Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

346 Az országgyűlés képviselőházának 331 En tehát azt mondom, hogy ilyen körülmények között ez ismét lehetetlen intézkedés, ismét a polgári joggal állítják szembe a katonaság intézményét, mert ha a katonai bűncselekményekre vonatkozólag megszűnik a fokozatos felelősség és beáll az együttes felelősség rendszere, az együttes felelősség tana, akkor a katonaságnak megint egy privilégium adatik, a katonasággal szemben monopólium gyakoroltatik és ismét szembeállitják a katonaságot a polgárság intézményével és a polgárság legelemibb, legősibb jogát, a sajtószabadságot ilyen módon megszüntetik. Nem tudom, hogy talán ez előfutárja akar-e lenni annak a sajtóreformnak, amelyet a miniszterelnök úr tegnap a pártértekezleten bejelentett. Semmiféle szükség itt sajtóreformra nincsen; szükség van arra, hogy a jelenleg érvényben lévő sajtóreform végrehajtassék, hogy az esküdtszéki bíráskodást ismét behozzák a sajtóügyekben, szükség van arra, hogy a lapbetiltás veszedelme a lapok felől elvonassék, de ehhez nem kell sajtóreform. (Pakots József: Csak sajtószabadság!) Ha á jelen érvényben lévő sajtótörvényre vonatkozó kivételes intézkedéseket megszüntetik, akkor eleget tettek annak a követelménynek, amelyet a sajtószabadság érdeke megkíván. A magam részéről tehát a legnagyobb mértékben aggályosnak tartom ezt a szakaszt, a sajtószabadság szempontjából ismét különbségtételt látok a polgárság és katonaság között. Megrendítve látom a magyar alkotmány egyik alapkövét. Erre semmi szükség nincs, ha csak itt általában nem egy teljesen abszolutisztikus kormányzatot akarnak berendezni, amely abszolutisztikus kormányban a sajtószabadságot eltörlik és már itt kezdik az eltörlést. Miután a sajtóreformot megígérték és az jönni fog és a sajtószabadságot ilyen módon meg akarják ölni, kötelességemnek tartottam, hogy felszólaljak ez ellen a kísérlet ellen. Módosítást nem terjeszthetek elő, de a miniszter úrnak mindig van módja módosítással és új indítvánnyal előállni, tehát módjában van a felhozott aggályokat szemügyre venni, a felhozott aggályokat méltányolni. Nagyon szomorúnak találom, hogy akkor, amikor itt van egy katonai büntetőtörvénykönyvi reform, amelynek lényeges kérdéseiben tulajdonképpen meg tudunk egyezni, akkor ezt az alkalmat fel méltóztatnak használni arra, hogy a magyar sajtószabadság egyik alapintézményét, a fokozatos felelősség rendszerét áttörjék ezen a ponton. Hiszen hogy a fokozatos felelősség rendszerére a mélyen t. igazságügyminiszter úr mennyi súlyt fektet, azt már említettem az általános vitánál elmondott beszédemben. Méltóztatott sajtóankétet tartani, amely sajtóankéten a magyar társadalom és a magyar jogászvilág legilletékesebb tényezői nyilatkoztak a fokozatos felelősség rendszere mellett és az együttes, a kollektiv felelősség ellen. Miután tegnap a miniszterelnök úr bejelentette a sajtóreformot, nagyon félek, — mindig félek, ha ez a törvényhozás reformál, abból mindig baj van, abban mindig csak az abszolutisztikus irány legalizációját látom bekövetkezni — nagyon félek, hogy ez a törvényhozás majd hozzányúl a sajtóhoz. A sajtót ne bántsák, a sajtó hősies munkát fejt ki és hősies küzdelmet folytat a mai súlyos viszonyok között. Ha ez.a törvényhozás és ez a kormányzat meg akarja reformálni a sajtót, abból a sajtószabadságra nézve semmiféle előnyt nem látok, semmiféle üdvöt nem remélek. £>e azt, hogy most; incidentaliter egy ilyen törvényjavaslatnál, egy ilyen büntető rendelkezéssel áttörjék a ülése 1929 november 15-én, pénteken. fokozatos felelősség elvét, szomorú előfutárnak tekintem azokra a szándékokra nézve, amelyek itt a mélyen t. kormányzat fantáziájában élnek. Pedig azt hiszem, hogy ha ellenállásról van szó itt, amikor a sajtóügyről és a sajtó-kérdésről lesz szó, ez a nemzet fel fog támadni, mert a sajtószabadság nélkül ez az ország elpusztul és tönkremegy.^ A sajtónak nyilvánossága, a sajtónak mozgása nélkül itt minden élet meghal. És ha most méltóztatnak egy sajtóreformiról gondolkozni, amely sajtóreformba talán az együttas felelősséget akarják behozni, akkor azt hiszem, bekövetkezik az az eset, amit Kossuth Lajos mondott. Kossuth Lajos azt mondotta: «Vagy a nyomtatás szabadsága, vagy a szabadság elnyomása». Középút nincs. (Graeffl Jenő: Az akkor volt!) Bocsánatot kérek, ami 48-ban volt ... (Esztergályos János: Azóta rosszabbodott! — Graeffl Jenő: Megváltoztak a viszonyok! — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Katonai javaslatot tárgyalunk, nem pedig sajtó javaslatot!) A katonai javaslatnál szó van sajtóügyről. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Katonai személyek nem szerkesztenek sajtótermékeket, politikai napilapot!) De benne vtm a közönséges büntetőjogi felelősség a javaslatban, szemben a sajtójogi felelősséggel. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: A katonák el vannak tiltva napilapok szerkesztésétől!) El vannak tiltva napilapok szerkesztésétől, de mégis itt van egy szakasz, amely egyenesen, expressis verhis kimondja azt, hogy á katonai bűncselekmények tekintetében e törvényjavaslat területén a sajtójog fokozatos felelősségi rendszere nem alkalmazható, tehát a közönséges büntetőjog elvei és tételei lépnek érvénybe. Ez ellen szólalok én fel s ez ellen tiltakozom a magyar sajtószabadság érdekében, mert a sajtószabadságnak nem lehet érdeke az, hogy bármilyen területen meg legyen szorítva s ha az ország minden polgára aláveti magát a fokozatos felelősség rendszerének és ha az ország minden polgárára kivétel nélkül vonatkozik a fokozatos felelősség rendszere, én nem szívesen látom, sőt ellenzem, hogy egy jogvidéken, a katonai bűncselekmények területén ismét a közönséges büntetőjogi felelősség rendszerét állítják be, amely rendszer nem fér össze a sajtójog természetével és lényegével. Mert hogyan méltóztatik azt képzelni? Szabad-e egy nyomdászt, egy szerkesztőt, aki csak mechanice vesz részt egy bűncselekmény létrehozásában büntetni s a közönséges büntetőjog tanait a sajtójogra érvényesíteni és alkalmazni? Ez az abszolutizmus legerőszakosabb fegyvere. Mindig meg volt ez olyan országokban és olyan helyeken, ahol a felvilágosodás még nem hatolt be eléö^é az elmékbe. Megvolt ez Franciaországban, megvolt Belgiumban, de ezt forradalmak követték, melyek után megszületett a fokozatos felelősség. En tehát igen kérem a mélyen t. Házat, és figyelmébe ajánlom a magyar törvény hozásnak, hogy a fokozatos felelősség elvének megszüntetésével ne^ méltóztassék könnyelműen eljárni s ne törjék át azt az elvet, amely Magyarországon a sajtószabadság alapja és amely elv áttörésével itt az abszolutisztikus tendenciáknak adnak lefolyást. Nem fogadom el ezt a szakaszt. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Pakots József szólásra jelentkezik.) Pakots József képviselő urat illeti a szó! Pakots József: T. Képviselőház! Bár nem sok reménységem van abban az irányban, hogy azok az érvek, melyek e szakasznál EL tervezet