Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-334

Az országgyűlés képviselőházának 33 U. tal. Hát kinek van joga vele foglalkozni? Ki ért ehhez jobban? Törvényben biztosított joga, hogy beszéljen róla és foglalkozzék vele. Ha a főpolgármester úr azt mondja az ő levelében, hogy a 6. § értelmében a már egyszer hozott határozatokat nem lehet megváltoztatni, akkor a főpolgármester úr először is csonkán idéz, mert a 6. § 3. bekezdése a következőket mondja (olvassa): «A gyűlés határozatainak megváltoztatására irányzott indítványok csak három hó lefolyása után vétethetnek tárgyalás alá, hacsak a közgyűlés a korábbi tárgyaláskor az előtte fenn nem forgott, de újabban felmerült ténykörülmények alapján egy-egy esetben máskép nem határoz.» Egészen világos tehát, hogy csakis a közgyűlésnek van joga és hivatása eldönteni azt a kérdést, hogy milyen határozatról van szó. Egészen világos az ügy. Itt volt egy rendkívüli közgyűlés, amely a törvény tervezetével foglalkozott és felterjesztést intézett a kormányhoz s most egy egészen más törvényjavaslat tárgyában feliratot akar intézni a Képviselőházhoz. A főpogármester úr tejesen tévesen értemezi az ügyrendet. Először is neki nincs joga ehhez. Másodszor nincs igaza, harmadszor pedig a közgyűlés hivatott ebben a kérdésben dönteni. Mindenképpen és minden vonalon igazságtalan, jogtalan és helytelen tehát a főpolgármester úr eljárása. Ezek után csak egy kérdés van hátra és pedig az a kérdés, hogy a belügyminiszter úr előzőleg tudott-e a főpolgármester úrnak erről az intézkedésről, vagy pedig, ha nem tudott, utólag fedezi-e azt. (Malasits Géza: Ö sugalmazta!) A törvény azt mondja, hogy a főpolgármester úr a végrehajtó hatalom képviselője. Kozma t. barátom a választóknak súgjon, ne pedig a belügyminiszter úrnak. (Szilágyi Lajos: Kozma tudott-e róla, arra volnék csak kíváncsi!) Kozma t. barátom a választóival érintkezzék, azok megmondják a véleményüket az ő eljárásáról. (Br. Podmaniezky Endre: Ez parancs!) Mondom, igen t. Képviselőház, egészen meztelenül fekszik itt előttünk ez a kérdés. (Pakots József: Kozma a spiritus rector!) Az igen t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy a fővárost össze kell egyeztetni a vidékkel. Ez azt jelenti, hogy a vidéken levő jogtalanságot be kell hozni a fővárosba is. Az igen t. belügyminiszter úr egyenlőséget akar nem a jogban, hanem a jogtalanságban. (Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Ezt maga a képviselő úr sem hiszi el.) A gyakorlat arra mutat, hogy, miután a vidék alázatos szolgája a mélyen t. kormánynak és a belügyminiszter úrnak, azt akarják Budapesttől is, hogy lefeküdjön a korbács aiá, amellyel ütik és kergetik őket. Ez a cezarisztikus eljárás nem fog jóra vezetni. (Zaj.) Nem helyes t. Képviselőház, hogy így felkeltik a szenvedélyeket, nem helyes, hogy jogfosztotta teszik a főváros népét. Nincs semmiféle magyarázat arra, hogy a főváros rendkívüli közgyűlésének összehívását miért rem engedte meg a főpolgármester úr. Erre nem mentség a betegség, nem mentség az ügyrend, ennek csak egy magyarázata lehet, az, hogy itt Magyarországon és itt a fővárosban gyakorlatilag meg akarják valósítani a nyilt, egyenes, leplezetlen diktatúrát. (Helyeslés a szélsőbaloldalonJ} Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István. Farkas István: T. Képviselőház! Bródy Ernő t. képviselőtársam elmondotta előzményeit annak a tényrek, amelyről itt szó van. Rá kell azonban térnem nekem is magára az előzményre és arra az indokolásra, amellyel ülése 1929 november 26-án

t kedden. 427 ennek a rendkívüli közgyűlésnek az elutasítását a főpolgármester úr megindokolta. Az ügyrendre való hivatkozás tisztára légbői kapott valami, mert annak az ügyrendnek a szellemében, amelyet a főváros törvényhatósága megállapított, és amelyet annakidején a belügyi kormányzat jóváhagyott, nincs joga és törvénytelen a főpolgármester elutasítása, nincs joga arra, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának szabályszerűen kért rendkívüli közgyűlését elutasítsa. Arra hivatkozik itt a főpolgármester, hogy az ügyrend 6. §-a szerint el kellett utasítania a kérést, mert egy és ugyanazon tárgyban csak 3 hónap elteltével határozhat újból a közgyűlés. (Peyer Károly: Csak kellene még egy Károlyi-palotát veniii, akkor majd lehetne tartani közgyűlést! Vagy egyéb panamát csinálni!) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Kérem, méltóztassék: tartózkodni az ilyen sértő kijelentésektől. Tessék csendben maradni. Farkas István: Ez a kifogás nem állja meg a helyét, mert a szóbanlévő rendkívüli közgyűlés a törvényhozáshoz akart feliratot intézni az ellen a sérelmes törvénytervezet ellen, amelyet Budapest egész közönsége, polgársága, munkássága, még- a kormányt támogató pártok is elítéltek és kimondták rá, hogy nekik ez a javaslat nem kell és undorral fordulnak el tőle. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék imparlamentáris kifejezéseket használni. Farkas István: Ez a tény. Ha tehát a főpolgármester úr összetéveszti a kérdést és ha a kormányt azonosítj ct cl törvényhozással, ez az ő egyéni baja. A főpolgármesternek azt az álláspontját senki sem fogadhatja el, aki az alkotmány abc-jével tisztában van, hogy a kormányt és a törvényhozást egy és ugyanazon személyiségnek, egyes ugyanazon tényezőnek tekinti. Ezzel nyilvánvalóan megsértenek egy magyar önkormányzati jogot, egy politikai jogot, mert elveszik a főváros törvényhozásától, önkormányzatától azt a lehetőséget, hogy a törvényhozáshoz forduljon és a törvényhozás előtt kifejtse a maga álláspontját. Egy olyan államban, amely államban tiszteletben tartják a meglévő jogokat, elképzelhetetlen, hogy a főpolgármester akár a maga kezdeményezéséből, akár a belügyi kormányzat kezdeményezéséből ilyen intézkedéseket tehessen és olyan álláspontra helyezkedhessen, mint amilyen álláspontra Ripka főpolgármester úr ebben a kérdésben helyezkedett. Törvénytelen, jogtalan, ügyrendellenes tehát a szaszabályszerűen kért rendkívüli közgyűlés kérésének elutasítása. Meg kell állapítanom, hogy ismét törvénytelenül járt el Budapest főpolgármestere, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akár a maga kezdeményezéséből, akár a belügyi kormányzat kezdeményezéséből hajtotta is ezt végre. (Propper Sándor: Menjen a budai asztaltársaságokba elnökölni, de ne a város élére!) Megszoktuk ugyan az utóbbi időben, hogy az önkormányzatokat semmibe sem veszik, megszoktuk, hogy ebbe mindenki belerúghat, szabadon, minden megtorlás nélkül belerúghatnak az önkormányzat jogkörébe. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Farkas István: Lóról beszélek. A kutya harap, tehát, mondjuk, beleharap az önkormányzatba. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Farkas István: A belügyi kormányzatból, 63*