Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-330
Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1929 november 14,-én, csütörtökön. 335 arra megy egyenruhában egy egészen fiatal hadnagy, főhadnagy úr, (Rothenstein Mór: Vagy alhadnagy!) hogy áll haptákba a rendőr és hogy tiszteleg. (Erődi-Harrach Tihamér: Így van helyesen!) Nem kifogásolom, rendben van. (Tabódy Tibor: Az egyenruhát tiszteld meg! A tiszti egyenruhának előfeltétele az egyéniség.) T. képviselőtársam, az ön szemében lehet több, én előttem Jánossy Gábor atillája több. Tény az, hogy Jánossy Gábor atillájának nem jár ki az a tisztelet, amely a főhadnagy úr egyenruhájának. (Br. Podmaniczky Endre: Miért nem csináltat magának egyet? ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Gál Jenő: Ilyen megkülönböztetésekre vezet az ilyen törvényalkotás, ilyen megkülönböztetésekre vezet az ilyen elv. Én nagy tiszteletben tartom a honvédelmi miniszter úr katonai egyéniségét, agyának katonai működését, a szolgálati szabályzat betartását és minden egyebeket, de báró Fehérváry Géza, amikor kinevezték katonából miniszterré, arra a székre, ahol most méltóztatik ülni, — a napokban olvastuk közzétett leveleit, amelyeket a király kabinetirodája főnökének írt — ezt írta: «Leteszem mától kezdve az egyenruhát és mint polgár megyek be a törvényhozás termébe, hogy teljesítsem kötelességemet». (Tabódy Tibor: Ö is! — Br. Podmaniczky Endre: A miniszter úr sincs uniformisban, ő is mint polgár végzi kötelességét!) Bocsássanak meg, t. képviselőtársaim, nem a kötelességteljesítés mezejére tartozik ez, mert hiszen arról meg vagyok győződve, hogy a honvédelmi miniszter úr legjobb meggyőződése, hazafisága és elismert képességei szerint tölti be magas hivatását,- de nem személyekre vonatkozólag kell itt megállapításokat tenni, hanem azokra a tényekre és azokra a törvényességekre vonatkozólag, amelyeket itt ilyen fogyatékosan, ilyen helytelenül, ilyen interpretációkra éhesen kodifikálnak. Ennek a törvényhelynek is magyarázata, idevaló beiktatása több precizitást követel. Ez a törvényhely énreám akkor volna megnyugtató, ha ekképpen szólna: azok tartoznak a katonai bíráskodás alá békében, akiket itt felsorolok — és megmondaná, kik azok. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Gál Jenő: Ezeket voltam bátor ehhez a szakaszhoz elmondani. Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Bródy EruŐ! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Szóbakerült itt a bírói függetlenség kérdése. Már előttem szólott Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam kifejtette azt, hogy a honvédhadbírói kar jelenleg nincs felruházva azokkal a követelményekkel, - amelyek a bírói függetlenséggel együtt járnak. A bírói függetlenség megköveteli az elmozdíthatatlanságot, megköveteli azt, hogy ne lehessen nyugdíjazni, ne lehessen áthelyezni a bírót. Ez a minimális követelmény a bírói függetlenség szempontjából. Ezek a kérdések éppen azokból a körülményekből kifolyólag, amelyeket én is említettem s amelyeket a miniszter úr is említett mai beszédében, az egész rendszer folytán itt szóba rem kerültek. A bírói függetlenség kérdése és ennek •; az egész katonai igazságszolgáltatási intézménynek kiépítése még mindig függvénye és csökevénye volt annak a monarchisztikus berendezkedésnek, amelyben ez az ország a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. j háború előtt élt. Most azonban már más világ van és a reformot teljes mértékben meg kell valósítani minden téren. En természetesnek és érthetőnek találom, hogy a honvédelmi kormány befolyást akar az ügyek menetére, de megkaphatja, megszerezheti azt magának úgy, amint azt a polgári igazságszolgáltatás terén látjuk. A polgári igazságszolgáltatás terén az ügyészség alá van rendelve az igazságügyminisztériumnak, az ügyészség tartozik az igazságügyminisztérium utasításait elfogadni és követni. Az ügyészség tehát utasításra jár el, ez a meglévő állapot. A bíróság pedig független, a bíróság tagjai sem el nem mozdíthatók, sem át nem helyezhetők, sem nem nyugdíjazhatok a törvényben előírt időhatár nélkül. Nincs semmi akadálya annak, hogy ugyanazok az elvek, amelyek a polgári igazságszolgáltatás terén érvényesülnek, érvényesüljenek a katonai igazságszolgáltatás terén is, és én azt hiszem, kívánatos, helyes és szükséges, hogy az a honvédhadbírói kar a függetlenség minden követelményeivel felruháztassák. Az ügyészség maradjon úgy, mint a polgári igazságszolgáltatásnál, alárendelve a honvédelmi kormánynak, mert az helyes is, okos is és a mai berendezkedésnek is megfelel, hogy a kormánynak módja legyen betekinteni az igazságszolgáltatás menetébe is a maga megfelelő közegei, az ügyészség útján. Tegye meg. De amikor ez megtörténik és megvan a módja hozzá, ugyanakkor azt a hadbírói tisztikart ruházza fel a függetlenségnek mindazokkal a kellékeivel, amelyek megvannak a polgári bíráskodás terén is. Hiszen utóvégre különleges a katonai bíráskodásnak a területe, de a dolog lényegében, a dolog gyökerében minden igazságszolgáltatás célja egy: az igazság keresése és megállapítása, akár polgári, akár katonai téren. Ezeket óhajtottam a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Őszinte sajnálatomra nem voltam jelen az igazságügyminiszter úr előbbi beszédénél; ha itt lettem volna, valószínűleg kedvezőbb helyzetben lennék, mert az igazságügyminiszter úr beszédét jobban érteném, mint ahogy így, leírásban, megérteni tudom. Nvilvánvalólag a szó muzsikája hozzásegített volna ennél a nehéz jogi kérdésnél megérteni magát azt a komplikált előadást, amelyet az igazságügyminiszter úr produkált. A t. igazságügyminiszter úr szíves volt az én személyemmel és kritikámmal foglalkozni és nála nem szokatlan módon meglehetős színes szavakat használt. Többek iközött kijelentette, hogy annak a támadásnak, amelyet én egyes szakaszok ellep intéztem, nem volt meg az erkölcsi ereje. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem a képviselő úr személyére mondtam ezt, hanem azt mondtam, ha nincs meg a jogi alapja egy támadásnak, akkor hiányzik belőle az erkölcsi erő!) Én azt hiszem, sohasem szerencsés dolog, ha akár jogi, akár gazdasági kérdések tárgyalásánál ilyen színes szóvirágokat használunk, amelyeknek sok értelme valóbtm nincs a beállított mondat szövegében. A t. miniszter úr azt kritizálta az én beszédemben a 4. §-nál, hogy nem áll az a tény — nem volt alkalmam jelen lenni, csak a gyorsírodában olvastam . . . (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Reggel éppen azért halasztottam el beszédemet, mert reméltem, hogy a képviselő úr később jelen lesz az ülésen!) Az igazságügyminiszter úr azt állította, hogy nem áll tlZ El 49
