Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

400 Az országgyűlés képviselőházának 332, önök pedig adják meg az országnak a szabad választás lehetőségét (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor döntsön az ország miközöttünk, hogy kikre akarja bízni az ország kormányzását, (östör József: Ez a gazdasági Programm? Derültség jobb felől.) T. képviselőtársam, ez nem gazdasági Programm, ez felelet önnek az ön lehetetlen közjogi felfogására. Azt mondotta t képviselőtársam, hogy indítványokat tegyünk. Eltekintve az elvi kérdéstől, hány indítványt tűztek már ki tárgyalásra azok közül, amelyeik ellenzéki oldalról elhangzottak? (Bródy Ernő: És mi történt velük?) Hányat tűztek ki? Egyetlen egyet sem! Azt hiszem azonban, a képviselő úr teljesen félreértette Friedrich István t. barátom felszólalását. (Friedrich István: Kérelmet terjesztettem elő, amelyet így kezelni nem lett volna szabad áemmi szín alatt sem!) Friedrich t. képviselőtársam több kérdést érintett, amelyek azonban be voltak állítva egy egységes szempontba. Ez az egységes szempont az volt, hogy ilyen nehéz időkben — egyfelől a belső gazdasági válság, másfelől odakint a reparációnak teljesen összebonyolult kérdése — nem szabad a Képviselőházat olyan helyzetbe hozni, hogy itt egy felesleges, de mégis súlyos kihatású javaslat felett az ellentétek teljes erővel kitörjenek. A t. képviselőtársam arra utalt, hogy lehetetlen csak teoretikusan hirdetni azt, hogy a nehéz helyzetben egységre van szükség és ugyanakkor a kormánynak olyan javaslatokat hozni, amelyek provokálóak és amely javaslatok egyenesen derékban támadják meg ennek az egységnek a lehetőségét. A t. képviselőtársam utalt arra, hogy a fővárosi törvényjavaslat az autonómiának utolsó fellegvárát akarja eltörölni. Lehet erről, t. Ház, akármi a véleményünk, az elemi politikai bölcseség azonban azt követeli, hogy amikor á kormány már érzi, hogy olyan helyzetben van, hogy ettől az ellenzéktől kíméletet kell kérnie, hogy bizonyos kérdéseket ide ne vágjon a Ház asztalára, akkor ilyen javaslatokkal ne provokáljon. (Egy hang jobb felől: Kíméletet?!) Igen* kíméletet, t. képviselőtársam, mert majd be fogja a képviselő úr is látni, hogy rövid idő múlva ide fognak kerülni azok a kérdések, amelyek a kormány felelősségét horribilis mértékben fogják feltüntetni. T. Ház! Az én t. képviselőtársam nem azt kérte, hogy sürgősen hozzák ide a fővárosi törvényjavaslatot tárgyalni, amit t. képviselőtársam imputait neki, hanem Friedrich képviselőtársam azt kérte, hogy ebből a javaslatból dobják ki azokat a kontenciózus, vitás részeket, amelyek alkalmasak lehetnek egy párt hatalmának ideig-óráig való megerősítésére, (Ügy van! a •szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Az autonómiát eltemetik!) de provokálják Budapest polgárságát, mert utolsó fellegvárából, az autonómia fellegvárából akarják kiszorítani. Ne méltóztassanak túlbecsülni azt az apátiát, amely itt az országban van, mert mi, igenis, mindent el fogunk követni ezzel a törvényjavaslattal szemben és függetlenül attól, hogy üresek lesznek-e a padok, vagy csak egynehányan fogunk-e ittmaradni, akik ittmaradunk, végig fogunk küzdeni (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha nem lesz elég akusztikája ennek a Háznak, ha kevesen lesznek azok, akik kötelességüket teljesítik, akkor ki fogunk menni népgyűlésekre, és Budapest polgárságát fogjuk felhívni, hogy ezt a merényletet visszaverje. Lehet, hogy győzni fognak Önök, hiszen önök még mindig győztek ezekben a kérdésekben, de minket olyan kötelességteljesítésre szorítanak, ülése 1929 november 21-én

} csütörtökön. amely kötelességteljesítés nem fog használni az országnak ezekben a nehéz pillanatokban. Mit kért az én t. képviselőtársam? A belügyminiszter úr úgy látja, hogy a főváros adminisztrációjában bizonyos újításokat, reformokat kell behoznia, ám jöjjön ezzel a törvényjavaslattal, de dobja ki a politikai vonatkozású részeket. Hiszen, t. Ház, 1924-ben ez a kormány, ez a kormányzat szavaztatta meg ezt a most érvényben lévő fővárosi törvényt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem lehet két év óta Budapest közösségének ennek az önök bölcsesége révén meghozott törvénynek alapján a maga akaratát kifejezni? Miért kell most további megszorítást hozni a polgári szabadság utolsó vára, utolsó lehetősége ellen? Mi ki fogunk menni és küzdeni fogunk ez ellen, pedig azt hiszem, hogy ma Budapest polgárságát és az ország polgárságát rem ezen a ponton kellene felvillanyozni és harcba vinni. Nem tűnt fel önöknek az a siralmas látvány, hogy amikor Szófia utcáin tízezrek vonulnak fel és tüntetnek az országnak jóvátételi teherrel való megnyomorítása ellen, ugyanakkor Budapesten némaság van? Azok a híres, hazafias szervezetek (Mozgás a jobboldalon,), amelyek a Baker Jozefin-ügyben ki tudtak vonulni és tüntetéseket tudtak rendezni, most némák és hallgatagok. Miért, t. Ház? Miért hallgat a Képviselőház? Miért hallgatnak a politikai pártok, a helyett, hogy ebben a kérdésben önérzetes, erélyes álláspontot foglalnának el? (Egy hang a közéven: Eljön az ideje, amikor majd fognak szólni! — Zaj a ssélsobaloldalon. — Bródy Ernő: Akkor már késő lesz! — Strausz István: Post festam!) Eljön az ideje, t. Képviselőház annak, amikor én nemcsak fel fogom vetni azt a kérdést, hogy miért olyan nagy itt a némaság, hanem magam fogom megadni a feleletet a kormány elleni vád alakjában, mert ezt a mostani némaságot az ország. ban a kormány tudatosan idézi elő. (Mozgás a jobboldalon. — Stransz István: Korányi mindent elmondott!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a jóvátétel kérdését nem szabad érinteni. Nem is azt kérte Friedrich István képviselőtársam, hogy ezt^ a kérdést tűzzék ki ide napirendre és vegyék tárgyalás alá (Friedrich István: Egy szóval sem mondottam! Miért mondja?) — azért korrigálom Friedriek István képviselő urat, mert a képviselő úr nem mondotta-ezt — hanera nagyon szerény formában terjesztett elő egy kérést,, hogy valamelyes felvilágosítást kap-joïi az ország. Mert ha a kormány azt akarja, hogy az ország egységben és némán nézze az ő küzdelmét, — ha ugyan ez elég erős szó erre — akkor legalább egyet megkövetelhetürk: tájékoztassa az országot a tényleges helyzetről. Nekünk nincs okunk azok után a hírek után, amelyek eddig napvilágra jutottak, olyan nagy nyugalommal nézni a kormány magatartását. A kormány egy hihetetlen lecsúszás útján, egy lejtőn van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Korányi kormánymegbízott úr bejelentette, hogy az ott jelenlevő tizenegy állam egységesen ellenünk fordult. (Stransz István: Az olaszok is!) Talán abból merítsek én, mint ellenzéki képviselő nagy megnyugvást, hogy hivatalos helyről egy-egy ilyen villanásszerű híradás jelenik meg a helyzetről a sajtóban? Évek óta azt hallottam a t. túloldalról, hogy mindegy az, hogy mi van itt belpolitikailag, mindegy, hogy hogyan: áll a helyzet belpolitikai szempontból, egy a fontos, hogy Bethlen miniszterelnök olyan külpolitikai sikereket ara-