Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának SSO. ül meg, a katona rá akár ütni egy nemes paripára és csak úgy hozzá suhint, a nélkül, hogy ezzel bajt okozna. A katonai kincstárt tehát nem károsítja meg, nem tesz kárt sem emberben, sem tárgyban, szóval égy vétséget próbál, de_ megáll és csak kísérletet tesz. - Száz és száz olyan esetet tudnék felhozni, amely mind az ilyen vétség kísérletének határán áll. Tetszik tudni, hogy mi ez, t. Képviselőház? Ez nem egyéb, mint a fegyelmi jog bevitele a büntető jogszolgáltatásba. Ezt nem szabad megtenni. Hiszen a magyar köztisztviselőknél is megkülönböztetik, hogy mikor vétkezik fegyelmi úton és mikor büntető úton. A fegyelminek és a vétségnek elhatárolása nem teszi indokolttá azt, hogy fegyelmi okokból mindig büntetendő cselekményt állítsunk be.^ Minek szaporítani a bűnvádi eljárásokat, miért van szükség arra, hogy az a honvédbaka akkor is bűnvádi eljárás alá kerüljön, amikor a dolog egyszerű disciplináris fenyítéssel elintézhető'? Ezek olyan szakaszok, amelyek megint csak szigorítást jelentenek, mert unos-úntalan ismétlem: semmit sem ér annak felsorolása és felhány torgatása, hogy az egyik helyen öt év van, amikor a másik helyen, a polgári törvényben csak négy vagy nyolc év van. Ezek a numerikus különbségek semmit sem jelentenek, ezek sem nem szigorítások, sem nem enyhítések, de a böjt, a kemény fekhely, a vét-'ég kísérletének büntetése, ez az a rendszer, amelyet én kiirtandónak találnék, ez az a rendszer, amelyet a magyar jog világába én be nem eresztenék. Persze, mi itt csak elmondogatjuk a magunk nézeteit és előre tudjuk, hogy egyetlenegy módosítást sem fogadnak el. T. képviselő urak, ez lelkiismeret kérdése! Önök úgy találják, hogy az is jó, az is enyhítés, amikor egy generális szigorú szakaszt iktatnak a törvénybe, pedig sehol a világon nem büntetik a vétség kísérletét, mert ez olyan, amire azt mondta a római jogász: minima non curat praetor. Nem arra való a bíró, hogy csekélységekkel foglalkoztassák. Amikor nincs is dandárbíróság, hadosztálybíróságot kell összeállítani a vétség kísérletével vádolt Nagy János közhuszár elleni bűnügyben, azután megjelennek, esküt tesznek, díszbe öltözködnek, azután tanácskoznak, viszszavonulnak a bírák. Ezt az apparátust ezért mozgásba hozni: nem gondolják, hogy ez kissé lejáratása is annak a fényes bírói rendszernek és fényes eljárásnak, amelyet a katonaságnál megszoktunk? Méltóztassék eltekinteni ettől a csekélységtől és méltóztassék rábízni a kitűnő szolgálati szabályzattal bíró s fegyelmi téren kitűnően intézkedő felsőbbségre, hogy az fenyítse meg az illetőt, ha kell, ha diszciplináris vétség van, különösen ha ilyen vétségeknek csak kísérletéről van szó, amelyeket felsorol a katonai büntetőtörvénykönyv, hogy hányféleképpen lehet mulasztást elkövetni. Méltóztassék megengedni, de minden cselekmény, amely a jogrenddel való összeütközést mutatja, elsősorban a jogrend megzavarásának akarását tételezi fel. A megbocsátás mindig ott van, ha valaki gondatlan volt, vagy nem eléggé körültekintő, s a lelkületében nincsen elvetemültség a jogrend megzavarására. Miért kell a kísérletét is az ilyen gondatlanságnak külön pönalizálni? Miért kell ezt a kivételt statuálni, amikor a miniszter úr maga mondja az indokolásában, hogy nem jó megzavarni az egyöntetűséget? Legalább ilyen csekélység miatt ne méltóztassék megzavarni az egyöntetűséget. Tessék csak azt a kifinomult és az egész világon diadallal járó mostani polgári elméié- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXJII

t se 1929 november 14.-én, csütörtökön. 343 tekét bevonulni engedni a katonai törvényhozásba; tessék csak megengedni azt, hogy ezek a humanitárius felfogások a büntetések végrehajtásáról, a büntetésnemek kreálásáról, a büntetőjogi minősítő fogalmakról hadd álljanak ott, hogy tündöklő fényükben itt ragyoghasson a katonai törvényhozásban is a régi magyar jogászi gondolkozás; hadd legyen ott a megértés szelleme. Kénytelen vagyok újra és újra ráolvasni erre a javaslatra, hogy ez drákói szigorú, nem méltányos, s a maga különleges intékedéseivel nem illik bele a magyar jogtudás szellemébe. Ezek az intézkedések azért maradtak benne, azért jöttek bele ilyenek, mert a megkülönböztetéseknél sohasem az állott szem előtt, hogy magyar polgári jog és magyar katonai jog, hanem szemben állott mindig — ahogy az indokolásban is méltóztatnak mondani — a hazai jog és^a katonai jog. Ez a javaslat abban az időben készült, amikor még idegen volt a katonai jog és benne felejtették ezt az elavult gondolkozást eláruló kitételt. Nagyon kérem, hogy legalább mentsük meg a magyar jogászi zászló becsületét és a vétség kísérletét ne büntessük, mert minima non curat preator: nem szükséges erre külön törvényt hozni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván nyilatkozni! Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azokra .az okfejtésekre, amelyeket az igen t. képviselőtársam hangoztatott, az igazságügyminiszter úr ma reggeli és tegnapi felszólalásában adott választ. En a magam részéről nem járulhatok hozzá, mint honvédelmi miniszter, annak a rendszernek megbolygatásához, amely kifejezésre jut ebben a törvényjavaslatban. Es amint igen t. képviselőtársam hivatkozik a lelkiismeretre, amikor negálja ezeknek a rendelkezéseknek szükségességét, éppen úgy hivatkozhatom én is a lelkiismeretemre, aki felelős vagyok, amikor én ragaszkodom ennek a szakasznak változatlan fenntartásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 32. §-t elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a szakaszt elfogadta. Következik a 33. §. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 33. §-t

t amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 34. §-t) — Bródy Ernő! Bródy Ernő : T. Képviselőház ! Kérem az idő előrehaladott voltára való tekintettel beszédemnek holnapra való halasztását. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédét holnap mondhassa el? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Minthogy ennek folytán a napirend tárgyalására szánt idő lejárt, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. A katonai büntetőtörvénykönyvről, 2. a katonai büntetőtörvénykönyv életbe50