Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 32 ezen változtatni kell, mert lehetetlenség, hogy a törvényhozásnak ne legyen beleszólása abba, hogy mennyi legyen clZ cl legkisebb munkabér, amellyel a mezőgazdasági vagy ipari munkásokat alkalmazni lehessen. Azzal a nyomorúsággal, amelyet ma szerte az egész országban találunk, visszaélnek úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkáltatók. Nagy a kínálat munkaerőben, és ezzel a kínálattal olyan csúnyán és olyan súlyosan élnek vissza, hogy itt feltétlenül be kell következnie a törvényes beavatkozásnak, mert ha ez nem történik meg, olyan katasztrófa zúdul erre az országra, amelyet kiheverni nem fog tudni. T. Ház! Az az indítvány, amelyet Várnai Dániel t. képviselőtársam még 1927-ben, tehát több mint két és fél évvel ezelőtt beterjesztett, azt a célt szolgálja, hogy a parlament küldjön ki végre egy bizottságot ezeknek a nagy, mélyreható társadalmi és szociális bajoknak a megvizsgálására. Ennek a bizottságnak esetleg javaslatai is lehetnek majd arra vonatkozólag, hogy ezeket a bajokat hogy kell orvosolni. Mert azoknak, akik az igazat elismerik, be kell vallaniok, hogy mindenfelé az országban a lakosság a legsúlyosabb panaszokkal van tele, és hogy főkép a munkanélküliség és e mellett a munkáltatók eljárása az, amely a panaszok súlyosabb és nagyobb részét adja. A kormánynak nem szabad tovább azt az előkelő gesztust mutatnia a munkáltatókkal és a tőkésosztállyal szemben, hanem tanúsítson egy előkelő gesztust végre a gyengébbik féllel szemben, a munkásokkal szemben is, és rá kell végre lépnie arra az útra, hogy törvényes úton avatkozzék bele ebbe a kérdésbe. Éppen azért kérem a mélyen t. Képviselőházat, méltóztassanak napirendi indítványomhoz hozzájárulni, hogy ez a bizottság mielőbb kiküldhető legyen, hogy ezáltal a bajokat orvosolhassuk, és így megmentsük az országot attól a katasztrófától, amely felé rohamosan közeledünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kérem a Házat, méltóztassék az elnök úr által javasolt napirendet elfogadni, a Kabók Lajos t. képviselőtársam által beterjesztett indítvány - visszautasítása mellett A magam részéről kilátásba helyezhetem azonban azt, hogy amennyiben azok a törvényjavaslatok, amelyek a bizottságok által elő vannak készítve és tárgyalásra kerülnek, nem töltenék be a Ház munkaidejét teljes egészében, és időközben olyan ídőpauza állna elő, amelyben Várnai Dániel t. képviselő úrnak módja volna arra, hogy indítványát megokolja, nem ellenezném azt, hogy ő ezt a megokolást itt a Házban előadja. (Helyeslés.) Ebben az esetben természetesén a kormány is abban a helyzetben lesz, hogy a maga^ álláspontját és ellenérveit kifejtse és ezt a kérdést megvitatás tárgyává tegye. Ez talán lehetséges lesz a jövő héten vagy az azután következő héten, de^ mindenesetre olyan időpontban, amely még t. képviselőtársamnak is meg fog felelni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Következik a^ határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltőztatnak-e az elnöki napirendet elfogadni, szemben Kabók Lajos képviselő úr javaslatával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendet fogadta el. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mai interpelláKIÍPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 45 ciók során szerepel Rassay Károly t. barátom egy interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz az én Békésen mondott beszédem egyik kitételével kapcsolatban. Azt hiszem, talán nem hibázom el a dolgot, ha elsősorban a magam szavainak saját interpretátora akarok lenni, mert abban a feltevésben vagyok, hogyha én beszédemet helyes megvilágításiban hozom a t. Ház elé, valószínűleg feleslegessé is válik ez az interpelláció, mert t. képviselőtársamnak nem lesz többé kérdeznivalója. T. képviselőtársam nyilván a lapok tudósításai után beszédem egy mondatát, talán nem egészen helyesen visszaadott mondatát, kívánja kérdés tárgyává tenni. Valóban az életben gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, hogy a beszéd, melyet elmondó

it az ember, ha azután azt a különböző laptudósítások töredékeiből összeállítja, sokszor egészen más képet mutat. Ügy vagyunk valahogy vele, mint az egyszeri kritikus, aki nem magát a képet kritizálta meg, hanem egy csodálatos torz karikatúráját az eredeti képnek. Amikor tudniillik a kérdéses képből vízszintes .szeleteket vágtak ki, a meghagyottakat egymásra tolták és így előállt az az eset, hogy míg az eredeti képen egy lovag állt cilinderrel és előtte egy kutya, a kritika már az Önkényesen összelapított karikatúrára vonatkozott és azt tette szóvá, hogy miért van a kutya fején a cilinder? Azt hiszem, hogyha most felszólalok, ebben az esetben leveszem a kutya fejéről a cilindert. (Derültség.) Békési beszédemben az előttem szólott államtitkár úr beszédébe kapcsolódtam bele és abból indultam ki, hogy a gazdasági kérdésekben ne kívánják minden esetben, mindig és minden alkalommal a kormány segítő kezét, hanem elsősorban azon igyekezzünk, hogy a gazdasági élet magán tudjon segíteni, mert nem volna helyes, ha újból visszatérnénk a kötött gazdálkodáshoz és utaltam a háborús esztendők tapasztalataira. Erről beszélvén, monddottam azt

; hogy a gazdasági életben a ' gazdasági tényezőktől várjuk először, hogy minden vonalon mindenik! megtegye a kötelességét és appelai tarn a választópolgárok mindegyikére, hogy ebben a munkában vegyen részt. Itt következett az a kérdés, hogy e kötelességet teljesíti-e minden tényező? Beszédemnek egy egészen más részében, talán 20 perccel később tértem át azokra a büntetőjogi gondolatokra és azokra az igazságügyi törvényhozási reformokra, amelyekre a gazdasági életben sor fog kerülni és amelyeknek semmi összefüggésük nem volt azzal a nyilatkozattal, amelyet, t. képviselőtársam szóvátett. A sajtóban azonban ezek a részek egymás mellé kerültek. T. képviselőtársam azt a passzust teszi szóvá, amely a lapokban úgy jelent meg, hogy bizonyos tényezők kivittek volna az országból pénzt. En ezt a következőképpen mondtam: Vannak, akadnak olyan tényezők is, amelyek akkor, amikor a kormány gondoskodott arról, hogy legyen pénz az országban, amely alkalmas lett volna arra, hogy a mezőgazdasági hitel nehéz kérdésében könnyebbségül szolgáljon, a helyett a pénz egy részét saját • külföldi tartozásaik kiegyenlítésére fordították. Ezzel én egy olyan jelenségre akartam rámutatni, amellyel .szemben nem büntetőjogi megtorlásra, vagy törvényhozási intézkedésre gondoltam, hanem helyes fegyverrel: a figyelmeztetéssel éltem. Azt remélem, hogy ez'a figyelmeztetés Önmagában megteszi azt a gyógyító hatást, amelyre céloztam. A gazdasági élet tényezői szerény véleményem szerint bizonyára 8