Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-333
408 Az országgyűlés képviselőházának 333, ülése 1929 november $2-én, pénteken. ezekkel a bányadolgokkal és a Balaton szépségeivell Hiszen eleget vesztettünk azáltal, hogy a háború alatt és a háború után következő három-négy év alatt nem tudtunk dolgozni, most meg akarjuk keresni mindazt, amit elmulasztottunk. Hagyjatok bennünket élni. (Jánossy Gábor: Kartell-ember mondta? Akkor nem volt igaza!) Igen, kartell-ember. A Balaton mentén megnyitott bányákat nézve, azt látjuk, hogy ott máris sok bánya van üzemben. Ott van Halápon egy, a gulácsi hegyen kettő, a Sarvaly-völgyben egy, Badacsonyban kettő, a Kab-hegyen és legutóbb a Mák. által megnyitott diszeli bánya. Itt a Házban már többízben felmerült ennek a kérdésnek tárgyalása és bizonyos ellenszenvvel találkozott az a propoziciónk, hogy az állam vegye kezébe néhány bányának a kezelését, vásároljon és nyisson új bazaltbányákat. Ezzel minden törvényes intézkedés, vagy kisajátítás nélkül és tulajdonképpen költség nélkül egyszerűen szerezhet olyan bányaterületeket, amelyek nemcsak pótolják a badacsonyi bazaltot, hanem amelyek lukratív-üzletet is jelentenek az állam részére. De a nagytőke, a kartell itt is előrebocsátotta csajait, és nemcsak hírlapi cikkekben, hanem mindenféle más befolyásokkal is meg akarta akadályozni ezt, ha valamikor az államnak szándéka is lett volna ilyen bányákat szerezni. Ezelőtt két esztendővel óriási harca volt Veszprém és Fehér vármegyéknek, amelyeik útépítési programmjuknak olcsón való kivitele céljából egy ilyen bazaltbányát óhajtottak megnyitni a Kab-hegyen. Később azután sikerült is nekik hónapokig tartó harc után engedélyt kapniok, de azzal a megszorítással, hogy ott csak bizonyos mennyiségű bazaltot szabad kitermelni, amennyi a t vármegyei szükséglet, eladásra azonban ezekből a bányákból bazaltot termelni nem szabad. Itt van a diszeli bánya esete, amelyet a diszeli közbirtokosság olcsó pénzért -- olyan pénzért, amelyet nagyon is megér — felajánlott az államkincstárnak. A Máv.-nak volt is szüksége egy ilyen bányára és csak körül'belüí másfél évi harc után sikerült ezt megteremtenie, mert a kartell minden módot és eszközt felhasznált arra, hogy ezt a bányát a Máv. meg ne vásárolhassa. A Badacsony kitermelése már körülbelül három évtizede folyik. A Badacsony északnyugati sarkán, a nemestördemici közbirtokosság területén nyitott bányákban és annak északkeleti sarkán, a herceg Esterházy tulajdonát képező bányákban máris olyan rombolást vittek véghez ezen a gyönyörű hegyen, — mint előbb hivatkoztam rá — mintha egy gyönyörű festményt vandáikezek csonkítottak volna meg és, mindenkinek, akiben van egy kis ideális érzés, aki szeretettel csüng hazáján és természeti szépségei iránt megvan a fogékonysága, csak elkeseredhetik ezen az állapoton. Sokan hivatkoznak arra, hogy itt szociális kérdésről is van szó és 2—300 munkáscsalád kenyere megy itt veszendőbe, annyit fosztunk meg kenyerétől, ha ezeket a bányákat megszűntetjük. Ezzel az érvvel szemben megjegyzem, hogy ezek a bányák, amelyek máris meg vannak nyitva és amelyek a jövőben megnyithatók leszi: ek, alig feküsznek 7—8 kilométerre attól a helytől, ahol ma ez a munkásnép lakik. Egy ilyen bányának a fenntartása, amely a természet szépségeitől foszt meg bennünket, epp olyan, mint amikor az apa eladja a családi haz gerendáit, úgyhogy mire a gyermek felrő. az hajléktalanná válik. Mert végeredményben ez a bazaltkihasználás sem fog örökké tartani és akkor meg leszünk fosztva olyan természeti kincsektől, amelyek pedig vonzóerőt fognak gyakorolni Balatonunkra és ami népünk utódjai mégis azokból az idegenekből fognak megélni, akik a jövőben a Balatonra fognak törekedni. (Úgy van! Ügy van!) Mit kívánunk tehát mii Gyors intézkedést kívánunk elsősorban arra vonatkozólag, hogy ez a pusztítás tovább ne folyjon, másodsorban pedig kívánunk egy általános természetvédelmi törvényt, amelyben le legyen fektetve, hogy a tudományos, természeti szépségű és történelmi nevezetességű hegyek, fák megvédessenek, . ' !' !" '**? Talán kicsinyes dolog lesz az, amit megemlítek, de itt van a tihanyi visszhang, amelyre ma hivatkoznom kell. A tihanyi visszhang hírességét ismerjük gyermekkorunkból. (Ügy van! Ügy van!) Ezt is profán kezek egy villa felépítése által elrontották, (Ügy van! Ügy van!) holott^ azok a társaságok is, amelyek a Balaton érdekében alakultak, protestáltak ez ellen, de nem volt semmiféle mód, semmiféle törvényes eszköz ennek meggátlására. (Ügy van! Ügy van!) Egyszerű dolog volna a tulajdonjogba való beavatkozás nélkül egy olyan állami intézkedés, amely kimondaná, hogy állami célra a badacsonyi bányákból többé sem az állami-, sem a közutakra kavicsot ne vásároljanak. E miatt semmiféle kártérítési pert a kincstár ellen indítani nem lehet és ezzel a kérdés egyszerűen meg volna oldva. (Ügy van! Ügy van!) Annak idején, amikor itt a Házban Lillafüredről annyi hang hallatszott és sokan kifogásolták azokat az összegeket, amelyeket a kormány Lillafüredbe befektetett, én hallgattam, dacára annak, hogy olyan párthoz tartozom, amely az állami kiadások terén a takarékosságot hirdeti minden egyes felszólalásában. Tettein ezt azért, mert magam is ott jártam azon a vidéken és meggyőződtem róla, hogy az Magyarország egyik legszebb vidéke. (Ügy van! Ügy van!) Nem sajnálom azokat a milliókat, amelyeket oda befektettek, bár meg vagyok róla győződve, hogy azok a kamatokat meg nem hozzák. Mégis, mint mondottam, nem szóltam ; ellene semmit, mert örülök neki, ha a kormány költ és áldoz ilyen célokra, amikor természeti szépségek felemeléséről, megvédéséről van szó. En azt hiszem és remélem, hogy az indokolásban megemlített érvek alapján a magyar királyi kormány fog módot találni arra, hogy ezt a vandalizmust a leggyorsabban megszüntesse és megalkossa azt a törvényt, amely a természeti szépségek védelmére szolgál. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A nélkül, hogy t. képviselőtársam és 80 társa indítványának részleteibe bocsátkoznám... (ostor József: Nyolcvannyolc!) Megnyugtatom, t. képviselőtársam^ én azt hiszem, hogy nemcsak 88 képviselőtársunk, hanem sokkalta, ezerszerte több magyar embernek szívén fekszik az az ügy, amelyet t. képviselőtársam idehozott; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ma a t. Háznak a házszabályok értelmében a felett kell határoznia, vájjon az előterjesztett indítványt tárgyalás alá kívánja-e venni. Ennek következtében a nélkül, hogy t. képviselőtársam indítványa minden egyes részletének érdemleges tárgyalásába bocsátkoznám, — mert hiszen, hogy a Ház kívánja-e majd tárgyalni, azt a Háznak lesz módjában elhatározni — mél-