Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

408 Az országgyűlés képviselőházának 333, ülése 1929 november $2-én, pénteken. ezekkel a bányadolgokkal és a Balaton szépsé­geivell Hiszen eleget vesztettünk azáltal, hogy a háború alatt és a háború után következő há­rom-négy év alatt nem tudtunk dolgozni, most meg akarjuk keresni mindazt, amit elmulasz­tottunk. Hagyjatok bennünket élni. (Jánossy Gábor: Kartell-ember mondta? Akkor nem volt igaza!) Igen, kartell-ember. A Balaton mentén megnyitott bányákat nézve, azt látjuk, hogy ott máris sok bánya van üzemben. Ott van Halápon egy, a gulácsi he­gyen kettő, a Sarvaly-völgyben egy, Bada­csonyban kettő, a Kab-hegyen és legutóbb a Mák. által megnyitott diszeli bánya. Itt a Ház­ban már többízben felmerült ennek a kérdés­nek tárgyalása és bizonyos ellenszenvvel talál­kozott az a propoziciónk, hogy az állam vegye kezébe néhány bányának a kezelését, vásárol­jon és nyisson új bazaltbányákat. Ezzel minden törvényes intézkedés, vagy kisajátítás nélkül és tulajdonképpen költség nélkül egyszerűen szerezhet olyan bányaterületeket, amelyek nem­csak pótolják a badacsonyi bazaltot, hanem amelyek lukratív-üzletet is jelentenek az állam részére. De a nagytőke, a kartell itt is előrebo­csátotta csajait, és nemcsak hírlapi cikkekben, hanem mindenféle más befolyásokkal is meg akarta akadályozni ezt, ha valamikor az ál­lamnak szándéka is lett volna ilyen bányákat szerezni. Ezelőtt két esztendővel óriási harca volt Veszprém és Fehér vármegyéknek, amelyeik útépítési programmjuknak olcsón való kivitele céljából egy ilyen bazaltbányát óhajtottak megnyitni a Kab-hegyen. Később azután sike­rült is nekik hónapokig tartó harc után enge­délyt kapniok, de azzal a megszorítással, hogy ott csak bizonyos mennyiségű bazaltot szabad kitermelni, amennyi a t vármegyei szükséglet, eladásra azonban ezekből a bányákból bazaltot termelni nem szabad. Itt van a diszeli bánya esete, amelyet a diszeli közbirtokosság olcsó pénzért -- olyan pénzért, amelyet nagyon is megér — felaján­lott az államkincstárnak. A Máv.-nak volt is szüksége egy ilyen bányára és csak körül'belüí másfél évi harc után sikerült ezt megterem­tenie, mert a kartell minden módot és eszközt felhasznált arra, hogy ezt a bányát a Máv. meg ne vásárolhassa. A Badacsony kitermelése már körülbelül három évtizede folyik. A Badacsony északnyugati sarkán, a nemestördemici köz­birtokosság területén nyitott bányákban és an­nak északkeleti sarkán, a herceg Esterházy tulajdonát képező bányákban máris olyan rom­bolást vittek véghez ezen a gyönyörű hegyen, — mint előbb hivatkoztam rá — mintha egy gyönyörű festményt vandáikezek csonkítottak volna meg és, mindenkinek, akiben van egy kis ideális érzés, aki szeretettel csüng hazáján és természeti szépségei iránt megvan a fogékony­sága, csak elkeseredhetik ezen az állapoton. Sokan hivatkoznak arra, hogy itt szociális kérdésről is van szó és 2—300 munkáscsalád ke­nyere megy itt veszendőbe, annyit fosztunk meg kenyerétől, ha ezeket a bányákat meg­szűntetjük. Ezzel az érvvel szemben megjegy­zem, hogy ezek a bányák, amelyek máris meg vannak nyitva és amelyek a jövőben megnyit­hatók leszi: ek, alig feküsznek 7—8 kilométerre attól a helytől, ahol ma ez a munkásnép lakik. Egy ilyen bányának a fenntartása, amely a természet szépségeitől foszt meg bennünket, epp olyan, mint amikor az apa eladja a családi haz gerendáit, úgyhogy mire a gyermek felrő. az hajléktalanná válik. Mert végeredményben ez a bazaltkihasználás sem fog örökké tartani és akkor meg leszünk fosztva olyan természeti kincsektől, amelyek pedig vonzóerőt fognak gyakorolni Balatonunkra és ami népünk utód­jai mégis azokból az idegenekből fognak meg­élni, akik a jövőben a Balatonra fognak töre­kedni. (Úgy van! Ügy van!) Mit kívánunk tehát mii Gyors intézkedést kívánunk elsősorban arra vonatkozólag, hogy ez a pusztítás tovább ne folyjon, másodsorban pedig kívánunk egy általános természetvé­delmi törvényt, amelyben le legyen fektetve, hogy a tudományos, természeti szépségű és tör­ténelmi nevezetességű hegyek, fák megvédes­senek, . ' !' !" '**? Talán kicsinyes dolog lesz az, amit megemlí­tek, de itt van a tihanyi visszhang, amelyre ma hivatkoznom kell. A tihanyi visszhang híressé­gét ismerjük gyermekkorunkból. (Ügy van! Ügy van!) Ezt is profán kezek egy villa fel­építése által elrontották, (Ügy van! Ügy van!) holott^ azok a társaságok is, amelyek a Balaton érdekében alakultak, protestáltak ez ellen, de nem volt semmiféle mód, semmiféle törvényes eszköz ennek meggátlására. (Ügy van! Ügy van!) Egyszerű dolog volna a tulajdonjogba való beavatkozás nélkül egy olyan állami intéz­kedés, amely kimondaná, hogy állami célra a badacsonyi bányákból többé sem az állami-, sem a közutakra kavicsot ne vásároljanak. E miatt semmiféle kártérítési pert a kincs­tár ellen indítani nem lehet és ezzel a kérdés egyszerűen meg volna oldva. (Ügy van! Ügy van!) Annak idején, amikor itt a Házban Lilla­füredről annyi hang hallatszott és sokan kifo­gásolták azokat az összegeket, amelyeket a kor­mány Lillafüredbe befektetett, én hallgattam, dacára annak, hogy olyan párthoz tartozom, amely az állami kiadások terén a takarékossá­got hirdeti minden egyes felszólalásában. Tet­tein ezt azért, mert magam is ott jártam azon a vidéken és meggyőződtem róla, hogy az Ma­gyarország egyik legszebb vidéke. (Ügy van! Ügy van!) Nem sajnálom azokat a milliókat, amelyeket oda befektettek, bár meg vagyok róla győződve, hogy azok a kamatokat meg nem hoz­zák. Mégis, mint mondottam, nem szóltam ; el­lene semmit, mert örülök neki, ha a kormány költ és áldoz ilyen célokra, amikor természeti szépségek felemeléséről, megvédéséről van szó. En azt hiszem és remélem, hogy az indoko­lásban megemlített érvek alapján a magyar ki­rályi kormány fog módot találni arra, hogy ezt a vandalizmust a leggyorsabban megszüntesse és megalkossa azt a törvényt, amely a termé­szeti szépségek védelmére szolgál. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy t. képviselő­társam és 80 társa indítványának részleteibe bo­csátkoznám... (ostor József: Nyolcvannyolc!) Megnyugtatom, t. képviselőtársam^ én azt hi­szem, hogy nemcsak 88 képviselőtársunk, ha­nem sokkalta, ezerszerte több magyar embernek szívén fekszik az az ügy, amelyet t. képviselő­társam idehozott; (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) ma a t. Háznak a házszabályok értelmé­ben a felett kell határoznia, vájjon az előterjesz­tett indítványt tárgyalás alá kívánja-e venni. Ennek következtében a nélkül, hogy t. képviselő­társam indítványa minden egyes részletének ér­demleges tárgyalásába bocsátkoznám, — mert hiszen, hogy a Ház kívánja-e majd tárgyalni, azt a Háznak lesz módjában elhatározni — mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom