Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-332
380 Az országgyűlés képviselőházának 332. arra és most is utalok arra, amikor a Képviselőház mentelmi bizottsága bírálatába — ez alatt nem elbírálást értek — bocsátkozik egy cselekménynek, illetőleg mentelnú megkeresésnek, akkor sohasem a dolog érdemében dönt, hanem a mentelmi bizottságnak és általában a Képviselőháznak sok évtizedes gyakorlata szerint — amint leszek bátor beigazolni (Rassay Károly: Kíváncsi vagyok rá!) — igenis, a mentelmi bizottság is, a Ház is mindenkor kereste azt, hogy a megkeresésben foglaltak bűncselekményt képeznek-e, vagy sem? (Simon András: Ez világos! Másképpen nem tudom, hogy zaklatás van-e.) A mentelmi bizottság kizárólag ebből a szempontból bírálja a kérdést és azt igyekszik elbírálni, hogy zaklatás forog-e fenn. (Rassay Károly: Szóval nincs bűncselekmény!) Bátor vagyok utalni arra, hogy akkor, amikor a mentelmi bizottság ezt a felfogást osztja, nagyon jó társaságban van, mert Csemegi Károly és Chorin Ferenc is állandóan ezt a felfogást vallották. Fel fogom olvasni idevonatkozó fejtegetéseiket. (Halljuk! Halljuk!) De ugyanezt vallotta Pauler igazságügyminiszter is, aki egy rendeletében, — amely ma is irányadó és^ érvényben van még — a bíróságokat felhívta, hogy megkereséseikben ügyeljenek arra, hogy a megkeresést úgy szereljék fel, hogy a mentelmi bizottságnak módjában legyen látni, vájjon a bíróság elé állított cselekmény csakugyan bűncselekményt képez-e vagy nem. Mert — azt mondja Chorin Ferenc — ha ettől eltekintene a mentelmi bizottság s ha csupán azt nézné, hogy illetékes hatóságoktól érkezett-e a megkeresés s az összefüggés megvan-e, akkor egyszerűen kiadóhivatallá süllyesztené magát. (Gál Jenő: Magánjoggá süllyesztené a közjogot! — Rassay Károly: Ugyan! Llgyan!) Nagyon helyes; akkor tisztára kiadóhivatallá süllyedne le a mentelmi bizottság és vele együtt a Képviselőház is. (Zaj. — Elnök csenget) Chorin Ferenc az 1884 december hó 20-án tartott ülésben egyebek között a következőket mondja (olvassa): «A Képviselőház gyakorlata szerint kettős szempontból bírálta meg a képviselői mentelmi jog felfüggesztése tárgyában beadott megkereséseket: először megbírálta azt, hogy megvannak-e azon lényeges kellékek, amelyek szükségesek arra, hogy bárki ellen a bűnvádi eljárás megindíttassék, vagyis vádolva van-e a képviselő^ egy büntetendő cselekmény elkövetésével, másodszor oly bíróság részéről kéretik-e a felfüggesztés, amely bíróság hatósági körrel bír a cselekmény elbírálására. Ha ezen két előzetes kellék megvolt, akkor annak megbírálásába bocsátkozott, hogy nem foglaltatik-e zaklatás esete az illető képviselő személye ellen. Minthogy pedig a mentelmi jog nem az illető képviselő egyéni érdekéből van megalkotva, hanem közérdekből megalkotott jog, mely az ellen védi a képviselőt, hogy hivatása teljesítésében, amely hivatást a mandátuma átvételével magára vállal, alaptalanul, igazságtalanul ne zaklattassék, igen természetes, a Képviselőház az előtte fekvő iratokból azon tényt állapította meg, hogy őszinte, lojális-e^ a^ bűnvádi eljárás megindítása, csakugyan állítólag elkövetett bűncselekmény megtorlását célozza-e» (Rassay Károly : Állítólag!) «és nem ürügy-e a bűnvádi eljárás, hogy gátolja az illető képviselőt abban, hogy a reáruházott hivatás teljességében eljárhasson». (Gál Jenő: Csemegi még precizebben fejezte ki!) Azt mondja még ugyancsak Chorin^ Ferenc: «A bíróságok megkeresése önmagában nem nyújt elég garanciát arra nézve, hogy a ülése 1929 november 21-én> csütörtökön. képviselői mentelmi jog felfüggesztésére létezik-e elégséges indok, a Képviselőház mindig belebocsátkozott az előtte fekvő tárgy bírálatába, de csak egy szempontból. Nem bírálta, bűnös-e az illető képviselő vap-v nem», — aminthogy én is azt vitatom, hogy sohasem ezt bíráljuk el — «hanem egyszerűen azt mondotta ki véleményében, forog-e fenn zaklatás, vagyis indokolt-e a vád, nincs-e annak mellékes célja, mely akár politikai, akár magánbosszú forrása lenne», — ahogyan ez a jelenesetben látszik (Rassay Károly: Ezt én nem látom!) — «nézetem szerint ez helyesen történt, s azt hiszem, ha a Ház súlyt akar helyezni a mentelmi jogra, mely nagy politikai és közjogi érdek szempontjából alkottatott meg, akkor ezen jogáról nem mondhat le, mert különben kiadóhivatallásülylyedne, mely a bírói kiadási megkereséseket egyszerűen regisztrálja». Chorin Ferenc, aki egyik• kiválósága volt az akkori idők Képviselőházának és a mentelmi jog egyik legalaposabb ismerője, ilyen formán nyilatkozott egy konkrét ügyben, amelynek elvi jelentősége is van, amikor azt is mondja, hogy a mentelmi jog olyan jog, amelyről csak a Ház, nem pedig az illető képviselő mondhat le; a képviselőnek nincs joga a mentelmi bizottság, illetőleg a Ház engedélye nélkül még tanúképpen sem megjelenni. Pauler igazságügyminiszter 1884. december 23-án 56.440. szám alatt körrendeletet intézett a bíróságokhoz az országgyűlési mentelni jog felfüggesztése iránti megkeresések tárgyában. Ebben a következőket mondja (olvassa): «Az országgyűlés mindkét Háza oly esetekben, midőn valamely tagja mentelmi fogának felfüggesztése kérelmeztetik, a bíróságnak ily kérelmét az eddig kifejtett gyakorlathoz képest főleg három szempontból teszi vizsgálat tárgyává. Nevezetesen megvizsgálja, hogy a megkeresés illetékes bíróságtól származik-e. a panasz tárgyát bűntett vagy vétség kénezi-e s van-e tényleg összefüggés e között az illető képviselőnek személye között s végre az előbbiekből kifolyólag nem forog-e fenn puszta zaklatásnak esete. Ebből önként következik, hogy a bíróságok által az országgyűlési mentelmi jog felfüggesztésére irányzott s a Képviselőház vagy pedig a Főrendiház elnökéhez intézett kérelmeknek fel kell szereltetniük az előnyomozás iratainak legalább is azon részével, amelyből a fennt érintett körülmények kellőképpen^ megbírálhatok. Ezek annál is inkább szükségesek, mert ellenkező esetben az országgyűlés nem a hiányok pótlását rendeli el, hanem a hiányos megkeresést egyszerűen visszautasítva, megtagadja a mentelmi jog felfüggesztését». A mentelmi bizottság gyakorlata évtizedek óta állandóan, következetesen az, ; hogyha az iratok nem nyújtanak tökéletes képet és azokból nem szerezhető az a meggyőződés, hogy zaklatás esete nem forog fenn, minden esetben a mentelmi jog felfüggesztésének megtagadását hozza javaslatba. Bátor voltam az előbbiekben arra utalni, hop-y Csemegi Károly ugyanilyen felfogást hangoztatott a Képviselőházban. (Rassay Károly: örülök, hogy Csemegi t már elfogadják ebben a Házban szaktekintélynek!) Nem hiszem, hogy kétségbe vonta volna bárki az ő szaktekintélyét. (Rassay Károly: Erről az oldalról nem!) Nem hiszem, hogy a mi oldalunkról jogászember valaha Csemegi Károly nagy jogi tudását kétségbe vonta volna, mert hiszen azóta sem ismerüVk nagyobb büntetőjogászt, mint amilyen Ő volt. Csemegi Károly 1873. december hó 3-án tartott ülésen egy ilyen konkrét esetből kifolyólag