Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. aki mindenütt megállja helyét, elkövethet ilyen gixert és akkor egész életén át kénytelen ennek a ballépésnek következményeit viselni. (Br. Podmaniczky Endre: Mindenütt így van ez à ballépéssel! — Erődi-Harrach Tihamér: Az egész élét ilyen, minden cselekedetünknek megvan a konzekvenciája! — Zaß.) Nagyon kérem, hogy ne méltóztassék ilyen általános axiómákkal elhomályosítani a kérdés lényegét. Nem arról van szó, hogy mindenki viseli cselekedetének következményeit. Mindent emberi szempontból kell mérlegre vetni. Teljesen igaza van egy publicistának, kinek cikkét ma olvastuk, aki errevonatkozólag azt mondotta: ha a katona felfegyverkezve áll a védtelen polgárral szemben és szabadon használhatja kardját, akkor méltóztassék a hüvelyébe két kardot tenni, és az egyiket rögtön adja oda ellenfelének, hogy védekezhessék. (Br. Podmaniczky Endre: Nevetséges ilyesmiket mondani!) Teljesen igaza van ennek a groteszk és szatirikus megjegyzésnek, (Br. Podmaniczky Endre: Ez csak novellába való! — Derültség.) mert a katonai bátorság jellegével sem egyeztethető össze, hogy egy védtelen embert, akinél nincsen semmi fegyver, amellyel védekezhessék, én az én éles kardommal fejbevághassak. Éppen azon rideg és megcsontosodott katonai felfogásnál fogva, amelyre hivatkozás történt, és azon lovagias érzületnél fogva is, amely kell hogy a hadsereget.eltöltse, kérem a honvédelmi miniszter urat, tegyen le erről a szakaszról, hogy fegyvert lehessen használni szabadon, hogy önbíráskodhassék az a katona. (Tabódy Tibor: Nem a minisztertől függ! Mi is akarjuk! Hajós Kámán: Korlátozva van! — Maróthy László: A többség által, amely szintén akarja! Aki katona volt, az akarja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak. Pakots József: A magyar parlament ül együtt és nem katonák tanácskozásán vagyunk. (Gömbös Gynla honvédelemügyi miniszter: De a parlamentben illik katonai ügyekhez érteni!) Katonai ügyet tárgyalunk, de azért a törvényhozónak mégsem szabad ilyen rideg, egyoldalú szempontokat mérlegre vetnie, amikor törvényt alkot, (Gömbös Gynla honvédelemügyi miniszter: Katonai vonatkozású törvényt alkotunk!) mert hiszen a polgári társadalomnak része a katonaság is és nincs külön szuverenitás. Mert én csak két szuverenitást ismerek: az államfő és a törvényhozás szuverenitását. A hadsereg nem áll a pártok felett, hanem a párton kívül. (Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: Rendben van! Lásd Gaal Gastont!) Igen helyes, hogy ezt megállapította. Itt tévedések ne legyenek, disztingváljunk. A legnagyobb szeretettel és büszkeséggel nézzük azt, hogy nemzeti hadseregünk fejlődik és ott az a szellem alakul ki, amelyre szüksége van a magyar nemzetnek, de ne méltóztassék olyan tényezőnek állítani be a hadsereget, amely mindinkább bizonyos szelekciót mutat a polgári társadalommal szemben. Nem szabad külön attribútumokkal felruházni, olyanokkal, amelyek a polgári jogot érintik és a polgári önérzetet sértik. Nem szabad a különbséget kimélyíteni a polgári társadalom és a katonai társadalom között, már pedig ez a szakasz is kimélyíti ezt, külön jogot ad a hadseregnek. (Ügy van! a baloldalon. — Ellenmondások jobb felől.) Éppen ebből a szempontból, a harmónia szempontjából nem fogadom el ezt a szakaszt. (Helyeslés balfelőh) Elnök: Szólásra következik| ülése 1929 november 15-én, pénteken. 351 Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Engem egyáltalán nem lep meg ez a szakasz ebben a törvényjavaslatban. Nem volna következetes önmagához ez a törvényjavaslat, ha ilyen kivételes^ rendelkezések benne feltalálhatók nem volnának. Ez a szakasz egyik csökevénye annak a helytelen útnak, amelyen a magyar politika egyáltalában jár. Higyjék meg, t. képviselőtársaim, majd sokszor fognak még beszélni erről a vitáról, ahol egy számra nézve elenyészően csekély ellenzék majdnem teljes számban felvonult és vitatja, hogy ilyen törvényhely, amely társadalmi megkülönböztetést rejt magában, milyen veszélyes, és azok, akik jogtörténeti alapon fogják bírálni a magyar büntetőjog fejlődését, meg fogják állapítani, hogy ezt a retrográd szellemet nem is a honvédelmi miniszter úr, hanem az egész kormányzati irány viszi következetesen keresztül törvényalkotásainkban. Legyen szabad rámutatni arra, hogy mindig a fordítottját csináljuk annak, amit Európa követ. Izoláljuk magunkat gazdaságilag, társadalmilag és minden felfogásunk éppen az ellenkező irányzatot mutatja, mint amit a szociális evolúció terén, az állampolitikai bölcseség terén, sőt katonai téren is látunk. Nem ismerek a múltban különb militarista államot, mint volt Németország. Ott állig fegyverben állott mindenki és az első volt «Meine Armee.» Ott mindenki azt az irányzatot követte, hogy a katonatiszt olyan lény, aki a császárnak környezetéhez tartozik és ha megjelent valahol egy gárdahadnagy, arra úgy néztek, régi militarista felfogás szerint, mint egy megkülönböztetett lényre. Most nézzék meg Németországot! Nézzék meg Európának ezt a munkálkodó államát! Nézzék meg azt a nagy haladást, evolúciót minden téren, amelyet egy olyan politika inaugurált, amely szakított mindezekkel a hagyományokkal és azt mondotta: a békességes állam megnyilvánulása, amely megteremtette Löcarnót és a többi állomásokat, mennyivel tovább jut, mint mi, akik mindig hirdetjük így önmaírunkban a magunk dicsőségét, akik büszkélkedéssel hitelezőinket is banketteken ünnepeljük és fogadjuk. Talán fel kellene eszmélni és azt mondani, hogy nekünk nincs több tehetségünk sem szellemiékben, sem anyagiakban, mint a nagy Németországnak. Nekünk nincsenek meg azok a képességeink, amelyek birtokában egy hatalmi tényre, egy hatalmi'tekintélyre hivatkozhatnánk. Magyarország feltámadásának sóvárgott vágyakozását nem azon az úton lehet elérni, hogy mindent fordítva csinálunk. Elkezdődött ez akkor, amikor fejünkbe vettük, hogy a pénzt fel fogjuk tornázni, és ennek lettünk koldusai akkor, mikor más okos államok, — itt is elsősorban Németország -r- nem a pénz féltőin ázását, hanem annak természetes visszafejlődését . '. . • _. • Elnök: Kérném a képviselő urat,; méltóztassék! a szakaszhoz szólni. • ' . : Gál Jenő: T. Ház! Kénytelen voltsm ezt a satírozását a kérdésnek megjelölni, hogy méltóztassék álláspontomat, melyet ezzel a szakasszal szemben elfoglalok, méltányolni. Ez a törvényhely, — méltóztassék csak a fogalmazást kissé jobban szemügyre venni — ' azt mondja, hogy annak a katonai egyénnek* aki egyenruhát hord, ha valakinek jelenlétében à becsülete ellen jogtalan támadást intéznek, ez a szakasz nem engedi meg^a fegyverhasználat tol A mélyen t. miniszter úrnak-egy disztinkciót ajánlanék figyelmébe, amely mutatja á furcsaságot. Állítom, hogy a támadással szemben