba kerülnek, milyen rettenetesen szerény illetményekkel kell majd akkor számolniuk. El tudom (képzelni, t. Ház, azt a lelki életet, amelyet ez a fényes uniformis takar. Sötét lelki élet lehet az és fájdalmas, amikor az állam nem gondoskodik azokról az egyszerű emberekről, akikre a legnehezebb és a legsúlyosabb feladatot rója. Igen, t. Képviselőház! így kell ezeket a kérdéseket nézni: emberi érzéssel, szeretettel és megértéssel, — ha azt akarjuk, hogy az a társadalmi konszolidáció és a társadalmi rend, amelynek pillérei ezek a rendőrök, csakugyan meg ne rendüljön. Láttuk azokat a szomorú időket, amikor a visszavonás vagy a felforgatás szelleme éppen az ilyen testületekbe férkőzött be, s láttuk, hogy éppen az ilyen laza és az ilyen megrendült lelkibiztonság okozta azt, hogy a katasztrófának egész sorozata indulhatott meg. Éppen ezért nagyon jó lesz, ha a t. belügyi kormány több szeretettel és több gondoskodással viseltetik a rendőrlegénység sorsa iránt. Minden szónál jobban beszélnek azok a számadatok, amelyek jellemzőek arra, hogy a rendőrlegénység milyen fizetések között vergődik. A kezdő rendőrnek havi fizetése 50 pengő. Két esztendőtől négy esztendeig terjedő szolgálati időn belül 60 pengő. Négy esztendőtől nyolc esztendőig terjedő szolgálati időn belül 65 pengő. Az őrmesteri rangban 70 pengő, a törzsőrmesteri rangban 80, a főtörzsőrmesteri rangban pedig 90 pengő. A III. osztályú felügyelőhelyettesnek a törzsfizetése 105 pengő, a II. osztályú felügyelőé 125 pengő, az I. osztályú felügyelőé pedig havi 140 pengő. Ehhez kapnak