Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

348 Az országgyűlés képviselőházának SSl. tőztassanak tudomásul venni, hogy Németországban és Angolországban van sajtószabadság, de sohasem volt fokozatos felelősség. Ennek következtében ezek nem azonos fogalmaik, nem egymással parallel fogalmak. Ezek olyan fogalmak, amelyek nálunk . . . (Bródy Ernő: Magyarországról beszéltem, 48-ról!) Bocsánatot kérek, méltóztassék megengedni, hogy ezt elvi szempontból egyszerűen leszegezzem, mert most nem erről tárgyalunk. A katonai büntetőtörvénykönyv eddigi rendelkezésein nem történik semmi változás, de nem történhetik olyan változtatás sem, amelyet t. képviselőtársam kíván, hogy t. i. a fokozatos felelősség elve a katonák sorában érvényesüljön, mert hiszen hogyan képzelhető el, hogy ha egy katonai személy pl. zendülésre lázít egy újságban, akkor stróman feleljen ezért. (Ügy van! a jobboldalon.) Tisztán erre az egy példára kell rámutatnom s ebben az esetben méltóztatik meggyőződve lenni, hogy a mai jogállapot fenntartása elementáris érdeke a hadseregnek és elementáris nemzeti érdek is, anélkül, hogy a sajtószabadság érdekét bármiképpen is érintené, mert hiszen aktiv katonának a fennálló szabályok szerint nines is meg az a joga, hogy a sajtószabadság jogával éljen. (Ügy van! a jobboldalon), ennek következtében csak visszaélés útján kerülhet abba a helyzetbe, hogy a sajtóban közleményeket tegyen közzé. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy ezt a visszaélést még a polgári sajtónak egyébként juttatott privilégiummal jutalmazzuk és kvázi bűnpártolás követtessék el a törvényhozás keretén belül. T. Ház! Kérem a sajtóra vonatkozó szakasz változatlan elfogadását azzal a nyugodt tudattal, hogy ez az elvileg általam is pártolt fokozatos felelősség elvén egyáltalában semmi sérelmet sem ejt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 34. §-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik a 35. §. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 35—37. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 38. §-t.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! ! (Halljuk! Halljuk!) Indítványt terjesztek be. Tisztelettel indítványozom, hogy a 38. § 3. pontjában a % sor végén a «becsülete ellen» szavak után «más személy jelenlétében» szavak iktattassanak. Ezzel az indítványommal helyreállíttatik a javaslat eredeti szövege, amelyet a bizottság módosított. (Gaal Gaston: Az előadó a bizottság álláspontját képviseli. — Zsitvay Tibor igazságügymimszter: Házszabályszerű, kérem! Direkt megmondja a házszabály, hogy változtatást egyedül az előadó úrnak van joga előterjeszteni.) Természetesen a bizottság álláspontját képviselem, a módosított házszabályok azonban áttörik azt a régi elvet, (Gaal Gaston: Nagyon helytelenül! A bizottságot ki képviseli, ha még az előadó sem képviseli?) amelyet t. képviselőtársam előadott, mert a módosított házszabályok csakis az előadónak adnak módot és lehetőséget arra, hogy a bizottsági javaslattól eltérő módosításokat beterjesszen. Ellenkező esetben (Gaal Gaston: Minek àz előadó?) á házszabályok módosítása folytán vissza kellene küldeni : a tárgyalás alatt álló javaslatot a bizottsághoz ülése 19È9 november 15-én, pénteken. és csak ilyen módon lehetne érvényre emelni a módosítást. Miután, .mondom, indítványom azt r tárgyalja, hogy a bizottsági szöveggel ellentétben helyreállíttassák a javaslat eredeti szövege, ennek indokául... (Gaal Gaston: A bizottsági álláspontnak nincs képviselője! En képviseljem? — Zaj. — Elnök csenget.) Bármely képviselőtársam képviselheti a bizottság álláspontját, nemcsak a bizottság előadója, és bármely más képviselő fenntarthatja az előadó javaslatával szemben a bizottság álláspontját. (Gaal Gaston: Ezt nagyon jól tudom!) Mondom, javaslatomnak indoka az, amire különben a javaslat indo kolása is hivatkozik ezt kiegészítőén csak azt vagyok bátor előterjeszteni, hogy miután a fegyverhasználat kérdését a javaslat a mai jognak megfelelően szabályozza, illetőleg azt még szűkíti és korlátozza, szükségesnek tartom, hogy ezek a korlátozások tényleg fennálljanak. ^ En úgy fogom fel a fegyverhasználat kérdését, hogy azt helyes beiktatni abból az indokból, mert tényleg szükséges az, hogy a súlyos és köz

: vétlen támadásoknak folytatása — még ha azok szóval követtettek is el — megakadályoztassék, meggátoltassék. Szükséges ez hadseregünk tekintélye, fegyelme szempontjából és éppen ezért szükséges és indokolt a fegyverhasználat megengedése. Miután azonban az egyes katona személye ellen intézett támadás nemcsak az ő becsületét sérti, hanem sérti az egész hadseregnek a becsületét és tekintélyét is, (Ügy van! Ügy van!

r a jobboldalon.) ennek következtében disztingválnunk kell ezeknek az eseteknek a súlyossága tekintetében; mert ha a sértés négyszem között történik, bár megvan a sértés, de mégis az egész testületnek, az egész tisztikarnak, az egész had" seregnek a megsértése nem annyira flagráns, nem annyira súlyos, éppen ezért ezekben az esetekben a fegyverhasználat nem annyira indokolt és nem annyira szükséges. Amikor azonban más személy jelenlétében, ha csak egy személy jelenlétében is, történik ez az inzultus, akkor szélesebb körűvé és súlyosabbá válik a sértés és ennek következtében ezekben a súlyosabb esetekben indokolttá válik az azonnali fegyverhasználat. Ezekben voltam bátor indokolni javaslatomat és kérem a t. Házat, méltóztassanak azt elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Görgey József! Görgey József: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak vitája folyamán mindjobban kidomborodni látom azt, hogy a jogi momentumok túltengenék, szükségesnek tartom, hogy az egyensúly biztosítása szempontjából én is felszólaljak és e jogi momentumok túltengésével szemben, sőt mondhatnám, bizonyos politikai momentumok kidomborításával szemben, rámutassak ennek a javaslatban rejlő pszichológiai fontosságára, amely pszichológiai momentumok katonai szempontból biztosítják ennek a javaslatnak a célját; ezen cél nem lehet más, mint az, hogy biztosítsa a nemzeti hadseregnek a jog térén, a modern kor követelményei Szerint való átszervezését és annak további fejlődését. • Lehetetlennek tartom azt, hogy a katonai büritetőtörvénykönyv, mely à modern kor szel

1 lemé szerint van megírva csak a, büntető paragrafusok tárháza legyen és ne biztosítsa • a bün-