Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

Az országgyűlés képviselőházának 321. vei ezelőtt előfordult gépjármű-szerencsétlenség, amely ugyanezt az ifjú ibarátunkat majdnem elragadta tőlünk. Nehéz ilyen körülmények között tehát az embernek magát ezen szerencsétlenség hatása alól kivonnia, nehéz elyonatkozni, nehéz lelkiállapotunkat elválasztani és kizárólag a törvényjavaslattal foglalkozni. Ezen kitérés után, amellyel, úgy hiszem, a Ház minden^ egyes tagja egyetért, (Űov van! Ügy van!), áttérek a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalására. Ez a törvényjavaslat olyan, amelyet már régen sürgettünk. Sürgettük, de nem egyedül sürgettük, hanem az útügyi törvényjavaslattal együtt és úgy véltük, hogy a kettő majd együtt jön. Említettem már, hogy szállóigévé vált a kereskedelemügyi minisztériumban, hogy a távollevő tisztviselőket úgy aposztrofálják, mint akik az útügyi törvényjavaslaton dolgoznak. Harminckilenc év óta az útügyi törvényjavaslat feldolgozás alatt van és ma sincs előttünk. Itt van egy gépjármű-törvényjavaslat útügyi törvényjavaslat nélkül. Mi egy autótörvényjavaslatot vártunk, amely nemcsak a közhasználatú gépjármüvállalatok kérdését öleli fel, hanem, amely a személyautókat is törvényes szabályozás alá vonja, gondoltunk tehát egy autó-kodexre. Ezt megelőzőleg ilyen tárgyalások is folytak az érdekeltségekkel, csak újabban állt elő az a helyzet, hogy a belügyminisztérium kiadott egy közlekedésrendészeti kódexet, most pedig a kereskedelmi miniszter úr előterjesztette a kizárólag közhasználatú gén járművállalatokra vonatkozó törvényjavaslatát. A közlekedésrendészeti kódex, amelyet a belügyminiszter úr kiadott, minden bírálatot elbír. Teljes és tökéletes munka. Az érdekeltségek részéről is a legnagyobb elismeréssel fogadtatott. Hiszem és remélem, hogy ez a törvényjavaslat, mely időbeli sorrendben következik a közlekedésrendészeti kódex után, hasonló fogadtatásban részesül. Meg kell, hogy állapítsam nyomban felszólalásom kezdetén, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak ez az első törvényjavaslata kereskedelemügyi miniszteri minőségében a lehető legszerencsésebb körülmények között került ide a Ház elé. Meg kell állapítanom, hogy ebben a törvényjavaslatban nem ismerek rá azokra a törvényjavaslattervezetekre, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr hivatalbeli elődje az érdekeltségekkel letárgyaltatott. Ez a törvényjavaslat sokkal jobb, tökéletesebb, mint az eddig nyilvánosságra került tervezetek s ebből kifolyólag a legnagyobb elismerés kell, hogy illesse a kereskedelemügyi miniszter urat. A törvényjavaslat közhasználatú gépjárművekről szól, magyar nyelven nehezen kimondható rossz kifejezéssel. Sajnos, sem a kormány, sem az érdekeltek, sem a nyelvészek nem találtak^ jobb kifejezést, jobb elnevezést a közhasználatú gépjármű elnevezésnél. Ez az elnevezés három csoportot foglal magában az autóbuszosokat, a teherautósokat és a bérautósokat és ezeknek összes ügyeit kellene a törvényjavaslattal letárgyalni. Nem tudom, milyen okból, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt csak az autóbusz és az árufuvarozó, teher autó vállalatokat veszi e törvényjavaslat hatálya alá, míg a bérautósokkal csak annyiban foglalkozik, hogy itt bizonyos kikötéseket, bizonyos terheket ró rájuk. Elválasztja egymástól ezeket a rokoncsoportokat ez a törvényjavaslat és miközben a bérautót meghagyja az ipar fogalma alatt és a bérautós iparos ma~ ülése 1929 október 2^-én, csütörtökön. 73 rad ezentúl is, amint iparos volt eddig is, az autóbuszos és a teherautós e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után megszűnik iparos lenni, kivonatik az 1884-es és' az 1922-es ipartörvények hatálya alól és vasútengedélyhez hasonló engedéllyel bírván, bizonyos konceszsziós vállalat jellegét veszi át. Ennek a törvényjavaslatnak előnyei és hátrányai vannak. Objektíve fogok t foglalkozni mindkét oldallal, meg kell azonban állapítanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak előnyei olyan nagyok, hogy messze felülmúlják azokat a hibákat és hátrányokat, amelyeket szóvátenni^ készülök s amelyeknek még helyesbítését remélem a részletes tárgyalás folyamán. A legnagyobb eredménye lesz ennek a törvényjavaslatnak, ha törvényerőre emelkedik, az, hogy megszűnik az a bizonytalanság, amelyben ezideig az ilyen vállalkozók voltak és megszűnik az a törvénytelen állapot, amely fennállott a kereskedelmi minisztériumnak helytelen, szabálytalan és törvénytelen eljárása következtében. A kereskedelemügyi minisztérium az elmúlt esztendőkben törvénytelenül kezelte ezt a kérdést. Törvénytelenül adományozta az engedélyeket autóbusz- és teherautóvállalkozásra, az 1922 : XII. te. határozványait a kereskedelemügyi minisztérium nem tekintette magára kötelező szabályoknak, szóval szabálytalanul járt el. Ismételten a Ház elé hoztam idevonatkozó érveimet, egészen mostanáig teljesen hiába. Ez a törvényjavaslat fogja megszüntetni ezt az állapotot. Ha véget vet ennek az állapotnak, ez mindenesetre előnye lesz. Előnye ennek a törvényjavaslatnak, hogy azt a nagypert, amely a vasút és az autó versenyében a két közlekedési eszköz különállósága folytán fennáll, rendezi. Itt is meg kell állapítanom, hogy az elmúlt esztendőkben a kereskedelemügyi minisztérium ismételten abba a hiába esett, hogy a vasút és az autó érdekellentéteinek összeütközése alkalmával egyoldalúan a vasút érdekeit képviselte és az autó előretörését nem egyszer, hanem sokszor akadályozta a maga intézkedéseivel. Ebben a törvényjavaslatban látjuk most végre először az írott szabályt arra, hogy a kettőt, a vasutat és az autót egymással szembeállítani nem szabad, hanem a vasút és az autó egymás mellé rendelve kell hogy kielégítsék a közlekedés igényeit. Ez a törvényjavaslat ^bben a tekintetben már cselekedetet jelent, mert valóban magában foglalja a koordinált rendszereket. Helyes, hogy ez a törvényi avaslat igen sok helyen megvédi a legális vállalkozót azzal a vakfuvarozóval szemben, aki törvényt, szabályt nem ismerve, fuvaroz személyeket és árukat az országban. Kontároknak nevezik ezeket a vakfuvarozókat, akik ellen ismételten védelmet kértek az érdekeltségek. Ez^ ideig hiába. A közlekedésrendészeti kódex talán az első komoly intézkedés, amely üldözi a kontárt és jutalmazza a legális vállalatot. Ez a törvényjavaslat lesz^ a második eszköz arra, hogy megvédjük azt a vállalkozót, aki adót fizet, aki

f az adóterhek egész sokaságát fizeti vállalkozása után, megvádjük szemben azzal, aki kibúvik az adófizetés kötelezettsége alól és semmi olyan terhet nem visel, amely a legális vállalkozóra természetszerűen ráhárul. Ez a törvényjavaslat tiszta?; bizonyos fogalmakat is. Megtanuljuk tehát végre, mit értsünk az autobuszforgalom alatt. Definíciókat foglal magában ez a törvényjavaslat, ami fontos abból az okból, mert az alsóbbrendű hatóságok, a főszolgabírák és a polgármesterek végre-valahára tudnák majd, melyik paragrafus vonatkozik a vállalkozásnak bizonyos csoportjaira. Ez a törvényjavaslat abban a módosított 12*